Harcos Hozzászólások száma : 39
Join date : 2015. Apr. 18.
| Tárgy: Johnaton Lightwood Hétf. Ápr. 20, 2015 10:40 pm | | | adatok név:Johnaton Lightwood kor: 23 csoport: Lovagrend rang: Harcos avatar: Jamie Campbell Bower | képesség Ember vagyok, emberi képességekkel és korlátokkal. | jellem Az élet szép, és mindig csak hinni kell, hogy az legyen. Jah, mit ne mondjak szép szöveg, csak kár hogy eléggé felejthető. Mint ahogy körülbelül minden ami velem történt. Ne csodálkozz hát ha elsőre egy kicsit magának való, mégis nagyszájú kölyöknek tartassz. Joggal, hiszen az vagyok, de nem akármilyen kölyök, hiszen a lovagrend képzett ki, és azt hiszem az hogy életben vagyok, példázza hogy megfeleltem a vizsgáiknak. Kemény és határozott vagyok ha harcokról van szó, és egyetlen szerelmem a fegyverarzenálom. Kissé szarkasztikus humorommal talán még az atyaúristent is kihoznám a sodrából, és nem jellemző rám a félelem, vagy tétovaság, sokkal inkább a spontán döntések és a vakmerőség szikrája. Nem szeretem ha meg akarják nekem mondani hogy mit tehetek meg és mit nem, az annyira nem én vagyok. A bátyám halála után tényleg egyedül maradtam a világban és démonok ölték meg őt, pont láttam. Szörnyetegek. Az ő harcukra esküdtem fel, miután egy csoport magához vett mint árvát és felneveltek. Hát ezek mellet a katonaság a búsba húzhat ám. Ez spárta volt. Az edzések formáltak fegyelemre, összpontosításra és morbid humorom is ott fejlődött ki, Kilian nélkül nehezebb volt, de hajtott a bosszúvágy. Most is hajt. |
történet Mit akarsz, hogy kezdjem? Mint David Copperfield? Megszülettem, éltem és felnőttem... vagy beszéljek inkább arról, ami tényleg fontos, és lényegi tartalommal is bír? Szóval, az élet, amit mások olyan nagyra becsülnek, és mindenkinek azt tanítják hogy ezt kell tenni, velem nem volt túlságosan kedves. Nem adatott meg az az elemi luxus sem, hogy tudjam kik a szüleim. Komolyan fogalmam sincs, és nem volt senkim, csak a bátyám, akivel együtt nevelkedünk. Mármint a nevelőotthonban, ahonnan nem sokkal később le is léptünk, Killian elvitt valamerre, ahol szerinte jobb lesz nekünk. Éltünk mindenhogy, és végül befogadtak minket. Egy idősebb család akiknek nem volt gyerekük, és mi szerettük is őket, mintha igaziak lennének. Nem voltunk még nagyok, de a bátyám már elkezdett függetlenedni és eljárkálni mindenfelé, én pedig iskolába jártam, és viszonylag nyugalmas életet éltem mellette. Persze utáltam, mert ahogy nőtt, úgy kezdett egyre inkább elhanyagolni és bosszantóan fölényeskedő volt mindig. Az iránta érzett indulataimat mindig sportban vezettem le, több küzdősportot is csináltam, de csak hobbi szinten, hogy karban tartsam a testem és a haragom. Szerettem őt persze, de ismerős ez nem? Az ember a bátyját az esetek 99% százalékában egy kiskanálnyi vízbe is bele tudná fojtani. Hát én is bele tudtam volna. Aztán ennek az idillnek is, - mily meglepő, mi? - vége lett egyszer csak amikor hazaérve nem a békés otthont találtam amit oly sokszor eddig, hanem egy csatateret. Nem is csatatér volt, inkább mészárszék ha azt vesszük. A kedves idős pár, és a bátyám is holtan hevert a lakásban. Minden ami eddig szép volt, most semmivé lett és ott álltam egyedül, egy démoni lény vörös szemeibe nézve. Nevetett rajtam és azon hogy megkövülten próbálom feldolgozni hogy mi történt. Nevetett akkor is, amikor elment, de az arcára pontosan emlékszem. Azokra a vörös szemekre és a rövid vörös hajára. Nem az a rézvörös, hanem vérvörös volt. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttem azzal hogy realizáltam mi történt, és az agyam fel bírta végre fogni. Moccanni akartam, tenni valamit, amikor már minden elkésett, így inkább engedtem a gyásznak és hagytam hogy a lábam felmondja a szolgálatot. Így talált meg Édrien is. Démonok után kutatott és észrevette ezt a házat de már elkésett. Magával vitt, hogy legyek olyan mint ő, lovag. Démonvadász, ami tetszik. A megnevezése oly mindegy. Az elkövetkező évek a pokol minden kínját hordozták, a folyamatos edzések, testi és lelki egyaránt, nem volt egyszerű. Túléltem, mint eddig mindent és ennek köszönhetem a mostani alakom. Nem vagyok legyőzhetetlen, de jónak számítok. Még nem a legjobbnak, de csak idő kérdése hogy az legyek. Sioux Fallsba jöttem, a jelentések miatt és azt a feladatot kaptam derítsem ki mi a helyzet a démon-ember fronton és küldjek folyamatos jelentést. Ezt is fogom tenni, de... annyival egyszerűbb lenne ha nem lennék egyedül. Bár az is tény, hogy egyedül dolgozom a leghatékonyabban, ezt bebizonyítottam az évek kemény kiképzései alatt hogy csapatban botrányosan rosszul teljesítek. Szóval most itt vagyok, egy hadseregnek elég fegyverrel, egymagam egy idegen városban. No akkor kezdődjék az idény. Démonok, reszkessetek.... |
|
Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Johnaton Lightwood Kedd Ápr. 21, 2015 10:23 pm | | | Üdv, John!
Karakterlapodban semmi kivetnivalót nem találtam. Nem is tartalak fel sokáig, csupán megjegyezném, óvatosan szimatolgass, nehogy a végén, az orrod bánja |
|