Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Szomb. Május 05, 2018 8:59 am



Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



statistic
A hónap posztolói
Styxx
 
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Share | 
 

 Sybella Le Blanc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Féldémon
Hozzászólások száma :
14
Join date :
2015. May. 26.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Sybella Le Blanc   Kedd Május 26, 2015 2:36 am


Sybella Le Blanc


adatok

név: Sybella Le Blanc
kor: 26
csoport: Féldémon
rang: -
avatar: Nina Sublatti
képesség

-
jellem

Küllem:
Nem vagyok valami égimeszelő, és tipikus barbi baba. Alig érem el magasságommal a 170 centit, úgy inkább alulról nyaldosom csak ezt az értéket, magassarkúval kiegészülve. Bár nem látszom törékenynek sem, de azért nem vagyok egy izomkolosszus, akitől mindenki fél, és elmenekül ha meglátja, pedig néha de jó is lenne... A férfiak véleménye szerint kellően gömbölyödök ahol kell, és ezzel az alakkal elégedett is vagyok, legalább ez tökéletes az életemben ha már minden más nem az. Hajam hosszú, sötétbarna-fekete, mikor milyen és nem túl hullámos, inkább egyenes fajta. Puha tapintású, csalóka. Szemeim feketék, de gyakran viselek kék színű lencséket, mivel féldémonként elég kiegyensúlyozatlan vagyok, és hangulataimnak hála gyakran tűnök a szemem is vörösnek, vagy legalábbis olyan árnyalatúnak, az meg nem éppen jó jel az én szakmában. Nem tudnám kimagyarázni. A színpadok még oké, de túl sok kérdést vetne fel, nem szeretem a felesleges kérdéseket. A feketét viszont annál jobban, és a fellépő cuccaim többsége is ebben a színben pompázik, szívesen hordom őket. Lehet bőr, szöveg, vászon, gyapjú de fekete legyen. Mondjuk a munkám során ritkán hordok egy falat tangánál és egy melltartónál többet, de van amikor énekelni kényszerülök, olyankor kell valami extrémebb is. Egész tűrhető hangom van, így néha szerveznek éneklést is nekem. Csodálatos, a táncolást valahogy jobban szeretem, és jobb érzékem is van hozzá. A sminkem legtöbbször sötét árnyalatú, hiszen a bárban Deamon néven ismernek. Maga a ruhatáram is leginkább ezekben a színekben játszik, és igaz hogy farmerek és egyszerű felsők vannak, de ezek sem épp színpompásak. Nem szeretem a színeket. Amennyire hivalkodó és hatásvadász a ruhám a színpadon, annyira semleges és semmit mondó a hétköznapokban. Sokan meg sem ismernek, ha elmennek mellettem az utcán, a vad külső és erős smink nélkül, én is csak egy arc vagyok a sok közül.

Jellem:
Szerintem már eddig is sok mindent derült ki rólam, de ha nem lenne elég, akkor még hozzá kell tennem hogy szörnyen szeszélyes vagyok, már csak abból is kiindulva hogy ilyen félresikerült lettem, két faj között ingadozok folyamatosan, nap mint nap, és nem tudom mitévő legyek. A vérem hajt, de az eszem nem ezt akarja. Határozott és szó kimondó jellemem miatt sokan nem szeretek itt a bárban, de nem is érdekel, nem kell hogy szeressenek, engem úgysem tudna szeretni senki. Egy szajhát, aki még félvér is? Ugyan már, ez itt nem egy tündérmese. Ez a szomorú valóság, és örülhetek ha van munkám, és opcionálisan elmehetek ügyfelekkel. Vagy nem, de akkor meg repülök. Nem nehéz választás mi? Bár legalább jól fizet, megélhetési gondjaim nincsenek. Ennyi elég rólam?

történet

Az óra csörgés mekkora egy szentségtörés! Érted, vígan álmodok, az álmaimban végre az vagyok, ami sosem lehetek, és erre csörög az a kva telefon, és fel kell kelnem. Hát ez kész csapás, de tényleg, újabb napot kell kezdeni, és újabb éjszakázás jön rám. Az ágyban fekve a hajamba túrok, és a takaróm félig lerúgom magamról, nem épp elegáns és nőies ébredés, mint amikor a hercegnők, összekulcsolt kézzel karót nyelve fekszenek, a csókra várva. Jah persze tökéletes séróval és sminkkel. Na ez nekem nem jött össze, a hajam szénaboglya, a sminkem meg... tükörbe se merek nézni. Kajak nem, pedig hamarosan szembe kell néznem önmagammal. Szó szerint. Kimászok az ágyból, és szétnézek a szobámban, ami kb spártaian egyszerű, de a szekrények tömve vannak a sminkasztalon meg halomban állnak a smink cuccok, és ékszerek minden mennyiségben, minden pénzem ezekre megy el szinte. Ruhákra, kiegészítőkre és sminkcuccokra. Jah meg a kajára, de az jelentéktelen összeg ezekhez képest. Mindig rendelek valahonnan, ilyen befizetős kaja, és házhoz jön, a semminél jobb. Vagy elmegyek valahová enni, mikor melyik. Most azonban feltápászkodva, elindulok határozatlan, imbolygós léptekkel a konyhám felé, ahol rend uralkodik, hiszen szinte be se teszem ide a lábam a kávéfőzésen vagy a mikrózáson kívül. Mezítláb slattyogok be hogy bekapcsoljam a kávéfőzőt, és közben a fürdő felé indulok hogy valamivel emberibb formát varázsoljak magamnak.
- Na bazdmeg... - kommentálom a tükörképem, hiszen a szemeim karikásak, és a sminkem elfolyt pandafolt a szemem körül. Mire lemosom, a kávé is kész lesz, de az lekapcsol magától, én még lezuhanyzom, és utána egy hatalmas kék törülközőbe burkolom magam, ahogy leülök meginni a tejes kávém, és némi kaját pakolok ki az asztalra. Nem kell olyan sok ételt, így ha itthon eszem, akkor éjjel csak egyszer kell valami könnyűt ennem, ami munkaszempontjából egészen ideális. Na mindegy, inkább nem akarok arra a helyre gondolni, hiszen... tuti valami bibi ott van. Egyszer találkoztam eddig a tulajjal, de az rohadtul nem volt ember, ahogy az úgymond segítői sem. És mivel félig démon vagyok, kiderítettem már ezt-azt. Arról, hogy hol is dolgozom tulajdonképpen, de félek hogy egyszer ez a tudás még a fejembe kerül, szóval amíg nem kell, nem beszélek róla, és remélem Char sem fog túl sokat kérdezősködni. Ő ember, és az egyetlen lány, akit kedvelek úgymond, de még ő sem tudja az én titkom, hogy félig más vagyok mint ő, azért van némi tisztességtelen előnyöm. Elgondolkodom azon, hogy mégis mikor sikerült összebarátkoznom egy emberrel, de nem tudom már mikor volt. Talán a mindennapi munkakapcsolatba került valami extra, talán mindketten ugyanúgy utáljuk a többi kis picsát, vagy csak... egyszerűen van valami a levegőben. Nem tudom. Csak azt, hogy ember létére kedvelem, és néha.... néha ő húz vissza, hogy ne a vérem vezessen. Azt hiszem erre mondhatják nagy nyálasan, hogy a jó úton tart. Hát, lehet bár az is tudom, hogy nem lesz ott mindig, vagy én nem leszek itt... a kettősség, kétfelé követel hűséget, és ha egy démonnak eszébe jutok, akkor elveszthetem minden emberségem. Azaz önmagam. Így is nehéz a középúton maradni, gyakorlatilag egy viharban egyensúlyozok egy kifeszített kötélen.....

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar
Vendég
Tárgy: Re: Sybella Le Blanc   Hétf. Jún. 29, 2015 3:20 pm

Üdvözöllek Sybella!

Érdekes életed lehet, mindazonáltal elég szomorúnak is tűnik. Ha szeretnél esetleg beszélni róla, én szívesen meghallgatlak. Very Happy
Foglald le magad, és irány a játéktér!
Vissza az elejére Go down
 

Sybella Le Blanc

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Have a break :: Archívum :: Karakterek-