Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Szomb. Május 05, 2018 8:59 am



Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



statistic
A hónap posztolói
Styxx
 
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Share | 
 

 The Scorching Girl

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar
Vendég
Tárgy: The Scorching Girl   Pént. Aug. 21, 2015 11:32 pm


kida Burns


adatok

név: Kida Burns
kor: 20
csoport: Lovagrend
rang: Medika
avatar: Holland Roden
képesség

Tökéletesen vonzom a bajt. Az számít? Egyébként pedig remekül tudok orvosi ellátást biztosítani és szinte heg nélkül sebeket összevarrni, vagy éppen olyan állapotba hozni másokat, hogy szükséges legyen az orvosi ellátás...  
jellem

Mint jámbor bárány bőrébe bújt farkast, úgy nevezd nevén. Mint bimbózó, tövises rózsaszálat, cirógasd könnyedén. Mint hurrikán belsejében, végy mély lélegzetet, mert ha őt meglátod, elárul a szemed. Csalóka látványt nyújt angyali külseje, smaragd szín villanó tekintete, porcelán bőrén rózsaként nyíló pírja, mellkasára omló eper-szőke haja, s mindennek a tetejében, mint ragyogó korona, úgy ragyog fel az ő legszebb mosolya. Megtévesztőnek hat törékeny megjelenése, mint lágy szellőben táncoló könnyű tollpihe, filigrán alkata az edzésektől izmos, formás és nőies, s nem is sejtené az ember, de pont ettől olyan veszélyes. Tartása feszes, egyenes, mint a kecses pillangóké, mozgása kecses, ruganyos, precíz, mégis könnyed és légies, mint egy nagy ragadozóé. Öltözéke színes, a nőies, néha kihívó vonalat követi, melyhez passzolóan ékszereit, s sminkjét viseli. Viselete olyan, mint virágnak a szirmai, káprázatos látványt kölcsönözve neki.
Ugye milyen gyönyörű, milyen érzéki? De mint minden, úgy eme bimbózó szépségben is rejlik valami.
Az igazi megközelíthetetlen, birtokolhatatlan, vad szabadság, olyan ő, mint a kertek legszebb rózsaszála, gyönyörű, fenséges, de éppen olyan tövises. Rendíthetetlenül állja az élet próbáit, nem törik meg, nem hervad el, nincs semmi, ami porba tiporhatná virágzását. Erős, kiforrott jellem, megrendíthetetlen elvekkel és lélekkel. Mindenről meg van a maga véleménye és nem fél hangoztatni azt, ha kell. Sajátos módon szemléli a világot; bár tudja, hogy léteznek, nem hisz sem a menny katonáiban, sem a pokol lovagjaiban. Nem hisz a jó oldalban, szerinte csak a rossz és az annál is rosszabb létezik, aktuális nézőpont kérdése csupán, hogy melyik a melyik. Ő maga pedig az ellen küzd, amelyik a rosszabbnak bizonyul.
Alapjáraton békeszerető, ha teheti, elkerüli a felesleges összetűzéseket, már csak azért is, mert ismeri saját magát és tudja, mennyire bele tud gyalogolni más lelki világába, méghozzá a legkisebb lelkifurdalás nélkül. Azonban ha sikerül mégis belekevernie magát valamibe, csípős nyelvét ostorként csattogtatja másokon. Nyelvénél talán pedig csak a felszentelt ezüst pengéi élesebbek, melyeket szintén nagy hozzáértéssel forgat kezeiben és használ, ha úgy hozza a helyzet.
Mint azt említettem, békeszerető és roppant higgadt személyiség, van benne valami vadság, mely egész lényét átjárja, ennek hála, valahogy isten adta tehetsége, hogy úgy vonzza a bajt, mint mágnes a fémet. Ilyenkor kicsit megváltozik a természete, s bár, továbbra is hideg fejjel gondolkozik, minden lépését jól megfontolva, nagyon is élvezi, hogy lubickolhat a bonyodalmakban. Szereti a kihívásokat, a veszélyeket, ahogy az adrenalin végigszáguld az ereiben, ennek ellenére nem ő keresi a bajt, hanem az talál ő rá. Mégis, ha teheti, inkább megpróbálja békés módon intézni az ügyeit, ha pedig ez nem megy, akkor felveszi azt a bizonyos kesztyűt. Ugyan a lovagrend tagja, sosem érezte a késztetést, hogy körbesétáljon a városban és elpusztítson mindent, ami csak egy kicsit is gonosz, ezt inkább a rend többi tagjára hagyja, ő maga pedig boldogan elvégzi orvosi, ápolói feladatát, mikor melyikre kerüljön sor.
Van benne egy bizonyos kettősség, ami egyszerre teszi őt gyengéddé, sebezhetővé, és egy rideg, zabolázatlan vaddá.
A modorán is van mit csiszolni, ugyanis pimaszságát, szurkálódó megjegyzéseit néha elég nehéz kezelni.
Olyan ő, mint az érem két oldala; csak a szerencsén múlik, hogy melyik felével találkozunk össze.
történet

Sok szörnyű dolgot láttam már életemben és elég sokat meg is éltem fiatal korom ellenére, a két kezem nem lenne elég hozzá, hogy megmutathassam mennyit. Amikor rend kiküldött ehhez a házhoz, hogy megelőzzem a bajt és élve kijuttassak bárkit, aki menthető, úgy gondoltam minden eshetőségre felkészültem, hogy sikerült felvérteznem magam lelkileg az esetleges borzalmak megemésztéséhez. De! Egy szétrombolt gyerekszobához, az éppen hogy csak egyben maradt kiságyában, péppé trancsírozott koponyájú, nem több mint fél éves csecsemő látványa még nekem is sok volt. A torkomat valami elviselhetetlen kaparó, maró érzés fojtogatta, mintha csak a halál hideg, karmos, vasmarka ért volna utol engem is. A sírás fojtogatott, minden erőmmel azon voltam, hogy leküzdjem a torkomban keletkező gombócot és visszanyeljem könnyeimet. A bennem szorult levegőtől és a friss oxigén hiányától lángoló tüdőm keservesen sípolt a megkönnyebbülésért. De én csak bénultam álltam ott, az ereimben megdermedt a vér a szemeim elé táruló látképtől. Láttam a picike testet, a hozzá tartozó aprócska kezecskéit és lábacskáit. Egyszerűen nem bírtam levenni a szemem a halott csecsemő teteméről, főleg nem a teljesen folyóssá vált részéről, ami nem is olyan régen még a koponyája volt, most csak egy rakás agyvelő és némi csontszilánk maradt.
Megszűntem érzékelni a világot. Nem láttam mást, csak a kiságyban fekvő aprócska teremtményt, s nem is hallottam, csak – képzeletemben – a gyermek félelem ittas sírását és nem éreztem még azt sem, amikor kezek fonódtak - és szorították meg karomat, hogy minél messzebbre rántsanak el a gyerekágytól.
Az egyetlen, amit éreztem a tehetetlenség, a bennem egyre erősödő düh és bűntudat. Elkéstem. Nem tudtam ideérni időben és most miattam haltak meg. A gyermek az ágyában, az anya a konyhában, az apa pedig félúton az előszoba és a nappali falára kenve. Az én hibám. Csak is az enyém… Nekem kellett volna megvédenem ezeket az embereket. Nekem!
- Kida! – hallottam távolról érkező a tompa és követelőző hangot. Bárki is volt az, nagyon akart tőlem valamit. De én csak meredten, töretlenül bámultam az ágy felé, arra várva, hogy újra felhangozzon a sírás és a világ újra elinduljon. – Az istenért, Kida! Lélegezz! – Az utolsó kiáltás, élesen, fájdalmasan hatolt bele az elmémet uraló tompaságba. Mintha eddig egy buborékba zártak volna, s az most kidurranva hatalmas süvítéssel juttatta el hozzám a hangokat. Fájdalom nyilallt a koponyámba, mint ezernyi kis tű, úgy szúródott belém, a fejembe, a tüdőmbe, a vénáimba.
Az a valaki arcon csapott, az ütéstől összekoccantak a fogaim és megtántorodtam, ugyanakkor, öntudatomon kívül is levegő után kaptam. A tüdőmbe robbanó friss levegő majd szétfeszített eleinte, aztán enyhült az érzés és megkönnyebbülésemet a mellkasom egyenletes emelkedése és süllyedése is jelezte jótevőm számára.
A világ újraindult körülöttem, a szoba hirtelen megtelt színekkel és hangokkal, én pedig újból képes voltam gondolkozni és érzelmi sokk nélkül kezelni a helyzetet.
Már éreztem a karomat szorongató kezeket, s bár nem volt kellemes, jól esett. Odafordítottam arcomat a kezek tulajdonosa felé, s ahogy tekintetem összeütközött az Ő meleg és barátságos szemeivel, elmosolyodtam. Egy kis időre elfeledtette velem, hogy hol is voltunk éppen.
- Nahát! Még életemben nem hallottam angyalt így beszélni. Ez nem istenkáromlás?! – Tudom, nem épp a legmegfelelőbb időzítés az élcelődéshez, de ez volt az első eset, hogy ilyen beszéden kaptam egy szárnyast, nem hagyhattam ki, hogy az orra alá ne dörgöljem. Pláne, hogy ennek a különösen idegesítő példánynak volt az a szokása, hogy mindig a nyakamra járt és végeláthatatlan prédikálást folytatott nekem a „finom” kifejezésekről. Olyan volt, mint egy lerázhatatlan kis légy. Én meg már csak ezért (is), nem egyszer játszadoztam el a gondolattal, hogyha meg nem is ölném és tollfosztást sem rendeznék – ilyen barbár ugyanis nem vagyok -, egy nagy ragacsos légypapírba azért belecsomagolnám. Megnézném, akkor hogy repdesne a nyomomba…
Látva az óriás madár arckifejezését, valószínűleg, már csak ez a gondolatmenet is megér egy jegyet egyenest a pokolba. Nem baj, az is csak egy nagy szauna. Apropó szauna...
Leráztam magamról az angyal kezeit és kiléptem a gyerekszobából, pontosan annak az ajtaja előtt állva, ahonnét remekül ráláttam majdhogynem az egész lakásra. Belülről éreztem azt a furcsa megmagyarázhatatlan érzést, mely azt sikoltotta, hogy az a dög, amelyik ezt a pusztítást művelte még itt volt. Máskor nem kísértettem volna a sorsot, egyszerűen leléptem volna, ha nincs kit megmenteni, lévén, hogy nem az én feladatkörömbe tartozott a démoni teremtmények lemészárlása - bár én is képes voltam erre -, most vezérelt a düh, s kicsit talán a félelem is. Kivételes esetek egyike, amikor nem gondolkoztam tisztán és megtörve a jó szokást, kihívtam magam ellen a sorsot.
- Mocskos pokolfajzat, merre vagy?! - emeltem fel a hangomat, nem kevés megvetést és fröcsögő gyűlöletet belesűrítve. Vállaim felett visszatekintettem a gyerekszobára, hogy lássam tollas barátom ott van-e még, de már nyomát se láttam annak, hogy valaha is erre járt volna. Helyes vagy nem helyes, nagy megkönnyebbülést éreztem, hogy csak ketten maradtunk; én és a vörös szemű ördögfajzat. Kezdődjék a tánc!

Vissza az elejére Go down
avatar
Sátán
Hozzászólások száma :
322
Join date :
2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely :
Sioux Falls
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: The Scorching Girl   Vas. Aug. 23, 2015 7:20 pm

Üdv, Kida!

Mint már mondtam neked chatben is, a pb választásod jó, szeretem a hölgyeményt és a lapodat olvasva még inkább azt mondom, tökéletes választás. A stílusod elragadó, megfogja az embert, és kiváltképp tetszenek az érzelmi leírások, habár itt ebben a karakterlapban, majdhogynem csak az volt. Nekem mégis tetszett. A karaktereddel semmi probléma nincs, habár azt meg kell jegyeznem, hogy kicsit óvatosabb is lehetne. Nem hiába mennek a lovagrendisek csoportosan vadászni. Viszont mindent rendben találtam, így nem tartalak fel, elfogadlak.

Csak még foglald le gyönyörű pofidat és már mehetsz is játszani!
Vissza az elejére Go down
 

The Scorching Girl

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Have a break :: Archívum :: Karakterek-