Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Szomb. Júl. 28, 2018 4:45 pm



Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



statistic
A hónap posztolói
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Share | 
 

 Ashblade

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vezetö
Hozzászólások száma :
13
Join date :
2016. May. 06.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Ashblade   Pént. Május 06, 2016 6:34 pm

Ashblade
Még kérnék néhány kedves tánclépést,
ha lehet: ámor-éj keringőt, melyet
a tavasz álmodva megalkot, éltetve
és érezve a virágok szépségét
illatával, ajándékozva szeretet-
létét a vidéknek. (Őrni)


név: Ashblade
kor: 2000
csoport: angyal
rang: Vezető
avatar: Adam Lambert
Képesség Növények feletti hatalom: képes bármilyen növényt megnöveszteni, kisebbé tenni, irányítani a saját kedve szerint.  Fegyverként vagy akár pajzsként használni. A haldokló növényeket is megtöltheti élettel.
JellemAshblade szeret a természetben sétálni, szereti megcsodálni a környezetét. Imád társaságban lenni, és nagyokat nevetni. Szereti az apróbb csínyeket, de ha esetleg túllőne a célon, ami mindig a szórakoztatás, akkor egészen nagy bűntudat kerítheti a hatalmába. Szeretne mindenkit boldoggá tenni, ami olykor mázsás súlyként nehezedik rá, de mégis megpróbál mindenhez pozitívan állni.
Egyik legkedvesebb időtöltése, hogy az erejét próbálgatja, mely a növényekhez kapcsolja. Imád kísérletezni az újabbnál újabb fajták keresztezésével, ami leginkább a színek kavalkádjában teljesedik ki. De már fegyverként is be tudja vetni őket, vagy pajzsként.
A kényelmes ruhákat szereti, leginkább a föld színeiben. Haja szinte mindig kócosan meredezik az ég felé. Kék pillantása, nyílt és őszinte. Eddigi élete során nem volt szüksége arra, hogy bárkinek is hazudjon, és nem is szeret ilyesmit tenni, inkább megmondja az igazat, még akkor is, ha a másiknak ezzel esetleg fájdalmat okozhat, mert tudja, hogy esetleg egy nagyobb bukástól óvhatja meg így. Mindenkivel nyílt és barátságos, mindig elmondja, hogy mit érez, senki előtt nem titkolja. Persze a szabályokat jól ismeri, és nem fedi fel magát akárki előtt.

Előtörtnet- Nem, nem és nem! – szinte sikítja vékonyka hangján egy fiatal fekete hajú, kék szemű angyal, majd futva távolodik, dühösen törölve le világosszürke pulóverének ujjával a könnyeit, és annak ellenére, hogy tudja a gyermek, hogy figyelnie kéne, most mégis a földön húzza fekete szárnyait. Ahogy befordult a fákkal szegélyezett, pompás erődbe, eltűnt apjának szeme elől.
Asniel mélyet sóhajtott, és gondterhelten pillantott utána még pár másodpercig, míg meg nem szólalt egy jól ismert hang a háta mögött.
- Most épp mivel sikerült kiváltanod Ashblade nemtetszését? – kérdezte felfelé kunkorodó ajkakkal a szinte mindig higgadt Raphael, a mennyek első számú gyógyítója.
- Feladatom van földön, ismét híreket kell vinnem… - Asniel újat sóhajtott, és tudta, hogy nem tehet máképp, ő az angyalok egy hírvivője, és el kell végeznie a feladatát, még akkor is, ha így magára kell hagynia gyermekét egy kis időre.
Raphael, a férfi vállára tette a kezét, teljes lénye megnyugtatóan sugárzott, mégis erőtől duzzadt, ami biztonságot, védelmet ígért.
- Menj, és teljesítsd be Atyánk akaratát. A fiú miatt ne aggódj! Mi vigyázunk rá, ő pedig meg fog neked bocsájtani.
Asniel bólintott a szavakra, és hinni akart nekik. Ha elveszíti családja egyetlen megmaradt tagját, a szíve biztosan ezer darabra törne.
- Köszönöm, Arkangyal!

Miután elvitte a híreket a földre, és visszatért Asniel arra lett figyelmes, hogy szinte az egész Mennyország felbolydult, akár egy méhkas. Az angyalok gyülekeztek, és egyesek parancsokat osztottak, csapatokat alkottak.
- De jó, hogy végre itt vagy! – lihegte egy épp leszálló angyal, szemlátomást nagyon sietett. – Nem találjuk Ashbladet! – intett egy másik angyal felé. Asniel pedig úgy érezte, hogy menten fel fogja pofozni az előtte állót, ha nem mondja meg, hogy mi történt. Mert nem veszítheti el a megmaradt fiát, egyet már elveszített, amit hétpecsétes titokként őriz mindenki. - Nem jelent meg a vacsoránál, és elkezdtük a keresést, de senki nem látta őt. Már felkelt a nap, de még mindig semmi. Még több csapatot hozunk létre, és értesítjük az… - folytatta a nő. Asniel pedig úgy érezte, hogy meg fog nyílni alatta a föld, és elnyeli.
- Mi folyik itt? – kérdezte Raphael, szinte derűsen, ahogy megérkezett, majd körbepillantott az egybegyűlteken, mire mindenki elhallgatott. Rápillantott a falfehérré vált apára, és nem is volt több kérdése.
- Gyere velem! – intett neki, és felemelkedett a levegőbe. – Mindenki menjen a dolgára, Ashbladenek nem esett baja! – utasította a többi angyalt, és elindult.
Asniel nem tudtam felfogni, hogy pontosan mi is történt egyik kábulatból esett a másikba. Eltűnt a fia, mégsem tűnt el! Úgy gondolta, hogy az ilyen pillanatok azok, amikor az emberek dühükben földhöz vágnak dolgokat, mint például tányérok. Ő is nagyon szeretett volna most odacsapni párat, de jobban akarta tudni, hogy Ash-sel nem történt semmi szörnyűség.
Átrepült az arkangyalt követve az erdő felett, ahol utoljára látta eltűnni a fiút, ahogy bevetette magát az erdőbe. Ez nem volt újdonság számára, hiszen imádott az erdőben sétálni, a növényeket vizsgálgatni és csodálni a szépségüket. Ash mindig vigyázott magára, de még vele is előfordulhatott volna, hogy lezuhan repülés közben, és nem tud segítséget hívni. Ilyen gondolatok jártak a fejében az angyalnak, és az aggodalma nem hagyott alább, még akkor sem, amikor az Ark ereszkedni kezdett a sziklák között.
Mosolyogva fordult hátra, majd előre mutatott, két szikla közé, ahova egy óriási virágbimbó ékelődött be.  Olyan szélesnek tűnt, mintha ő maga kitárta volna a szárnyait, és magassága is meghaladta az Arkangyalét, pedig nem volt kistermetű.
- Hogy tetszik? – kérdezte furcsán jókedvűen az Raphael, és Asniel nem értette, hogy miért mosolyog, de azért kipréselt egy udvarias választ.
- Nagyon szép! – felelte végül, és más körülmények között valóban lenyűgözte volna a virág ciklámen színe, de most nem akart növényekről társalogni.
- Figyelj! – Raphael odament a bimbóhoz, és az ujját hozzáérintette a, mire azok mozgolódni kezdtek. Egyesével bontotta ki a hatalmas bársonyosnak tűnő szirmait, míg végül csak egyetlen maradt becsukódva, az is csupán azért, hogy betakarva tartsa az alatta alvó angyal gyermeket.
- Ashblade! – megkönnyebbült sóhajként szakadt ki az apja szájából a neve, mire a fiú azonnal mozdult, és álmosan dörzsölte meg a szemét, ahogy felül a virágon.
- Papa? – kék szemeinek pillantása apjára tévedt, és boldog mosoly jelent meg az arcán, haja kócosan meredt ezerfelé.
Vissza az elejére Go down
avatar
Harcos
Hozzászólások száma :
39
Join date :
2015. Apr. 18.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: Ashblade   Pént. Május 06, 2016 10:37 pm

Oh kedvesem, egészen megható ez a gyermekkori történet amit hoztál nekünk, és bevallom imádnivaló gyermek lehettél, ahogy szép angyal lettél. A történeted tetszett, alig várom hogy a másik feled is megérkezzen.

Irány a játéktér Very Happy
Vissza az elejére Go down
 

Ashblade

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Have a break :: Archívum :: Karakterek-