Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Csüt. Szept. 12, 2019 6:49 am



Styxx
Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Zairisha
Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Seraphiel
Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Zairisha
Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



Styxx
statistic
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Megosztás
 

 Alexis Carr

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous
Vendég
Alexis Carr Empty
Tárgy: Alexis Carr   Hétf. Május 23, 2016 6:43 pm

Alexis Carr
A gyűlölet erőt ad. Sokkal több erőt ad, mint a hit, remény, szeretet.


név: Alexis Carr
kor: 24
csoport: Féldémon
rang: -
avatar: Taylor Momsen
JellemZavart. Nem találja a helyét. Fogalma sincs, hogy mi a helyes és mi nem. Sokszor vad, kegyetlen, úgy viselkedik, mint valami ösztönlény. Máskor viszont képes kedves lenni az emberekkel. Bár attól is függ, hogy kivel. Az angyalok és nefilimek jelenléte irritálja, ez talán a származásából is adódik. A démonok társaságát élvezi, de sokszor eszébe jut, hogy talán nem helyes, amit a sötét lények művelnek. Bár szemei nagyrészt vörösek, előfordul, hogy kizökken és szívét emberi érzések veszik át. Képes megsajnálni és megsegíteni egy elesett kisgyermeket, de mindemellett nem zárkózik el egy ember meggyilkolásától sem.
Vakmerő, nem tart túlságosan a nála feljebbvalóktól. Csípős nyelve miatt sokan őrültnek tartják a démonok között is. Nincs veszteni valója, s ez bátorrá teszi, de egyben ostoba is. Nem sok féldémon beszélne vissza azoknak az erős démonoknak, akiknek ő már megmondta a magáét. Nem járt mindig jól vele, de egyszerűen nem törődik vele. A fájdalom nem tartja vissza semmitől. Céljai nincsenek, nem tudja mi értelme van az életének. Ez utóbbi, mire elszántan keresi a választ...

ElőtörtnetA rendetlen, évek óta elhanyagolt, lakatlan lakás csendjét a hálószobából kiszűrődő hangos sóhajok zaja töri meg. A hálóban két aznap megismerkedett fiatal élvezi a másik nem testének csodáit. Ahogy az utcai lámpák fénye beszűrődik a vékony textilfüggönyön keresztül valahogy olyan sejtelmessé teszik a szobát. A félhomályban arcuk vonalai éppúgy elmosódik, mint ahogy a földön rendezetlenül heverő poros könyveké, párnáké, ruháké és más régen otthagyott tárgyé. Nem érdekli őket sem a kosz, sem a rendetlenség, de még a másik arca sem, csak egymás testének érintése és a gyönyör, amit okoznak egymásnak.
De kik ezek a gyerekek? Senki rá se bagózna erre a történetre, ha csak egy egyszerű buli utáni részeges párocska lenne. Ámde mindez nem ennyire egyszerű.
A lány a hátán fekszik, a fiú pedig ráhajolva csókolja nyakát, simítja meztelen testét. Az épület mellett elhaladó autó erős fényszórója megvilágítja a lány arcát, felfedve annak szembogárnélküli, teljesen fekete szemeit. A fény zavaró ezeknek a gyönyörű ébenfekete szemeknek, a lány erősen összeszorítja szemhéjait míg a jármű tovább nem halad. Csukott szemei előtt hirtelen képek villannak fel.
Egy anya szenvedése, melyet egy démon kínoz. Egy kishúg születése, kit az élet gyötör.
A fiú vadul harap a lány nyakába, mire az kinyitja szemeit és a képek eltűnnek. Hangosan nyöszörög, körmeit a másik hátába vési felszakítva annak vékony, fehér bőrét. Vércseppek buknak a felszínre, a harapás enged, a hegyesre faragott körmök engednek.
Az alkoholtól eszét vesztett srác nem törődik a fájdalommal, kíméletlenül megragadja a lány kezeit, melyeket az ágyra szorít és gyorsít a tempón. A vadság csak még erősebb vadságot szül. A lány, mint aki tehetetlen, csak tűri a másik döntéseinek megvalósulását és újra behunyt szemmel hagyja, hogy testét használják.
Újabb képek jelennek meg a zárt szemek előtt.
A démon, ki asszonyok sanyargatója, már eltűnt. Két testvér játszik az udvarban. Hirtelen megjelenik a meggyötört arcú anya, ki láthatóan kivételez az idősebb gyermekkel és mintha tartana az ártatlannak tűnő, alig 5 éves kislánytól.
Egy fájdalmas döfés újra megszakítja a képeket. Felnyög, csípőjét elhúzza, ezzel megszakítva az aktust. A fiú morog valamit az orra alatt, majd térdre felrántja a lányt, háttal fordítja magának és nekilöki a falnak. Türelmetlenül széthúzza a kecses lábakat, majd megmarkolva a lány derekát folytatja, láthatóan csak a saját gyönyörére koncentrálva.
A falnak támaszkodó lány továbbra is tűr. De vajon miért? Külső szemlélő nem tudna választ adni erre, talán csak az alkohol tompító hatására tudna tippelni. Hibás tipp lenne, a lány egész nap egy kortyot sem ivott.
A fehér falra támaszkodik teljes tenyereivel, s két keze közé bámul. A falon megelevenedik a múlt.
Egy halott gyermek, kit saját testvére gyilkolt meg. Az utcára kergetett féldémon lány, kit démon fogadott be. Tanulás, hibák, verés, erőszak, hosszú évek. Vörös szemek, egyoldalú szerelmi szál. A szerelmet emberi érzések szülik!!!
Letépi derekáról a srác kezeit, majd annak meglepődésén felbuzdulva hátralöki azt a hatalmas francia ágy másik oldalára. Párducként mozogva mászik fölé és ellentmondást nem tűrően csókolja meg vadul és érzékien egyszerre. Csípőjét a megfelelő pozícióba helyezi, de mielőtt mozogni kezdene csókját az alsó ajak erős harapásával befejezi. Egyik kezének ujjait összefonja a srác ujjaival, másik kezét viszont a hímnemű nyakára helyezi és rászorít. Fejét hátradönti, most övé az irányítás.
Az elméjében felszínre kerülő újabb képeken a vörös szemű démon, a mentor, a szerető már nincs jelen. Csak egy elhagyatott szív, mely képtelen megtalálni a helyét a két oldal között…
A szerelmet emberek képzik! Én nem vagyok ember!!!!
A kéz szorítása egyre csak erősödik, a fiú arcáról a gyönyör eltűnik, kék szemeiben a vágy helyét ijedtég veszi át. Vergődni kezd, ledobja magáról a lányt, aki egyensúlyát vesztve a földre esik.
-Te teljesen megőrültél? –üvölt artikulálatlanul a nyakát simítgatva. A lány kezében egy törött üveg darabjával áll fel, s habozás nélkül döfi bele a meztelen férfi testébe. Hátralép, megvárja és érzelmeket nem mutató arccal végignézi amíg az áldozat megküzdi haláltusáját, majd örökre távozik az élők sorából.
A lány felemeli vértől mocskos kezét, mered rá egy percig, majd kéjes mosollyal az arcán lenyalja a sűrű, piros folyadékot.
-Nem. Azt hiszem mindig is ilyen voltam!
Az ablak előtt újabb autó halad el. Beszűrődő fénye megvilágítja a két testet. Egyikük élettelen arcát a szürke, üveges szemek uralják, míg a másikét a nagyon is élettől erős, vérvörös szemek…
Vissza az elejére Go down
Johnaton Lightwood
Johnaton Lightwood
Harcos
Hozzászólások száma :
39
Join date :
2015. Apr. 18.
Alexis Carr Empty
Tárgy: Re: Alexis Carr   Hétf. Május 23, 2016 9:57 pm

Kedves Alexis!

Igazán örülök hogy újabb féldémont üdvözölhetek itt az oldalon, eléggé hiánycikk van belőlük, szóval mindenképpen örvendek neked.

A történeted nem éppen szokványos, és nem irigylem azt a férfit aki téged akar ágyba vinni, szóval ember legyen a talpán. Azonban nem vagyok az az ember, aki az utadat állja, szóval... högyválasz van, akad elég szingli férfi az oldalon hogy megkísértsd őket.

Elfogadlak!
Vissza az elejére Go down
 

Alexis Carr

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Have a break :: Archívum :: Karakterek-