Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Yesterday at 9:38 pm



Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



statistic
A hónap posztolói
Styxx
 
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Share | 
 

 Lucretia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar
Vendég
Tárgy: Lucretia   Vas. Júl. 24, 2016 6:20 pm

Lucretia
A fájdalomból szabadság születhet


név: Lucretia
kor: 3300 körül
csoport: Démon
rang: Gyűjtő
avatar: Holliday Grainger
Képesség
Energia áramoltatás – képes vagyok bármilyen élőlényből energiát nyerni érintés útján (szélsőséges esetekben elég csak közel lennie hozzám), elvéve az övét. Növényeket és állatokat, sőt még az embereket is megölhetem vele, de démonok és angyalok esetében erre nem vagyok képes. Nagyon le tudom gyengíteni a négyezer év alattiakat, hogy könnyedén elvághassam például a torkukat, de pusztán az erőm nem öli meg őket. Az erőm hátránya, hogy az energiát én magam csak elszívom, tárolom és tovább adhatom, de nincs külön támadó képességem vele. Valamint mindig látszik a szememen az állapotom. Ha telve vagyok energiával, kékké válnak a szemeim, mikor kezd apadni az erő, lilává, üresen pedig vörössé.
Jellem
Ő maga a szabadjára engedett forgószél. Változékony, kiszámíthatatlan és időnként pusztító. Máskor pedig kifejezetten ártatlan. Igencsak életvidám természete van, amely mellé makacsság és jó adag kíváncsiság is társult. Kissé macskaszerű, kedveskedik azokkal, akiket hasznosnak ítél meg, a többiekkel szemben azonban önző. Nagyon játékos tud lenni, ezért kevesen képesek megérteni, hogy az ártatlan külső mögött mekkora veszély lapul benne. A fiatalsága csak egy fegyver, amelyet képes bármikor előhúzni a tarsolyából, ha szükség van rá és azonnal eltűntetni, amikor már nincs. Tipikus nő, büszke a kinézetére, és nehezen viseli, ha valakit nála bájosabbnak találnak. Azzal tisztában van, hogy soha nem lesz a végzet asszonya típus, így meg sem próbálkozik ezzel a szereppel. Inkább az ártatlan, angyali és éteri kinézetet részesíti előnyben. Gyűlölete és haragja nagy részét képes büszkeségként felhasználni, de ő sem veti meg a lehetőséget, hogy becsaphasson embereket és angyalokat. Fontosan számára a kapcsolatok, igyekszik a maga módján mindenkivel baráti viszonyt fenntartani, még ha ehhez időnként idomulnia is kell másik ízléséhez. A hűség egy megkérdőjelezhetetlen érzelem az életében. Lucifert és legmagasabb rangú bizalmasait segíti, ahol csak tudja. Sok mindenbe belekóstolt már hosszú élete során, így a legkülönbözőbb témák érdeklik. Imádja az idegen nyelveket, rejtett fegyvereket, különleges ínyenc ételeket, a selymet és más puha anyagokat, ékszereket, virágokat, állatokat. Legnagyobb szenvedélye a kémia, imád kísérletezni a különböző vegyületekkel, a legkülönlegesebb csábítást számára egy fiola angyali vér jelenti. A pokolban nála jobb vegyészt nem találni, mérgek, fájdalom-keltő és csillapító szerek, afrodiziákumok és gyógyszerek egész sorát képes megalkotni…
A sors fintora, hogy nagy ereje mellé egy törékeny testtel rendelkezik. Mindössze 152 centi magas, madárcsontú, vékony alkatú nő. Legkülönlegesebb része az arca, igazán angyali a hosszú, világos szőke hajával, nagy kék szemeivel, hibátlan, hófehér bőrével és apró szájával. A vonásai szabályosak, se nem túl egyenesek, se nem túl gömbölydedek. Szereti kihangsúlyozni a magasságát, lapos talpú cipőiben mindig törékenynek és fiatalnak nézik. Ruhái általában csak akkor idézik a modern kor divatját, ha a földön tartózkodik, a pokolban inkább a számára előnyös, sokat takaró darabokat választja. Sokszor nyúl vissza egészen a reneszánsz korig vagy választ Viktória királynő idejéből származó darabokat, amelyek kellemes emlékeket idéznek fel benne. Kinézete mindig makulátlan, ruha szakadás, koszfolt, kibomlott hajtincs nyilvánosan nem fordul elő rajta. Sminkje halvány, hangsúlyozza a vonásait, haját bonyolult kontyba formázza. Látszólag megragadt valahol a gyermekkor határán, és nem is akarja elhagyni, amíg nem kényszerítik rá. Kizárólag zárt ajtók mögött, magányosan vagy aktuális szeretője társaságában hajlandó megmutatni, már régen felnőtt…

Előtörtnet
A pokolban születtem 3312 éve, ha jól számolom. A pontos időpontban nem vagyok biztos, akkoriban kissé másképp használták a naptárat. Az biztos, hogy a földön éppen tél volt. Hideg, jeges szelek és hóviharok voltak az első emlékei anyámnak arról, amit látott, mikor nem sokkal később feljutott. Engem is magával vitt. Furcsa kettősség ez. Anyám, Lilith, a Bibliából már jól ismert nő igazából soha nem volt ezer gyermek szülője. Pontosan nem tudom, én hányadik voltam gyermekei sorában, de nem az első és nem is az utolsó. Valahol középet helyezkedtem el és ő fel volt készülve rá, hogy meghalok. A belviszályok időszakában a gyermek élet nem volt szent. Tudta, ha magamra hagy, valaki elvághatja a torkomat. Így a Földre is magával vitt, Egyiptom napfényben és kígyóméregben fürdő földjére. Könnyedén meghalhattam volna itt is, de a képességem bizalomra adott okot neki. Szinte az első pillanattól képes voltam erőt nyerni másokból és ezt felhasználni. Minél több energia volt a testemben, annál kékebbé váltak a szemeim, elrejtve nem emberi lényem legnagyobb bizonyítékát. De ez az erő kiszámíthatatlan volt. Megtöltött és túl fiatal voltam, hogy visszaadhassam, így a testem ott hasznosította, ahol tudta. Hónapok teltek el anélkül, hogy egy falatnyi ételt elfogyasztottam volna, évekig nem öregedtem egy napot sem. Hosszú és szerteágazó gyermek kor jutott nekem a legkegyetlenebb helyeket. Az aranyszőke hajú, hófehér bőrű kislányt a fáraó háremei rejtették, különböző istenek és istennők főpapjai pártfogolták. A pokolban pedig a legmagasabb körök felügyelték. Gyermeki testben, gyermeki lélekkel is hamar megértettem, mi az életben maradásom záloga. Nem csaphattam zajt, nem sírhattam, vagy vehettem el túl sok energiát valakitől. Megtanultam csendes lenni, anyám távollétében napokig vagy hetekig ugyanabban a teremben maradtam, egy-egy játék vagy kisállat társaságában. A macskák voltak a kedvenceim. Szerettem és utánoztam őket. Furcsa tény, hogy nem féltem. A fiatal démonok egymást ölték, de az igazán idősek, a nagy öregek már nem. Ők méltóságon alulinak tartották egy gyermek kivégzését. Így megtűrtek. Mikor pedig idősebb lettem, tanítottak is a maguk módján. A testem ugyan nem sokat nőtt, de az elmém fejlődött bizonyos szinten. Már nem a labdák és szénrajzok vonzottak, hanem a kártya és táblajátékok. Órákig játszottam egymagam, mire valaki csatlakozott hozzám. Szenet- és ostáblák között éreztem jól magamat és értettem meg, mit jelent a kegyetlenség. A bábukat ugyanolyan fájdalom nélkül áldozták ők be a győzelem érdekében, mint az embereket. Nem hagytak nyerni, de meséltek. Én pedig figyeltem. Fejlődtem. Többé már nem féltem. Megértettem, hogy a pokol a végső büntetés helye, a démonok pedig irányítják. Ugyan mi rosszabb várhatott volna rám?
Évszázadok álltak rendelkezésemre, hogy megértsem a világ működését. Mire elértem azt a kinézetet, amelyet már felnőttnek tartottak a korban, tudtam, hogyan élhetem túl a pokol minden zordságát. Megszerettem a tanulást is. Ha nagy tudású démonról hallottam, megkerestem. Leginkább a nyelvek vonzottak. A filozófia másodlagos volt, de a kísérletek érdekeltek. Matematika, kémia, csillagászat és zene alkotta a napjaimat. És a harc. Gyűlöltem, de tanultam azt is. Közben pedig a föld változott. Birodalmak buktak el és emelkedtek fel. Az ókor tudását elfelejtették az élők. De én nem. Tisztában voltam az egyiptomiak tehetségével és képességeivel. Az ottani nők mindig makulátlan és ápolt megjelenésével. A szépítő szereik összetételével. Amíg az emberek a tudatlanságba süllyedtek, én újra és újra felelevenítettem ezeket a tényeket…
A kedvencem a középkor és a kora reneszánsz volt. A kísérletezések ideje. Én magam is imádtam az alkimistákat és felhasználtam a tudásvágyukat. A világ még ma is emlékszik valamire, amit akkoriban találtam ki. A bölcsek köve létezik. Csak éppen soha nem kő volt. Hanem egy unatkozó démonnő. Felhasználtam az erőmet és új hitet alkottam. Az energiám egykor régen fiatalon tartotta a testemet, így érdekelt, képes-e mással is megtenni. Majdnem fél évszázadon át sikert is értem el vele. A szóbeszéd pedig szárnyra kapott a vörös kőről, amely képes örök életet adni. És arannyá változtatni a fémeket. És még a jó ég tudja hány egyéb dologra. Hosszú ideig túrták a földet és görnyedtek az asztalaik felett a tudósok, remélve, létrehozhatják. Sikert nem értek el vele, de kiszakították az embereket a tudatlanságból. És a fejlődéssel felfedeztek rengeteg eszközt, amelyet hasznosítani tudtam. Én segítettem nekik, ők pedig nekem, hogy a legjobb méregkeverővé válhassak, akit csak találni lehet…
Vissza az elejére Go down
avatar
Lord
Hozzászólások száma :
262
Join date :
2014. Jul. 26.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: Lucretia   Vas. Júl. 24, 2016 10:58 pm

Kedves Lucretia!

Örülök hogy egy újabb démont köszönthetek köreinkben, és mint mindenkinek neked is mondanám hogy nem spanolunk ám a tollas bagázzsal Very Happy
Az előtörténeted tetszett, és érdekes fintora a sorsnak hogy olykor mennyire nem illik össze a külső és a belső, nem igaz? Very Happy De éppen ezért szép.

Menj, gyűjtsd be a lelkeket, és ne hagyj ki senkit.... Muhahaha.
Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 

Lucretia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Have a break :: Archívum :: Karakterek-