Gyere édes, gyere csak közelebb. Nézz rám és sírj a gyönyörűségtől, mert valóban olyan szép vagyok, mintha igaz sem lennék, de ez nem véletlen, hiszen én vagyok az álmaid netovábbja. Engem a vágyak szültek és a kéj formált, majd az irigység emelt a végtelen magaslatokba. Kecses és vékony alkatom darázsderekamban összpontosul, mely figyelemfelkeltőként magasodik széles csípőm fölé. Hosszú lábaim szépen ívelt és csábító mozgásom alapjait képezik, míg domborodó fenekem minden tekintetet magára vonz. Lábfejem apró és nem túl széles, egy tetoválás díszét rejtik el magukban a kedvenc viseletem kiegészítő darabjai, a magassarkú cipők. Deréktól felfelé, telt idomú melleimet, csontos és vékony karjaimat helyezték, keskeny vállamra általában hullámokban omlik hosszú, barnás - szőkés, selyem fényű, bársony tapintású és édesen finom illatú, vékony szálú hajam. Arcom nem felejthető, szemem az olvadó csokoládé színében játszik, melyre hosszú szempilláim zárulnak, ahogy szembogaraim áthatolhatatlan fénye parancsol tekintélyt személyemnek. Ajkaim csábítóan mozdulnak, ahogy nyelvem hegyéről lágy hangszínnel pördülnek le a szavak és ahogy ezen átsiklik a tekinteted, mindig csak egy valamire tudsz gondolni, hogy birtokba vedd azokat és megízleld édesen mérgező ízét, ugyanis ez készséges függőséget képes okozni. Hangom nem túl mélyen szántó, de nem is magasan ívelő, valahol a kettő között születik meg és mégis dallamos, sokat sejtető. Arcom kedves vonásait, bájos és ártatlan mosolyom koronázza, mely a legtöbb emberben egy elképzelt illúziót gerjeszt és inkább hívnának ezért glóriát viselő angyalnak, mintsem a pokol tüzében égő démonnak. Bőröm finom és puha, karakteresen édes és bizsergetően fűszeres illatokkal tarkított, néhány pontján egy - egy anyajegy díszeleg. Ha nagyon ráérsz megszámolgathatod őket, eddig ugyanis mindenki mást és mást látott, hátha neked sikerül felfedni a valóságot. Öltözékemet tekintve, szeretem a sokat mutató, mély dekoltázsú ruhadarabokat, de ha őszinte akarok lenni, legtöbb esetben csak valami csipkés és szexi fehérneműbe bújnék, vagy még abba sem. Így is mindenki rajtam legelteti a szemét, akkor pedig minek takargassam magam, nem de? Bár talán ebben rejlik őrjítő titokzatosságom. Nem kell messzire menni, ha szórakozni kívánsz, ugyanis könnyedén megadhatok neked mindent, amit titkon rejtegetsz és csak legmerészebb álmaidban képzelted el, de tudnod kell, hogy szeretek irányítani és ezt mindig ki is mutatom. Képes vagyok őrületes szexuális vágyat kelteni bárkiben, eme csillapíthatatlan éhségre, pedig csak egy valaki jelenthet oltalmazást, én magam. Nyílt, őszinte és magabiztos mivoltom nem kevés konfliktust vetít előre, úgy tűnik, hogy talán a pokolban is van emancipáció? Nyitott és figyelmes szemmel járom a földet és az alvilági poklot, hogy a rám ruházott feladatot teljesítve rászolgáljak rangom és posztomra, bár ha bárkiben is kérdés merülne fel etekintetben, minden kétséget kizáróan meggyőzőn tudnék a kételyei-re és kérdéseire választ adni. Kedvelem ha valaki szenved, gyönyörűségre gerjeszt, ha szórakozhatok, majd gyötrelmes kínok közé lökhetek valakit, hisz aljasul örömömet lelem mások halálában. Nem csak a fizikai, testi sérülés vonz, boldogságom a lelki nyomorúságra is éppúgy éhezik, megtört emberek lelkének darabkáin való lépdelés vagy ketté hasad szívek lassú dobbanása is éppoly mámorítóan tölt ki, mint a látványos szenvedés. Tán kissé nyersnek és kegyetlennek tűnik, hogy kihasználom és nyomorba döntöm az embereket, de engem ez szórakoztat. Szeretek mások legfélelmetesebb és legrosszabb álma lenni, ugyanakkor világos, hogy férfi személyeknek édesen vonzó vagyok, míg női mivoltoknak feszélyezően irigylésre méltó, pedig bárki bátran elhiheti, hogy nekem ezzel semmilyen problémám nem akad. Tán ti is ismeritek a mondást: " Sokkal könnyebb lenne eladni a lelkem, ha meg tudnám találni. " Nos, én már régóta nem keresem, oly korán árúba bocsájtották, de ha te, édes mégis erre vállalkoznál, fordulj bátran Luciferhez.

Hupsz, erotikus tartalommal vegyített, bárki is fogad el vegye be a +18-as gyógyszerét.     

- Mond ki vagy te meseszép idegen? - hangzik fel a sötétség mélyéről a férfias karakterességgel átitatott mély hang, mely olyankor meg - megremeg, parázslóan vonzó tud lenni, ahogy végig nézed, hogy vágyakozóan kívánkozik utánad, de saját elcsábulásának és szeszélyes játékainak rabjaként szegeződik egy kidomborodó és erős rúdhoz. A végletekig fekete szobát csupán egy lassan elégő, hamvadó gyertya lángja, valamint az éjszakában tündöklő és magaslatokban királyi trónon ücsörgő Hold ezüstös fénye tartja, mely a résnyire elhúzott vörös bársonyfüggöny mellett szökik be játékosan. A régi fényképekkel díszített rusztikus stílusú, eldugott helyiséget vágyat fokozó fahéj illat tölti be, mely a magam mámorítóan bódító fűszeres, mégis édesen finom illatával keveredik. Kínzó lassúsággal járom körbe a rúdhoz kötözött férfit, akinek szemeit szintén egy lágy selyemkendő választja el a külvilág borzongató képeitől, végig futtatom rajta gyilkos tekintetem, melyet hosszú szempilláim kereteznek és közeledtemmel, mezítelen lépéseim nyomán üvöltve sikolt fel a régi és hangosan nyikorgó padló, mellyel ennek a szobának a talaját burkolták. Puha talpam folyamatos érintkezése vezet el a 30-as éveiben járó, sötét hajú, enyhén borostás férfihoz, kinek érzékei a közelemben erősödnek és kiélesednek, láthatóan már az elvesző gondolattól is végigbizsereg, ahogy kidolgozott testén megfeszülnek kemény izmai.
- Jóképű vagy, talán túlságosan is, de tőlem nem menekülhetsz. - lépek óvatosan mögéje, ahogy búgó hangszínnel, minden szót tökéletes hangsúllyal telítve ejtek ki, halkan sustorogva a füle tövénél, ahol egy apró tetoválás díszíti a durva felületű bőrét, én pedig óvatos csókot hintek rá, mire ösztönös reakcióként rezzen össze. Bőre a jóleső érzéstől végig lúdbőrözik, ahogy puha ajkaim alig érintik és nyelvem hegyével játszadozom el vele néhány másodpercig, mire ő egy erősen, tüdeje mélyéről felszakadó sóhajjal jelzi számomra, hogy minden apró érintkezés élvezettel szolgál a számára. A tüdeje ösztönösen emelkedik meg, ahogy a mellkasa az égnek feszül, ha nem volnának a kezei lekötözve azok is játékosan lendülhetnének utána. A kicsiny szobát egyre inkább az erotikát kezében ringató homály tartja életben, midőn a lassan égő gyertya tartós harcot vívva feladja kínkeserves küszködését, majd előbb elhalványulva búcsúzik, aztán hangtalanul, csendesen ki is alszik. A pillanat varázsa alatt csap fel egy piciny füstfelhő, összekeverve az egyre nehezedő levegőt kesernyés illatával, kis felüdülést nyújtva a ránk telepedő, fülledt lég közepette. - Mond édes, mit is mondtál mi a neved? - csúsztatom óvatosan a kezeim az oldalán domborodó izmaira és óvatos finomsággal indítom őket útnak előbb felfelé, majd visszaterelődő útján körmeim lágy simogatásával ajándékozom meg, egészen a medencecsontjáig bezárólag, mire automatikusan lépésre emelné enyhén szőrzettel borított lábát, de a selyemkendő mellyel ezen testrész is lazán át van kötözve, mozgásképtelenné teszi.
- Ja...Jason. - nyel hatalmasat, ahogy arcába tódul az ereiben zubogó vértenger, vörös pírral festi pipacsos mezővé a bőrét. Szívverése gyors ütemére, azonos dallamot játszva növekszik lélegzetvételeinek száma, ahogy apró cseppek lepik el teste szegleteit mindenhol a bőre felületén, miközben egyre zavaróbbá válik a végtagjaira erősített textília és a szexuális segédeszközként szolgáló rúd, melyhez néhány órával ezelőtt kötöztem a szerencsés áldozatot. Gondolataimban elfutó emlékek sora játszadozik, hisz megannyi alkalommal, szórakozási célból ragadtam el elsősorban férfiúi lelkeket és élvezettel néztem végig gyötrelmekkel teli, fájdalmas szenvedéseik, a pokol tornácára felállított kínpadon. Megbánásnak még csak szikrája sem mutatkozott szemeim csokoládébarna szembogarainak keretében, az a csillogás mely ott fénylik és mely ott lobog, mint pusztító tűz, csupán az élvezetek halmozása végett sejlik fel. Szexuális töltetű mivoltom, szórakozni vágyó személyem és utánozhatatlan szépséggel párosuló kinézetem váltotta ki, csendben és félve suttogott hírnevem ide s tova már több ezer éve, mely a szelek szárnyán repül tovább. - Ne kínozz tovább! - halom meg az elcsukló hangot, mely a gondolataim mélyéről erősen rángat vissza a való világba, szemeim tiszta tükre egy pillanatra megvillan, ahogy ajkaim szélesre húzódnak, hogy kellemesen kegytelen mosolyom legyen díszítője a nevető pipacsmezők borította arcomnak.
- Hogy mit mondtál, édes? - kérdezem szenvedéllyel dúsított hangszínnel, ahogy ismételten a füléhez hajolva kezdek ajkam formálta suttogásba. Kezeim óvatos és puha érintésekkel játszadoznak testének különböző szegletein, lassan beborítva őt mámoros bizsergéssel, mit közvetlen és szoros közelségem vált ki belőle és amely arra készteti, hogy mindannyiszor megremegjen a kezem közt. - Ne légy telhetetlen, Jason. - lépek el mögüle, ahogy vállára helyezem kecses ujjaim és így megtámaszkodva járom körbe, összeütve magassarkúmat a padlóval, ő pedig vadul kap a karom után, hogy veszélyesen édes csókot leheljen a kézfejemre. Idegesítően kitolom azt az időhosszúságot, míg elé léphetek, ő azonban mit sem törődve ezzel lágy csókokkal kényezteti puha bőröm és csak hosszú percek kellenek ahhoz, hogy ismét rám figyeljen, ahogy óvatosan érintem ajkaimmal a már erektől megduzzadt nyakát, majd lassan feljebb táncolva, arcát magam elé fordítva veszem birtokba vágytól felhevült ajkait. Heves táncot járnak midőn összeérintkeznek, szenvedéllyel telítve olvadnak egymásba, ahogy mohón falja csókom eme férfiú, majd hátrébb húzódva harapok rá alsó ajkára, ezzel megszakítva érintkezésünk, hiszen mélyen belefeledkezve mozdulataiba, még levegőt is elfelejtett venni, magam pedig igazán szomorú lennék, ha idő előtt halna meg, hiszen mostanában olyan keveset szórakoztam, igazán kijár a királynői bánásmód. És mi hozna nagyobb örömöt, mint a halál és látni a halált? Azt hiszem megannyi társam nevében biztos alapokon nyugvó kijelentéssel állíthatom, hogy semmi. - Mit szólnál hozzá ha játszanánk egy kicsit? - hajolok közelebb az ajkaiba suttogva a szavakat, ahogy testem az övének préselem, mellyel minden porcikánk szorosan összeér és meredő férfiasságából tudom, hogy képtelen ellenállni nekem. - Elengedlek. - lehetelek apró csókot az állára, szaporán verő szívdobbanásait érzem nekem feszülő mellkasán keresztül, ahogy egyre hevesebben veszi a levegőt is. - A szemeidet viszont bekötözve hagyom. - pihentetem meg erős csontozatú csípőjén a kezeim, ahogy duruzsolom mondanivalóm érzéki hanglejtéssel. - Hagyatkozz az érzéseidre és ha sikerül elkapnod, a tiéd vagyok. - csúztatom egyre lejjebb finoman az ujjaimat simogató mozzanatokkal, egészen addig míg legérzékenyebb pontját nem érinthetem. - Ha elkapsz, azt teszel velem, amit csak akarsz. - fejezem be mondanivalóm mire ő egyöntetű hangon nyög fel, magam részétől pedig ezt beleegyezésnek veszem. Kecses mozdulattal hajolok le, hogy lábait szabaddá tegyem, majd lassan mögé kerülve oldozom el kezeit átadva neki az egész sötét helyet, én pedig lassan lépkedve kezdek járkálni nesztelenül az eddig nyikorgó padlón. Hirtelen fordul az irányomba, ahogy a sötétben kezd tapogatózni, míg magam lassan járom be a terepet, hogy mindenhol ott hagyjam illatomat, zavarva ezzel a rám kiélesedő és vágyakozó érzékeit, hiszen nekem nem az a célon, hogy rögtön elkapjon. - Mesélj magadról, édes, ki vagy te? - hintek el néhány elvesző szavacskát a pokolian fullasztó légbe és leheveredve az ágyra figyelni kezdem a mozdulatait, ahogy tehetetlenül lépdel a szoba egyik falától a másikig.
- A nevem már tudod. - lihegi, ahogy tovább keres a feketeségbe rejtőző szoba határai között, majd egy váratlan mozdulattal szabadul meg a már egyetlen testét borító textíliától, az alsójától. Halkan kuncogok fel, hiszen nevetségesen fest, ahogy immáron meztelenül fut utánam, akár egy mézes madzagon rángatott marionett bábú. - Nős vagyok. - bukik ki hirtelen belőle, ahogy féloldalasan fordul felém, mintha valami olyan vétséget követne el ezzel a vallomással, ami nekem fájhat. Mily gyermeteg, hiszen engem a legkevésbé sem érdekelnek érzelgős és önmarcangoló részletek, a kedves asszonyának pedig úgy sem kell aggódnia amiatt, hogy megcsalta őt eddig hű szerelmese, hiszen a temetésén valószínűleg nem emiatt fog zokogni fulladásig. - De nem szeretem őt, csak a szüleink miatt vagyunk együtt. - egyenesedik ki, majd mintha az érzékei egy csapásra összpontosulva nyernének célt, indul el az ágy felé, ahová leheveredtem.
- Mit adnál azért, hogy a tied legyek? - kérdezem miközben feltérdelek az ágyon és halk, búgó hangon ecsetelem felé a szavaim.
- Belehalnék, hogy az enyém légy. - lép az ágy elé, én pedig kellemes és ravasz mosolyra húzom a számat, hiszen csak erre vártam.
- Jó válasz, szépfiú. - hajolok elébe, ahogy kezeim a tarkójára csúsztatom és óvatosan leoldom a szeméről a selyemkötést. Tekinteteink a homályban vájnak egymásba, a vágy lassú tüze szenvedélyes lángokban csap fel, parázslóan felfokozva a hangulatot és felkorbácsolva a csábító együttlét elkövetkezendő jelenét. Szemeivel végigpásztázza testem domborodó formáit, majd egy hirtelen mozzanattal ránt magához, kezei a hátamra csúsznak és gyakorlatiasan pattintja szét a melltartóm kapcsát, amit sietősen hajít arrébb, hogy egy durva mozdulattal döntsön hátra és fölém magasodva kaján képzelgéseinek utat adjon. Erőszakos mozdulattal tépi le rólam a fehérnemű alsó részét, majd testsúlyát átbillentve, vad és birtokló mozdulatokkal tesz magáévá, hogy testünk egybeolvadva áldozhasson a magasztos kéj oltárán. Lábammal átkarolom a csípőjét, egyik keze a combomra siklik, a másik a melleim kényezteti, ahogy arrébb söpri mindig mellkasomat és arcomat keretező hosszú hajam. Kezeim a hátán játszadoznak, majd bőre alá mélyesztve körmeim, véres lenyomatot hagyok magam után a gerince ívelt vonalának mentén. Hangos és bujasággal hevített sóhajok sorozatos váltakozása tölti ki az eddig csendesen nyugvó szobát, egy robbanásponton áthatolva, egyesülve és a szenvedély kapuját ledöntve.

***

- Részvétem. - hangom játékosan csendül fel az éjszakában, ahogy a temető külső, rejtélyes pontján megállok a folyamatosan zokogó, megtört és fekete ruhába öltözött, fiatal nő mellett. Ordító fájdalma hozott el idáig, hiszen örömömet lelem abban, ha láthatom mások kínjait, mely marcangolja őket belülről, akár egy féreg, majd teljesen szétszakítja őket és lelkük milliónyi darabra hullik, apró kis mozaikdarabkákká válva a hűvös, idegen és rideg padlón. Lelki húrok pattognak szét megfeszült tiltakozás ellenére, szívek hasadnak meg, elmék szaladnak tébolyulatba és eme kép gyönyörű és festői szépségű.
- Nem értem. - szipogja a nő, ahogy rám emeli vérben forgó tekintetét, szempillái végén hatalmas könnycseppek nyugszanak. - Semmi sem utalt arra, hogy beteg lenne, aztán egyszer csak meghalt. - rebegi elfojtott hangon, miközben vulkánként kitörni vágyó sírógörcseit próbálja erősen visszaszorítani.
- Szerintem káprázatos volt, ahogy testét lassan birtokba vette a ragályos kór, ahogy ellepték a fájdalmak és ahogy darabjaira szaggatták a húsát. Ahogy az erei lassan eldurrantak a telítettségtől és ömleni kezdett belőle a vér, mint egy megállíthatatlan folyó, amely gátat átszakítva megeredt. Csodálatos volt a bennszoruló levegő, mely szépen lassan megfojtotta, a szeme csillogása, melyből fokozatosan tűnt el a ragyogó fény, az ajkai együttes rángása, mely segítségért kiáltana, de csak hangtalan fintorgást mutat, hogy hamarosan vége. Ámulatba ejtő volt, ahogy elsorvadt saját vágyainak mennyeket ledöntő pillanatában. - formálom lassan a mondatokat, minden egyes szót tökéletesen hangsúlyozva, miközben az ő arcán az undorodó és megdöbbenő érzelmek enyvelege keveredik.
- Hogy mi? - hullik ki a szájából eme aprócska mondat, melyet alig lehet hallani, de magam már csak válaszra sem méltatva fordulok sarkon, ahogy kecses lépteimmel indulok tovább, nem tisztelve sem halált, sem gyászt, bár szerény személyem igazán jól szórakozott. Egy pillanatra megállok a telihold ezüstös fényével kitakart ösvényen, tekintetem felszegem a csillagokkal tarkított égi palettára, majd elmosolyodom. Utamat csak a magassarkúm kopogása és a síró szellő hangja jelzi immáron, mellyel lassan nyel el magába az éj sötétje.

Ne feledd édesem, vigyázz mit kívánsz, a végén még valóra válik!