 Vendég  | Tárgy: Elena's life Vas. Szept. 14, 2014 6:45 pm | | | |  Sophia Carei
 |
†Név: Elena Wearkörs Hall
†Becenév: Elena vagy Miss Hall
†Kor: 28
†Csoport: ember - lovagrend
†Rang: lovag/vándor
†Avatar: Sofia Pernas
|
Külsö, belsö leírás
Utálok magamról beszélni. Utálom, ha bizalmas információkról kell szót ejtenem. Nem szeretem a fecsegőket és azokat akik nem képesek értékelni a titok szó fogalmát. Hogy? Nem, nem. Szeretek beszélni és ha alkalmam adatik is rá, akkor hidd el addig beszélek míg el nem ásod magadat. Elvégre, elég kioktató tudok lenni őszinteségemmel, nyíltságommal, szókimondásommal és stílusommal. Ez persze nem azt jelenti, hogy sokat is beszélek. De, ha ezzel is tudok piszkálni másokat akkor megteszem. Igen, vannak rossz tulajdonságaim is. Például előszeretettel megyek mások agyára, olykor. Vannak gonosz és emberhez nem méltó gondolataim is, de szadista vágyaimat igyekszem elfojtani vagy a rosszfiúkon kiélni. Pimaszságom pedig ne is említsük. Nem szűkölködöm bátorságban, egóban és önbizalomban. Megértő tudok lenni, de csak azt sajnálom, aki meg is érdemli. Mindig van saját véleményem, és mindenre tudok magyarázatot adni. Önfejű vagyok és elszánt. Magányosan élem mindennapjaimat, amitől egy kissé befordultnak is tűnhetek bizonyos helyzetekben, de ez ne tévesszen meg. A csendes, visszahúzódó és magányos vadász csak nem baráti társaságban lép elő. Na meg, ha leakarlak égetni bajtársaid előtt akkor is beszélek. Összetett, és egy kicsit hangulat személyiség is vagyok egyben. Továbbá, szeretek kinevetni másokat, de a közös nevetésnek és szórakozásnak sem mondok nemet. Szóval, a lényeg a lényeg, nehezen fogsz tudni kiismerni.
Most pedig, térjünk rá a külsőmre is egy kicsit. A magam 172 centis magasságommal épp elég magas nő vagyok, de ettől függetlenül nem vetem meg a magas sarkúkat. Nem szeretem, ha a magasságomra megjegyzéseket tesznek. Ruháim olyanok amilyennek látod. Szövet és bőr. Kabátom pedig eredeti bunda fázós természetem és a tél ellen. Hosszú fürtjeim barnák, enyhe átmenettel és hullámmal. Nőies vonásaim vannak, telt idomokkal. Karakteres arcom mindig kifejező és érzelmekkel teli... kivéve amikor nem. Erős, izmos alkatom részben edzésnek, részben a sok izmot mozgató napi lovaglásnak köszönhető. Ez pedig hasznomra válik a közelharcok terén, míg a távolsági fegyverhasználat mind-mind hosszú és gondos edzések, harcok eredménye. Azt hiszem nagyon nincs is más, amit megemlíthetnék... különben is, van szemed, nem?
Ja igen, igen! Van 2 kardom és pisztolyom. Utóbbiakat inkább nem használom, mert kevés ma már a lőszer. Van 6 tőröm és egy íjam. Ezek az alap fegyvereim, bár bármit felhasználok ellened ha kell. Továbbá, közlekedési eszközöm, társam, egyetlen barátom és családom a Fríz mén lovam, a makacs és idomított, külön egyéniség Spartacus. Folyton vándorolok, nem maradok egy helyben sokáig, hiába vagyok a Rend tagja. Én magányosan, vándorolva vadászom és futárral küldik hozzám a parancsokat ha szükséges. Na, most már tényleg minden meg van!
Elötörténet
Hideg telünk volt abban az évben. Hosszú, hideg és kemény. A vadra való vadászat is különösen nehéznek bizonyult. A nappalok hűvösek voltak, de csendesek és nyugodtak. A bőségesen 30-60 centis hó ropogott a láb alatt és megnehezítette a közlekedést. Spartacus is nehezen lépkedett benne. Igyekeztem nem hátán megtenni a hegyekben való távot. Bár veszélyesek is lehetnek a Kárpátok hágói, nem aggódtam. Ismerni jobban nem is tudnék földdarabot. Itt születtem, ezen a vidéken. sok szépet, és néhány rosszat is megéltem itt. De ezt a napot, épp annyira belevéstem az emlékezetembe, mint azt, amikor a szüleimet veszítettem el.
Az éjszaka közeledtével csökkent a hőmérséklet, feltámadt a hideg északi szél és a hó is pelyhekben hullani kezdett. Muszáj volt fedezéket keresni. Egy apró vájatban, egy barlangra hasonlító vacokban húztuk meg magunkat hű barátommal. Alig aludhattam többet pár óránál. Az éjszaka hidege és a folytonos veszély közelség éberen tartott. Lovam is fel-fel riadt az éjszakai neszekre, az ágak recsegésére, de mégis többet aludt jelenlétem adta biztonságérzetében. Azt volta a tervem, hogy amint reggel lesz - és reggel is lett - felkerekedünk és tovább állunk. Végleg otthagyjuk Romániát. Kora reggel, a havazás el álltával és a szél lecsillapodásával felnyergeltem Spartacust, összeszedtem a holminkat és a szárat fogva vezettem barátomat le a hegyekből. Miért is említem meg ezt a történetet azon kívül, hogy ekkor voltam utoljára otthon? Mert távozásunk nem volt kaland mentes.
A hegy lábához érve egy kis faluban kötöttünk ki. Ekkor már javában dúltak a démonok adta belviszályok és kisebb-nagyobb káosz helyzetek. Persze, én ebbe születtem és nőttem bele. Nekem nem jelentett különösebben nagy meglepetést és változást az erősebb egyedek megjelenése. A falu főutcáján lépdelt lovam amikor elénk szaladt egy gyermek. Nem sok hiányzott, hogy eltapossuk. Szemeiben könnyek gyűltek. Kezeit összetette és kérlelőn pillantott rám. Csak annyit suttogott: Segíts. És, már el is szaladt. Néhány falusi méregetett ekkor. Nem szóltak semmit, de le lehetett olvasni tekintetükről az érzéseiket és a gondolataikat: Távozz, idegen. Nem kellesz ide. A gondolatok ellenére egy bottal járó vén ember lépett hozzám és lovamhoz közelebb. Elmesélte, hogy a falut két nappal ezelőtt megtámadták és elraboltak néhány gyermeket a démonok. Nem tudják mik a célok az ártatlan lelkekkel, de bármit megtennének a gyermekek viszontlátásáért. De, ha kedves az életem és félem a túlerőt, akkor tovább megyek és szólok másoknak. Nem tehettem meg, hogy elmegyek. Úgy éreztem bármennyire is hív a kötelesség és az országút tovább, előbb ezt el kell intéznem. A szám szerint 13 gyermekből 12-t vissza is vittem biztonságban. De azt az egyet... nem sikerült. Titkaimat nem osztom meg senkivel sem, épp ezért nem mondom el pontosan mi történt akkor, de egy valamit tudnod kell. Nyakamban a medál, a gyermektől van.
|
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Elena's life Hétf. Szept. 15, 2014 8:54 pm | | | | Üdv, Elena!
Karaktered igazán elnyerte tetszésem, és lapodban sem láttam semmi kifogásolnivalót. Felkeltetted kíváncsiságom a gyermekkel kapcsolatban, és nagyon remélem, egyszer hallhatom majd történeted.
Foglald le gyönyörű arcod, és aztán irány a játéktér!  |
|
