 Vendég  | Tárgy: Emma ~ mini angyal Csüt. Szept. 18, 2014 10:28 pm | | | |  Emma
 |
†Név: Emma
†Becenév: Emmának esetleg Emcinek, de úgyis mindenki pöttömnek hívja…
†Kor: keményen 3
†Csoport: Angyal
†Rang: Újszülött
†Avatar: Mia Hays
|
Külsö, belsö leírás
Egy ilyen fiatal kislány esetében nehéz lenne konkrét személyiségről beszélni, hiszen ebben a korban formálódik a legtöbbet és a legjobban az ember jelleme.
Sok tekintetben érettebb a koránál, de nem „kis felnőtt”: alapvetően nyugodt természetű, ám hajlamos az akaratoskodásra, és ha meg akar kapni valamit, nem szégyell bevetni olyan eszközöket, mint a pityergés vagy duzzogás. Fájdalmasan őszinte, legtöbbször nem gondolja át kétszer, amit mond, és ezzel hajlamos megbántani másokat.
Szülei folytonos távolléte miatt - mindketten a Seráf tagjai, így idejük nagy részét Isten közelében töltik -, visszahúzódóvá és félénkké vált, gyakran vannak rémálmai és bizalmatlan a többiekkel szemben, leszámítva persze a dadáját. Hallgatag, nem jellemző, hogy csacsogni kezdjen, de kíváncsisága gyakran segít neki abban, hogy túllépjen zárkózottságán; minden érdekli, és bár kissé tart az új helyzetektől, némi hezitálás után bátran belevág bármibe.
Nem gyakran unatkozik, mindig talál magának valami elfoglaltságot: ügyesen rajzol, és mostanában zongorázni is tanulgat, de ugyanannyira élvezi a szabadban futkározással töltött időt is. Nagy állatbarát, folyton összefogdos tücsköt-bogarat, melyeket általában haza is szállít megőrzésre, és minél méretesebb legújabb barátja, annál jobban örül neki. A plüssöket nem bírja, a babák élettelen arca pedig inkább megijeszti, semmint játékra késztetné, a társasokat és a meséket jobban szereti.
Nehezen teremt önkéntesen kapcsolatot a környezetében élőkkel, de ha megtalálják a közös hangot, keresi a másik társaságát és könnyen épít ki barátságot.
Átlagmagasságú, vékony kislány, hátközépig érő hajzuhataggal. Már most szemmel látható a hasonlóság közte és anyukája között: finom vonásait világos, szőkésbarna tincsek keretezik, melyek általában laza hullámokban omlanak a vállára, testalkata filigrán.
Arca még gyermekien kerek, vigyora foghíjas, így gyakran nézik némileg fiatalabbnak a koránál. Szeme acélszürke, egy sötétebb kontúrral az íriszek körül; színét apai ágról örökölte. Pisze orrát mindenbe beleüti, de legfőképpen abba, amihez semmi köze – folyton kérdez, kíváncsiskodik, figyel.
Az öltözködés sok hasonló korú lánykát érdekel, de őt nem túlzottan; utálja a rövid szoknyákat és a „kopogós” kiscipőket, mert nem lehet bennük odakint játszani, így többnyire egyszerűen nadrágban és pólóban van, de azt szereti, ha ruhái színesek és vidámak. Anyukája ezüst nyaklánca, melyen két apró medál – egy farkas és egy őz– található, mindig rajta van, bár nem rá méretezték, de nagyon vigyáz rá, hogy el ne hagyja.
Képessége: képesség-semlegesítés
A környezetében, nagyjából tízméteres hatótávolságon belül tartózkodók képessége nem működik - kivétel és befolyásolás nélkül.
Elötörténet
Shu kezét szorongatva haladok végig a folyosón, ahol egyre többen és többen lesznek. Lassan kell mennünk, mert ide nem sokszor járkálhatok, így amit tudok, alaposan szemügyre veszek, hogy aztán lerajzolhassam, és az emlékezetembe véssem. Buckázik a gyomrom, hisz nagy ritkán láthatom anyámékat. Azt nem tudom, hogy miért. Shu azt mondta, mert nekik nagyon fontos feladatuk van, és annak szentelték fel az életüket, aztán mindig hozzátette, hogy attól még ugyanúgy szeretnek. Én meg elhiszem neki, csak… annyira rossz. Szeretem én őt is, de amikor apa kap fel és pörget meg, vagy anya fonja be olyan szépre a hajam, amilyenre senki más nem tudja, az ennél sokkal jobb.
Ma a szép ruhámat vettem fel, és a kopogós cipőmet, pedig nem szeretem, és kopogni se kopog rendesen, mert nem úgy lépkedek benne. Nem segít a helyzetemen az sem, hogy sokan megnéznek, még csak rossz fát se tettem a tűre. Na, jó…. de még Shu se tudja, hogy az a tücsök már a szobámban ciripel, de annyira aranyos volt, és magányos, nem hagyhattam ott kint. Le is szegem a fejem, mert hogy állítólag minden az arcomra van írva, én meg nem akarom, hogy megint ne mehessek ki játszani.
Egy kósza pillanatra megállok, hogy felnézzek arra a hatalmas szoborra. Még a szemeim is elkerekednek, mert nagyon szép, de nem sok időm jut, hogy kigyönyörködjem magam.
- Mikor érünk már oda? – halkan kérdezem ugyan, de szavaimból lerí, hogy jelenleg korántsem rendelkezem a türelem erényével. Látni akarom anyut és aput is, hisz olyan kevés alkalommal adatik ez meg.
- Hamarosan – már megint ezt a választ kapom. Öt perce is hamarosan volt. De nagy ez a hely, ha nagy leszek, biztos, hogy bejárom az egész zugát, és úgy elbújok Shu elől, hogy az életben nem talál meg. Mindig megtalál, pedig a múltkor még a szekrényem alá is bepasszíroztam magam, ami tényleg marha nehéz feladatnak bizonyult. És megtalált. Alig végzett a számolással, nagyon jó bújócskázó.
Hirtelen állunk meg, és Shu elém lépve, igazgat kicsit a ruhámon, mire én elhúzom a szám, hisz láthatóan tökéletes állapotban van. Ezért nem ehettem csokis fagyit, pedig tudja, hogy azt annyira szeretem, mert ha maszatolok vele, az tényleg nagyon látszik. De nem szólok, jó kislány módjára viselem a tortúrát, hogy aztán mikor megint megfogja a kezem, már be is léphessek vele abba a hatalmas csarnokba. Olyan érzésem támad, mintha már jártam volna itt, de ez csak egy kósza pillanatig tart, mert aztán meglátom a világ leggyönyörűbb nőjét.
- Anyaaaaaa – kiáltok fel, és szabályosan kitépem a kezem az őt szorongató másikból, hogy aztán az angyal nyakába vethessem magam. Ismerem az illatát, ezer közül is felismerném, hajának ugyanolyan lágy a tapintása, mint az enyémnek, bár az övé sokkal fényesebb.
Behunyom a szemem, úgy élvezem ki a pillanatot, mikor anya úgy szorít magához, hogy a levegő is szinte elfogy belőlem, de nem bánom, kuncogok, hisz olyan boldog vagyok.
|
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Emma ~ mini angyal Csüt. Szept. 18, 2014 11:02 pm | | | | Üdv, Pöttöm!
Meg kell mondjam, te még az én szememben is túl aranyos vagy ahhoz, hogy bármit is tegyek veled. 
Apró kis angyalka, aki nem is olyan sokára hatalmas erős birtokosa lesz, és már most mondom, ahogy kiforr az erőd, én tárt karokkal foglak várni!
Foglald le bájos arcod, jegyezd fel képességed a listára, aztán már mehetsz is játszani! |
|
