Vendég | Tárgy: Jenna Walker Pént. Szept. 26, 2014 11:09 am | | | Jenna Walker
|
†Név: Jenna Walker †Becenév: -
†Kor: 22
†Csoport: Emberek
†Rang: Vándor
†Avatar: Alona Tal
|
Külsö, belsö leírás
Bár szőke vagyok és az emberek legnagyobb része lenézi a szőkéket, én azt hiszem a belevalóbb emberi lények közé sorolhatom magam. A külsőm úgy gondolom átlagos. Olyan vagyok, mint a többi talpraesettebb velem egyidős lány. Magasságom a 170-et súrolja, alkatom olyan egészségesen sportos, alakom elég nőies ahhoz, hogy utánam forduljon pár jóember. Hajam nagyjából a hátam közepéig ér, egyenes és szőkére festett, általában kiengedve hordom, de azért lófarokba kötve is szeretem. Bőröm világos melytől jól elüt sötétbarna szemem és rózsaszín ajkaim. Összességében szeretem a külsőm, csak azt a pár sebhelyet nemigen kedvelem, amit az Apokalipszis óta begyűjtöttem.
A belsőmet szerintem igencsak tükrözi a külsőm és főleg a szemem. Igényesen öltözködök, figyelek a külsőmre, de sosem ez az elsődleges. Főleg ebben az eltorzult, veszélyes világban. Már igen régen volt olyan utoljára, hogy szépen kiöltöztem és azt figyeltem ki fordul utánam. Én inkább a túlélésre hajtok, nem arra, hogy pasit szerezzek, bármennyire jól esne a lelkemnek egy megértő pár. Belevalónak és talpraesettnek tartom magam. Ha valaki azt mondaná, hogy bátor vagyok ugyan, de ostoba, hát én igazat adnék neki. Nem egyszer fordult elő, hogy olyat tettem, amit jobban át kellett volna gondolni, de ha egyszer nincs idő ilyenekkel szórakozni, akkor teszem, amit az ösztöneim diktálnak. Innen származnak a nem kívánt sebhelyek is. Szeretteimért mindent megteszek, akár az életemet is képes vagyok odaadni értük és ezt nem csak mondom. Talán ide is illik az ostobás mondás. Az idegenekkel szemben bizalmatlan vagyok és nagyon nehéz is elnyerniük a bizalmam, makacs vagyok és konok, hosszú idő engem megpuhítani. A hibáim... ebben a világban a legnagyobb hiányosságom a jó tájékozódási képesség. Iszonyú, hogy egy-egy nap le kell járnom a lábam, hogy megtaláljak valamit. Ezt viszont kiegyensúlyozza, hogy kitartó vagyok. A fegyvereket kitűnően megtanultam használni, így bárkinek ijesztgetni támadna kedve, szerintem ne tegye.
Elötörténet
Éppen csak a 22. életévembe léptem és olyan lett az életem, mint egy kivert kutyának, aki helyét keresve a világban vándorol és próbálja elkerülni a bajt, ám néha mégis elkapja egy nagyobb és erősebb kutya, mely területét védi. Pedig nem így kezdődött... Amikor megszülettem látszólag még béke honolt a földön, vagy legalábbis abban a kisvárosban ahol éltünk. Szüleimnek nagy boldogságot hoztam az életükbe, mint első gyermekük. Szeretetben neveltek és óvtak, mint a szemük fényét. Első 3 évem ilyen, most már elképzelhetetlen körülmények között telt. De egy nap olyasmi történt, amire senki emberfia nem számított. Eljött hát az Apokalipszis... Anyám épp akkor várta a második gyermekét. Nem volt mit tenni, csatlakoztunk a városunk papja által összegyűjtött tömeghez. Az emberek egységes erővel próbálták távol tartani a démonokat több-kevesebb sikerrel. Szörnyű évek következtek. Én még nagyon kicsi voltam, de ez kihatott későbbi énemre. Talán emiatt a nélkülözés és folyton félelemben élés tett ilyenné, amilyen vagyok. Fél évre rá megszületett kisöcsém, aki legalább annyi örömöt hozott a szüleim életébe, mint én, de vele együtt szomorúságot és aggodalmat is, hiszen nagyon féltettek mindkettőnket ettől a világtól. Már egészen kicsiként elkezdték megtanítani nekem a fegyverek használatát és azokat a praktikákat amivel a démonokat és az angyalokat egyaránt távol tudom majd tartani. Nem csoda hát, hogy mostanra már bármilyen fegyvert a kezembe adnak egyből tudom kezelni. Kedvenceim mindig a kések és a pisztolyok voltak. Kicsik, de hatásosak, ha jól használják őket. Legalábbis én így gondolom. Többször éltem át családommal és a csapattal démon támadást. Sokan meghaltak körülöttem, állandó volt a stressz és a sírás, a szomorúság. Ez csak egyre jobban fellobbantotta bennem a tüzet. Már kicsinek is jellemző volt rám ez a "fejjel a falnak" stílus. Dühített az egész, zavart, hogy nem tudunk mindenkit megvédeni. Egyre jobb és ügyesebb voltam, már kijártam a járőrökkel is irtani a sötét lényeket, de a sikeres időszakoknak is vége kell térniük egyszer. Sajnos... A démonok serege addig környékezte és próbálgatta szétfeszíteni az utukban álló gátakat, amíg végül rá nem jöttek hogyan juthatnak be bázisunkba. Aznap mintha felgyorsították volna az időt, nem is igazán tudok visszaemlékezni minden pillanatra. Megöltek mindenkit hidegvérrel, kegyetlenül. Még csak nem is gondolkodtak rajta. Néhány fiatal fiút, velük együtt az öcsémet is, elvitték magukkal szolgának. Csak páran maradtunk életben, őszintén szólva nem is tudom hogyan, csak a szerencsének köszönhetem. A többiek közül néhányan nem bírták elviselni szeretteik halálát, öngyilkosok lettek. A maradék bár összetörve, de még talpon van és elkezdték újra biztonságossá varázsolni a bázist, hogy akármelyik erre érkező kalandornak vagy túlélőnek menedéket nyújthassanak. De hogy mi lett velem? Az öcsém maradt már csak a családomból. Ha még él... De tudom, hogy él! Elhatároztam, hogy megkeresem és kimentem a fekete lények karmai közül. Az én családommal nem tehetnek meg akármit! Majd móresre tanítom én azt a bandát! Nem hagyom annyiban, ebben biztosak lehetnek! Szóval bár hánytatott körülmények között élek, életben tart a cél, hogy meg kell találnom az öcsémet. Sokszor nincs rendes ágyam, előfordul, hogy az élelmem is fogytán van, de eddig sikerült túlélnem és egyre jobban belejövök ebbe a vándorlásba. Találkoztam már más bujdosó csoportokkal, akik szívesen láttak egy-két éjszakára, de mindig tovább álltam, hiszen már tudom, hogy az ő menedékük sem feltétlenül biztonságosabb, mint a nyílt utcák. Előbb-utóbb a démonok minden ilyen kis zugba betörnek... sajnos nekik is megvan a magukhoz való eszük. Öcsi! Tarts ki! Jövök! Megtalállak!
|
|
Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Jenna Walker Pént. Szept. 26, 2014 12:06 pm | | | Üdv Jenna!
Nos, most, h így olvastam a lapod, feltámadt bennem, egy cseppnyi bűntudat, de látva harcias énedet, azonnal el is tűnt. Miből lesz a cserebogár... Szóval nagyon tetszett, és mihamarabb szeretnélek látni a játéktéren is. Azt hiszem, valaki már vár is rád.
Foglald le gyönyörű arcod, és irány a játéktér! |
|