 Vendég  | Tárgy: Lilianne Szomb. Okt. 25, 2014 5:03 pm | | | |  Lilianne
 |
†Név: Lilianne
†Becenév: Lili
†Kor: 4
†Csoport: Démon
†Rang: újszülött
†Avatar: Mackenzie Foy
|
Külsö, belsö leírás
Lili még oly' apró kislány, bár korához képest már túlontúl öreg is. Nem csoda, hiszen démonivadék, és ha másból nem is, de vörösen izzó szemeiből azonnal megtudja bárki, aki csak rá néz. Ártatlan és bájos külsővel rendelkezik, aki bárkit megtéveszt. Haja hosszú, egyenes, sötét színben pompázik.
Gyermek még, de démon vér csörgedezik ereiben, ami ki is ütközik rajta. Játéknak fogja fel az életet és minden tettét. Nem tudja, mi az, hogy ölni, nem tudja mi az, hogy élet. Eddig még a pokolban élt csupán, csak a démonokat ismeri és a kárhozott lelkeket, kikből olykor táplálkozott is. Számára ezt a természetes. Eleven férfiakból és nőkből enni, a vérüket inni és hallgatni közben a sikolyaikat.
Nem látott soha mást, csak a kínt és a gyötrelmet a szenvedést. Számára örömteli játék, mikor körmeit a húsba mélyeszti és nézi a kibuggyanó vért ujjai közt. Nem olyan, mint a legtöbb gyerek, hiszen az ő játékai nem élettelen tárgyak, hanem egyszer még élő holt lelkek.
Képessége, abban rejlik, hogy bármilyen állat alakját fel tudja venni, akár részlegesen is. Nem esik nehezére kezeiből mancsot formálni és egyebek. Képes az állat alakját és méretét is befolyásolni és az adott állat erejét és kitartását is növelni, vagy csökkenteni.
Elötörténet
El kell mennem. Nem tudom miért, anya nem mondta, csak azt, hogy keressem meg azt a bácsit aki a képen van, és a képet adjam oda neki és a levelet, amit írt.
Egy másik helyre kell mennem, ami más mint ez, ahol olyanok élnek mint ők, akik mindig sírnak. Én nem szoktam sírni, nem tudom miért csinálják. De tetszik, mert érzem, hogy tele leszek energiával, és addig játszhatok amíg csak akarok.
Az átjáró előtt állok és nézem, ahogy anya a bácsival beszél, nem értem mit mondanak, nem hallom, hiszen valami furcsa érzés kerít hatalmába.
Erősebben kapaszkodok anya kezébe, ahogy elindulunk és áthaladunk az átjárón. Nem akartam menni, de anya megígérte, hogy jól fogom érezni magam, és eljön értem. Legszívesebben megálltam volna, nem akartam oda menni. Minden olyan más volt más, mint otthon, ahol mindenhol a lángok csapnak a magasba és sikolyok szállnak a fülledt széllel. Itt hideg van és minden csendes.
Egy táska mellett hagyott a város főterén. Nem tudtam hova menjek, csak álltam és néztem körbe, semmit nem értettem. Furcsa volt a hely és ismeretlen.
Éhes voltam és fáradt. Sötét volt, mégis nagyon jól láttam, hogy mi van körülöttem.
- Nézd, ott egy kislány, segítenünk kell neki! - hallottam valaki hangját és furcsa aurát éreztem. Az illata is más volt. Nem néztem rá, nem túlzottan érdekelt, csak vártam, hogy anya végre visszajöjjön értem.
- Nem lehetsz ilyen ostoba, mi van, ha csapda? - hallottam a másik hangját is. Bácsik voltak, ketten és lassan közeledtek felém.
Finom illat csapta meg az orrom, amikor még közelebb ért hozzám az egyik és megfogta a vállam.
- Minden rendben lesz, kislány - nyögte elszorult torokkal.
Amint ránéztem, elkerekedtek a szemei és hátrálni kezdett. Nem értettem miért csinálja ezt, de elmosolyodtam.
- Játszunk? - indultam meg felé, mire ő remegő kézzel emelt fel valamit és rám mutatott vele. Sosem láttam még olyat, de érdekes volt. - Nem akarsz játszani velem? A mama azt mondta értem fog jönni, de nem akarok addig egyedül lenni.
Nem értettem miért megy mindig hátra, és tartja felém azt az izét, de láttam a könnyeket a szemében. Sírt, mint ők, ők is mindig sírtak. Akkor ez jó.
Elmosolyodtam és átöleltem a derekát.
Az a valami kiesett a kezéből és hangosat koppant, és a másik bácsi is értetlenül nézett ránk.
Éhes voltam, nem tudtam tovább várni, ezért megfogtam a kezét, és mint otthon, úgy beleharaptam a húsba és kitéptem egy nagyobb darabot.
Ordított, amit már megszoktam, de aztán ellökött, amit viszont értetlenül vettem tudomásul. Nem értettem miért csinálja ezt, hiszen otthon sosem bántottak.
- Éhes vagyok - néztem rá megütközve.
- Egyél ólmot, te pokolfajzat! - ordított rám és megint felém mutatta azt a valamit, de nem használta, mert akkor a feje azonnal elvált a testétől és a földre zuhant.
Előttem pedig ott állt ő, a bácsi a képről. Elmosolyodtam és néztem, tudván, most, hogy megkapja a levelet, anya értem fog jönni hamarosan.
A hozzászólást Lilianne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 31, 2015 10:57 pm-kor. |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Lilianne Szomb. Okt. 25, 2014 10:06 pm | | | | Nohát nohát még egy kicsilány... bár ahogy nézem ezúttal az enyém. Igazán nem csalódtam benned, bár alig van fogalmam ki a mamád, de az biztos hogy örökölted az apai génjeimet. Gyere hát... a föld remek játszótér lesz számodra.... *gonosz kis mosoly* A történeted is tetszett és ahogy írtad, a megtévesztés... a képességed is hasonló mint az enyém, hát nem tagadhatlak le  |
|
