Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Shannon Szomb. Júl. 26, 2014 9:38 pm | | | Shannon
|
†Név: Shannon
†Becenév: Lord ( A Három Lord egyike)
†Kor: 6869
†Csoport: Démon
†Rang: A Három Lord egyike, Testőr
†Avatar: Anheru Vika
|
Külső, belső leírás
Külső: Magasnak számít a 190 centijével, viszont a teste inkább arányos, mint kigyúrt, nem az az agyondolgozott, őt a harcok edzették meg, és a túlélés művészete formálta karcsú nyúlánk alakját. Hosszú fekete haja van, kicsit tépett fazonú de ő így szereti, szemei egészen vörösek, már-már bíbor árnyalatúak, és semmiféle jóindulat vagy kedvesség nem tükröződik bennük. Finom vonású arisztokratikus arcán gyakori a gúnyos mosoly, vagy a pengevékonyra összeszorított ajkak a dühtől. Arisztokratikus arcán egyetlen fémes csillanás a piercing, amit csak kísérlet gyanánt szúrt magának és elfelejtette kivenni. Kedveli az elegáns fekete-fehér ruhadarabokat de nem veti meg a bőrt és a szűk holmikat sem, hiszen a harcokhoz azok a kényelmesebbek. Gyakorlatilag bármit képes eleganciával viselni. Szereti az emberi ruházkodás darabjait is, mint a bakancsokat vagy a kényelmes csizmákat.
Jellem: Amilyen vonzó lehet első látásra, éppen olyan romlott, és sötét negatív aura lengi körül. A legjobb szó rá, a nagybetűs DÉMON kifejezés, hiszen bájos mosollyal az ajkain képes bárkit szétszedni és megölni, mindenféle megerőltetés nélkül, és ezt szívesen is csinálja. Ugyanakkor képes visszafogni magát, és hideg taktikus gondolkodással meghátrálásra késztetni bárkit. Szereti a szó játékokat és azokat kiforgatva az illetőt a saját szavaival sarokba szorítani, mindenféle könyörület vagy irgalom nélkül. Öreg démon, tehát megvan a magához való esze és mestere a túlélésnek és a harcoknak. Kissé talán arisztokratikusnak tűnhet, és ennek fényében viszonylag keveset beszél, inkább csak a tetteivel bizonyít de azzal fényesen, a sötétség egyik fénylő csillaga. Nincs benne semmi megértés, vagy jó érzés az emberek iránt, és talán sosem tudta mi az hogy szeretni valakit, vagy valamit. Ragaszkodást csak a kedvenc fegyverei iránt érez semmi más iránt, a vezérét is inkább csak azért követi mert nem elég erős ahhoz hogy maga lehessen a Pokol Ura. Szívesen űz, apró kegyetlen játékokat az emberekkel, vagy az ifjabb, gyengébb démonokkal akik felbosszantják, és hírből sem szereti a félvéreket, egy démon legyen tisztavérű démon.
Előtörténet
Éjjel van, a démonok és egyéb éjszakai lények órája, amikor csak a sápadt hold ad némi fényt, de még az is elsápad a félelemtől, midőn megpillantja azokat, akik milyen az éjt, joggal nevezik rémségek órájának, sötétség kultuszának. Ebben az éjben egy karcsú árnyék moccan tova a házat tövében, lépte koppanása elhal a szürke macskakövön, és hosszú haját meglebbenti a szél, amely mintha a sír szele volna, egy soha el nem sírt sikolyt sodor magával, az éjszaka fenyegető árnyai összesűrűsödnek egy egésszé, és ebben magas, nem túl szívderítő látványban öltenek testet. Testét fekete és fehér szövet takarja, lábain bakancsok, amiknek hangosan kellene koppanniuk, és mégsem tűnik hangosnak, nem veri fel a kopogásuk az éjszaka mély és melankólikus csendjét, egyáltalán nem kavarja fel az éjszakát.
Ennek a fenevadnak, aki emberi alakban járja a földet, semmi sem szent. Sem a családok, sem a szentségek sem semmi amiben az emberek, szépséget, értéket vagy boldogságot találnak. A vörösen izzó szem mélyen pislákol az éjben, mint két megtévesztő ékkő, aligha lenne embernek ilyen pillantása, mélyebb szín ez mindenféle lencsénél vagy mesterséges színezéknél. Ami a várost kémleli, mint egy ragadozó. Aztán eltűnik, mint a füst, és mikor ismét felbukkan az egyik ház tetején jelenik meg a kéménynek támaszkodva, ajkain halvány mosoly játszik, mint egy látomás olyan valótlan. Az éjszakában tovasuhanó emberre figyel, aki próbál halk és óvatos lenni, noha Shannon füleinek a finom anyag kőhöz surlódó hangja is hangos. Elmosolyodik, hallja az embernő kapkodó lélegzetét, és szinte orrában érzi a félelmét, azt a félelmet amit csak az érez aki már találkozott az igazi borzalmakkal, és tudja mit jelent az elemi rettenet. Az a vérvörös köd, ami ragacsos masszaként vesz körül, és a bőr alá kúszva a zsigerekben fejti ki a hatását. Nem vár tovább, ellöki magát a kéménytől, és a rémült préda előtt jelenik meg aki nem tud időben megállni, így nekimegy a férfinek, aki a karjainál fogva kapja el, és nekitaszítja a falnak. A fiatal nő reményei szertefoszlanak, szinte hallani az a pattanást, amikor a biztonság hamis tükre szétpattan a férfi szemei előtt. Ajkai ijedt kiáltásra nyílnak, de a hangszálai nem engedelmeskednek, és még mielőtt egyetlen segélykérő hang is elhagyhatná a torkát, kitáguló pupillával kap reménytelenül levegő után, torka helyén, vérző üreg tátong, és néma sikoly száll az égbe, Shannon pedig az ég felé fordított arccal kezd el nevetni. Jéghideg kacaj, az ember gerince mentén borzong végig a hallatán, és mikor visszanéz az áldozatára, a nő már nem él. Lehajol, letépi a felsőjét és megtörli a véres kezét. Oly sokak vére tapad már hozzá, és most egy újabb lélek, egy újabb halál a rovásán. Sosem jő el a nap amikor mindezt számon kérik rajta.
|
|
Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Shannon Hétf. Júl. 28, 2014 10:37 pm | | | Üdv, Shannon! Nem csalódtam első számú Lordom kilétében. Te egy igazi főnyeremény vagy. Persze ezt nem fogom neked hangoztatni a játéktéren. Karakterlapodban nem találtam semmi hibát. Tökéletes! Foglald le csodás arcod, aztán már kezdheted is a játékot! |
|