Külsö, belsö leírás

Belső: Sokszor mondták már nekem, hogy túl vakmerő vagyok, bátor és a bölcsességemhez képest meggondolatlan is, pedig én csak határozott vagyok és makacs, ha valaki meg akarná hamisítani az igaz szentséget a romlottság nevében, de mégis könyörületes és kedves minden báránnyal, hisz az Atyánk szeme előtt mindenki ugyanolyan kedves. Én vagyok az, akinek minden viszályt és igazságtalanságot el kell tüntetnie a világról a Szent Atya nevében, hogy a Mennyek örök boldogsága lehessen minden lélek jutalma a halál után, valamint hogy Testvéreim között, valamint az összes élőlény között rend és harmónia uralkodhasson, ezért is nem szabad sohasem haboznom, hanem a legésszerűbb és leghelyesebb döntést meghozni, és a sötétség legkisebb jelénél cselekednem. Feladatot kaptam az Atyától, amit a belé vetett hitemnek, bizalmamnak és a felénk tanúsított mérhetetlen szeretetének köszönhetően sohasem tudnék figyelmen kívül hagyni még egy pillanatra sem. Én soha nem tudnám elveszíteni a reményt, mint ahogy oly' sokan mostanában bukást választják az örök boldogság helyett, de ha mégis egy percre is meginogna lelkem a mindenható Atyánk szeretetében, akkor szánni fogok magamra időt, hogy elmélyülhessek a lélek tengerében és újra megtalálhassam a helyes utat, hogy ismét eltölthessen az az atyai szeretet, ami minden lélek megmentője, ezután pedig biztos vagyok benne, hogy minden kétely, ami eddig a szívemet nyomta, tova szállna és újra a szent cél lebegne előttem: összhangot és rendet teremteni, ezáltal pedig szebbé tenni az életet.
Vidám vagyok és igyekszem minden negatív érzelmet, ami mostanában a világ vállát nyomja, ellensúlyozni. Nem bírnám ki, ha nem foglalatoskodhatnék a rászorulókkal és törődhetnék a Földön szenvedő lelkekkel. Sosem tudnék megfeledkezni Testvéreimről sem, hisz az ő támogatásuk is az, amiért hálásnak kell lennem, valamint a teher, amit ők is a vállaikon cipelnek, nehezebb is, mint amivel én küzdök meg, így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy az ő feladatukat is megkönnyíthessem.
Kedvenc szabadidőtöltésem, hogy az emberek által kreált zenei költeményekkel megismerkedhessek. A sok nép, ami Babilon óta alkottatott, kultúrában gazdag és az évezredeket óta változatos zenéjük szinte magával ragad. Remekművek születtek, amik talán még a legridegebb Angyal szívet is képesek lennének megolvasztani.
Külső: Talán a legemberibb külsővel rendelkezem az Arkangyalok közül. Vonásaim természetesek, soha semmi ragyogót nem találtam még magamban, ellenben Testvéreimmel, akikről süt angyali vérük. Persze én ezt nem bánom, én a lélek erejében hiszek, amivel Atyánk engem jócskán megáldott. Teljesen elégedett vagyok az ovális arcommal, amin mindig egy vidám mosoly helyezkedik el, valamint az akkor megjelenő gödröcskékkel, amik csak kiemelik hófehér mosolyomat. Az orrom kicsit hosszúkás, de hogy őszinte legyek, ez sohasem zavart, mindig is a külső volt a legutolsó, ami érdekelni tudott engem. Tengerkék szemeimben mindig ott ragyog a kíváncsiság és a törődés vágy és a bíborhoz hasonlítható, de mégis sápatag ajkaim gyakran szólnak baráti szóra. Sötét barna hajam enyhe hullámokban hull egészen a hátam közepéig, és szinte sosem zabolázom őket fonatokkal vagy kötöm fel esetleg, így érzem a legkényelmesebbnek. A bőröm majdhogynem alabástromfehér, vagy talán még annál is világosabb. Erről sajnos nem tehetek, az emberek világába ritkán tehetem csak be a lábam, hisz az a káosz, ami ott uralkodik sajnos nagyon veszélyes. Persze, ez nem riaszt vissza, amikor csak tehetem, még ha csak álruhában is, de örömmel segédkezek a rászoruló embereken.
Az öltözködésem igen egyszerű, szinte csak fehérből áll a ruhatáram, esetleg egy-két zöld, barna vagy arany árnyalat fordulhat meg a szekrényemben. Ruhaforma terén az egész alakos ruhák, amik örök kedvenceim a kezdetektől egészen máig, azok közül is főleg az alakomhoz igazodó szabásúakat, bár ha a halandók világába látogatnék, arra az esetre gyakran nadrágot veszek fel, hiszen ha harcba kellene állni, akkor talán ez a legkényelmesebb. Ékszerek terén szintén csak a természetességre törekszem, rajtam talán sohasem látni ékszert.
Testalkatom is talán természetesnek mondható, leginkább nőiesnek, homokóra szerűnek. Vékonynak egyáltalán nem vagyok vékony, de a 173 cm magasságomhoz az 55 kg-t megfelelőnek találom. Tartásom hibátlan, járásom elegáns és sajnos igencsak sietősre szoktam venni a lépéseket, mert majdhogynem mindig késésben vagyok. Testvéreimhez képest edzettség terén sajnos elég lemaradott vagyok, nem rendelkezem olyan erővel mind ők, de azt hiszem nem is kell félteni engem sem.
Lélek tisztítás: Atyám ama keggyel ajándékozott meg feladatom elvégzésének megkönnyítése érdekében, hogy érintés útján képes vagyok előidézni a lelkekben, akár még ha mélyen rejlő is, a jóságot és eltörölni a gonoszságot, a nálamnál gyengébb Angyaloknál,  valamelyest a félvéreknél, vagy a halandók esetében már a közelségem is elegendő tud lenni ugyanazon hatás elérése érdekében, de ezt egyszerre csak egy emberen tudom alkalmazni és erős hatásának hátulütője, hogy ilyenkor én magam is gyengülök kicsit a jóba vetett hitemben, így túl sokszor nem használhatom egyszerre, mindig vissza kell térnem a mennyekbe, hogy újra eltölthessen a mennyei lélek.

Elötörténet

... és akkor megnyíltak a Pokol kapui, és mint a veszett darázsraj, úgy özönlötték el a halandók világát a Démonok. Vérontás és zsarnokság következett. Kárhozat és gonoszság uralta a Földet. Térdre hulltam és elborzadva figyeltem az eseményeket. A hirtelen jött támadás egyszerűen lesokkolt engem – főleg, hogy álmomból riasztottak fel a hírrel -. Volt, aki harcba szállt volna és talán szállt is, de volt, aki csak megfigyelt, mint jómagam. Én bölcsebbnek láttam kivárni a végét, még ha ezzel több száz halandó lélek pusztulását, vagy szenvedését idézzük is elő, a halálba akkor sem rohanhatunk, még a legnemesebb cél érdekében sem. Hisz mely cél lészen az, mi nemesebb az életnél?
Először fel kellett térképezni a történteket, tanácskoznunk kellett és csak akkor ítélkezni a helyzet felett, miután már mindennel tisztában voltunk. Erős vágyat éreztem én is a küzdelemre, de talán nem én voltam – akár csak az Arkangyalokat is nézve – a legelszántabb ezen téren.
A döntés megszületett, a parancsot megkaptuk. Kisebb-nagyobb seregek szálltak alá, hogy a gyarló Démonoktól megtisztítsák a Földet, de sajnos nem sokan jártak sikerrel. Elszomorított a tény, hogy anno, számomra oly’ kedves Testvérem, most pont ellenünk szervezkedik, és képes az ártatlan, az ő bűnéről mit sem tudó halandó népet is büntetéssel sújtani saját gőgje végett.
Nem is értem, soha nem is értettem, hogy hogyan süllyedhetett ilyen mélyre, bár tudom, hogy ez valahol az én hibám is. A lelkem mélyén magamat is bűnösnek tartom a bukása végett, még ha akkoriban még nem is az én feladatom lett volna ügyelni az ő lelkére, de még csak a szemébe nézni se tudtam, miután Sariel megcsonkította a szárnyait és örökre száműzve lett a Mennyekből. Fájó volt búcsú nélkül elengedni, de a bűne sajnos mérhetetlen volt, és az Atyával szembemenni nem lehet, még ha egy Testvérről is van szó, a bűn az bűn marad.
Tehát a tette egyszerre sértett meg, és váltott ki szánalmat belőlem. Hogy pontosan melyik is volt akkor erősebb bennem, arra nem tudnék választ adni nektek, de egyben biztos voltam, mégpedig abban, hogy sürgősen meg kell őt állítanunk ebben.
A támadás óta már vagy 19 év telt el. Mondhatni már szánalmas, de talán még egy lépést, ha tettünk előre. A Föld ugyanúgy a Démonoktól hemzseg, míg mi még mindig csak kisebb fölényeket, ha a magunkénak tudhatunk. Néha, és sajnos már egyre gyakrabban, én is elbizonytalanodom abban, hogy jó úton járunk-e a Föld megtisztításában vagy csak a vak sötétségben kapálózunk, mint egy süketnéma. Ilyenkor elvonulok egy időre a többiektől és csendes magányomban, néhol a Földön, néhol az Édenkertben, de megpihenek egy csendes helyen, hogy tisztán láthassak mindent. A helyzetet, a csatákat, az erőfölényt, amit meglepően magas számban tanúsítanak.
Valahol igazat tudnék adni azoknak, akik ezt a helyzetet Noé történetéhez hasonlóan egy özönvízzel akarnák semlegessé tenni, de látom az ellenzék igazságát is, miszerint ha elpusztítjuk a gonoszt, aki a Földön tanyázik, akkor ki is lenne az, aki ellenszegülne Istennek és elő segítené a felismerést az emberi lélekben a jó és a gonosz megkülönböztetéséhez.
Ezek a kivonulásaim nem tartanak soká, hiszen hamar megtisztul a lelkem az isteni nyugalomtól és újra tisztán láthatok mindent és felfrissülve térhetek vissza Testvéreim közé, hogy végrehajtsam azt a küldetést, ami a létem értelme. Azért születtem, hogy beteljesítsem az Atyánk akaratát és ezt ezúttal sem hanyagolhatom el. Még ha ez a 19 év gyötrelmes küzdelme nem is volt elég, biztos vagyok benne, hogy eljön az a nap, amikor a Démonok ismét a Pokol mély bugyraiban fognak sínylődni, az emberek pedig visszakaphatják méltó helyüket a Földön a Teremtőnk akarata szerint. Ez az én álmom és ezért a jövőért fogok küzdeni bármi áron.