 Vendég  | Tárgy: Seraphina ~ Vas. Feb. 08, 2015 3:56 pm | | | |   adatok név: Seraphina kor: A teremtéssel egy idős csoport: Bukottak rang: pokollovag avatar: Anna Silk | képesség Szexuális vágyat ébreszt másokban, és az így gerjesztett kéj segítségével szexuális úton elszívja mások életerejét. Ez táplálja őt. | jellem Bukottnak születtem. Hiába a babaarc, az ártatlan tekintet, hiába mosolygok, vagyok kedves, a tényen nem változtat. Persze, voltam angyal, voltam fent, de vélhetően, mikor megteremtettek, már tudták, hogy én vagyok a téves, selejtes példányokból. Eleinte küzdöttem, próbáltam én sorba állni, igazodni a többiekhez, betartani a szabályokat, viszont ahogy a képességem nőtt, úgy lettem én is egyre gyengébb. Ezt leszámítva a légynek sem ártok, persze, ha megbolygatnak, ne várják, hogy csak úgy hagyom, néha rosszabb tudok lenni egy hisztis nőnél, és általában sosincs jó vége annak, ha engem felhúznak. De ezek ritka alkalmak, az idők során meg tanultam megálljt parancsolni mindennek, ami bennem van. Tudom türtőztetni magam, és inkább hagyom, hogy leperegjenek a szavak, mintsem hagyjam elfajulni a káoszt. Bukotthoz képest békés teremtés vagyok, nem kívánok részt venni az alvilág dolgaiba a kelleténél jobban, hisz megvan a saját magam problémája. Az öcsém az egyetlen, akivel oly’ mértékben-sakkban lehet tartani, hogy a végzet asszonyából egyből ölebbé avanzsálok át, de akkor közölném is, hogy bosszút állni viszont nagyon tudok, szóval kezeket, szemeket levenni Seraphról. Sajnos, nem sajnos, gyakran játszom a férfi nemmel, muszáj, hisz én belőlük nyerem az életerőm, kihasználom őket, aztán eldobom, vagy ami rosszabb, hagyom meghalni őket, ha nem tudom uralni azt, amit fent adtak nekem. Ebből kifolyólag gyengédebb érzésekre nem vagyok képes, nem tudok szeretni, úgy igazából, felhőmászkálósan meg rózsaszín ködösen, és csak Seraph iránt érzek valamiféle kötődést, olyat, amit még ennyi év után sem sikerült szétbontani. A csábítás az életem része, nem tartom heccnek, sem a jövőm megalapozásának, egyszerűen eszköznek az életben maradáshoz, ezért is kértem meg Lucifert, had dolgozzak neki… nála. Ha csak rám nézel, nem látsz mást, mint a nőt, akiről álmodtál, már ha ezt akarom láttatni veled. Ha lekerül, az illúzió leple viszont teljesen átlagosnak mondható angyali kinézetem van, épp csak a szárnyaim nem csapkodnak mögöttem, azok már nincsenek egy ideje. |
történet  Az én történetem más, lehet, hogy most fogod a fejed, mert egy újabb bukott, még egy zabolátlan lélek, aki inkább menekült el a szabályok okozta kihívás elől, mintsem megküzdött volna velük, de nem… ez a történet más, én más vagyok, még ha csak egy kicsit is. Seraphal együtt teremtettek meg, egy olyan képesség birtokosaként, amibe még a legtapasztaltabb angyalnak is beletört volna a bicskája, higgyétek el. Nem is értem, hogy juthatott ilyesmi a birtokomban, de életem első éveiben még nem is igazán érdekelt. Seraphal rengeteg időt töltöttünk együtt, hisz ikrek voltunk. Annak tudtuk be magunkat, bárki kérdezte, azt állítottuk, így egy idő teljesen megszokták, nem kezdtek hadakozni, nem is tudtak volna. Szerettem a mennyben élni, imádtam azt a békét, mai körüllengte az egész helyet. Nagyon jól nevelt voltam, az idősebb angyalok mindig mosollyal jutalmazták a tiszteletem, én meg csak úgy dúskáltam az elismerésben, a szeretetben, amit fent kaptam. Évekig éltem a saját kis álomvilágomban, hittem el, hogy minden szép, és ami a földön vár, csak a pusztulás lehet számomra, így meg se kíséreltem közelebbi viszonyba kerülni vele, hiába furdalt olykor a kíváncsiság. Aztán elvették testvérem szárnyait. A legnagyobb pofon akkor ért, nem is tudom, mennyi időre zárkóztam el mindenki elől. Nem mosolyogtam, nem biccentettem, hajoltam meg. Egyszerűen megvetettem mindenkit, aki közreműködött abban, hogy Seraphot elvegyék tőlem. Elvakult voltam, fel se fogtam, fel se akartam fogni, hogy az ő döntése volt, azt hibáztattam, aki épp a közelemben volt. És egészen addig azt hittem, ennél rosszabb már nem történhet velem, nem fájhat jobban semmi, valaki elvesztésénél, aki nem csak fontos volt, hanem magát a világot jelentette nekem, mindennemű túlzás nélkül. De a képességem megmutatta magát. Megijedtem, hisz nem értettem, még sose hallottam arról, hogy egy hozzám hasonlóban ilyen érzések, ilyen mértékű éhség kerekedhet, csak hab volt a tortán, hogy ahogy nőtt az a bizonyos éhség, úgy gyengültem le. Még az tapasztaltabb angyalok is csak pislogtak, hogy mi ez, hisz semmivel nem lehetett elmulasztani. Végső elkeseredésemben mentem le először a földre, megtalálni testvérem, mert biztos voltam benne, hogy ő tudja a megoldást, ő mindig ott volt, mikor szükségem volt rá, és folyton tudta azt is, mire van, még akkor is, mikor én nem. Nem jutottam el hozzá. Máig élénken él bennem a férfi képe, ahogy illuminált állapotban bóklászott, ahogy végigszántott a tekintete rajtam, de úgy, hogy attól zavarba jöttem, és arra, hogy beindult bennem az a valami. Nem tudtam, mit csinálok, mintha a testem nem is az enyém lett volna. Olyan dolgokat tettünk azzal a férfival, amitől a szégyenérzet még máig ellep, pedig… nem ő volt az utolsó ilyen. És fájt, nagyon fájt, hisz tudtam, ez az egész nem helyes, de hiába próbáltam megálljt parancsolni, mihelyst csökkent az az éhség, már csak egy elernyedt test volt előttem, mosollyal az arcán. Ahogy az agyam kitisztult, ahogy tudatosult bennem a tettem, ahogy rádöbbentem, csak ez az ára annak, hogy, életben maradhassak, hogy a képességem ne tudjon magára gyűrni. Személyesen mentem fel, és kértem, vegyék el tőlem a szárnyaim. Tudtam, és ők is tudták, hogy nem maradhatok közöttük, hogy legyek bármilyen teremtés, ezt a romlottságot soha nem fogom tudni leküzdeni, csak eltompítani, mindenki tudta, nekem nincs helyem fent. Mindennek már jó pár éve. Seraph segített abban, hogy némileg úrra tudjak lenni magamon, épp csak annyira, hogy ne öljek meg senkit, és igen… bevallom, nem egyszer szorultam az ő segítségére, az ő erejére, mégse érzem helytelennek, egyedül a mérhetetlen hála az, amit érezni tudok. Most, hogy a világ változott, Lucifer teremtett egy helyet a földön, most érzem úgy, hogy van egy olyan pont, ami biztonságot ad, ezért fogom felkeresni őt, és megkérni, had dolgozzak neki. |
|
