 Vendég  | Tárgy: Michael, az első arkangyal Szomb. Feb. 14, 2015 3:34 pm | | | |   adatok név: Michael kor: A Teremtés előtt jött létre, így kora megállapíthatatlan. csoport: Angyalok rang: Arkangyal avatar: Adam Levine | képesség Nála található a legerősebb kard, az a szent fegyver, mely képes bármely démon vagy halandó életét kiontani. Michael különleges hatalma egyben ezen fegyvere, mely rettentő harcossá teszik. Ő a legerősebb az arkangyalok sorából. | jellem Az angyal, érzelmek nélkül. Legalábbis sokan ezt terjesztik róla, pedig az érzések nagyon is ott vannak benne, de nem mutatja ki, hiszen az Úr legerősebb angyala, ki harcra teremtetett, ő pedig csak ezt tartja szem előtt. Feladata számára az elsődleges, ami a legtöbbször egy démon megölése, vagy épp egyes helyzetekben az emberek védelme, hogy a halandóknak ne eshessen bántódása. Éppen ezért sokat is ingázik a Mennyország és a Föld, a halandók világa között. Érzelmei elfojtása mellett meg is tartja a távolságot másoktól, messze nem olyan barátságos, mint a legtöbb angyal, így jó páran közülük nem is kedvelik különösen. Modora nyers, ő maga pedig egyenes, még az angyalok közt is roppant őszinte, nem stílusa a köntörfalazás, viszont azzal sem foglalkozik, hogy szavai épp megbántanak-e valakit. Atyjának szava az, mi számára az első helyen van, a tőle kapott feladatot tartja mindig szem előtt, és nem adja fel, míg azt nem teljesíti, szóval elég kitartó, és makacs is. De hűvössége és távolságtartása ellenére törődik testvéreivel, ahogyan törődik minden egyes angyallal és emberrel, éppen ezért fekszik erős vállain a világ súlya. De ezt nem mutatja, nem hagyja, hogy gyengének lássák. Ezért is tartja mogorva, elutasító, keserű stílusát, mégis ott van, ha szükség támad rá, és kész mindig segíteni, amikor kell. Ereje mellett abban is kiemelkedő, hogy a legkülönösebb angyal mind közül, hisz tele van érzéssel, de nem engedi meg, hogy bárki is lássa. Ezt még külseje is tetézi, mert fizikai megjelenése más angyalokkal ellentétben vadabb, különcebb, és jobban kitűnő. Férfias arcvonásaival borosta párosul, a mindig mogorva ábrázat mellett pedig halvány, mogyoróbarna színű íriszekkel és dús, éjfekete hajjal büszkélkedhet. Átlagos magassága, mégis szikárabb, erős alkata és magabiztos, rendíthetetlen kiállása egymagában is kiérdemli a többi angyal tekintélyét. Fehér bőrét több helyen fekete tetoválások fedik, és szereti is testén elterülő ábrákat, melyek kiemelik őt a többiek közül. |
történet  Lassan engedem le széttárult szárnyaimat, fejem felszegem, de szükségtelen látnom őket ahhoz, hogy tudjam, több angyal szem reám szegeződik éppen, s fürkészik, kutatják arcomat, mintha egy kósza érzelem nyomát keresnék, pedig annyi ideje már... tudhatnák, hogy nem hagyom semmilyen helyzetben sem eluralkodni magamon érzelmeimet, s kiülni őket arcomra. Így aztán egyikük, másikuk elfordítja tekintetét, néhány szempár még így is lopva engem fürkész, de nem tulajdonítok nekik nagy jelentőséget, csupán ráérős léptekkel haladok végig közöttük. Egyikük még visszább is lép egyet, ahogy közelítek, mintha csak attól tartana, hogy a fagyosság, mely belőlem árad, hűvös szellőként csapja majd meg, hogy az addig összegyűlt melegséget kisöpörje belőle, s elpusztítsa. Pontosan úgy, ahogyan én szoktam elpusztítani a démonokat, kik a béke elhivatott ellenségeiként próbálnak még tovább garázdálkodni, csakhogy ronthassák a világot, melyet Atyám teremtett meg, s melyet egykori fivérem oly bőszen megmérgezni óhajt. A többiekkel ellentétben Rafael testvérem mégis törhetetlen önbizalommal lép mellém, mosolyától úgy érzem, fényével ő akarja beragyogtatni a Mennyek országát, hogy angyaltársainak örök fény jusson, örök béke, s vele örök melegség a szívükbe. Ugyanolyan mosollyal az arcán nyújtja felém jobbját, amilyen mosollyal mellém lépett. Én lenézek a kezére, s bár arcom rezzenéstelen marad, megragadom a kezét. Emberi üdvözlési forma ez, melyet tőlük tanultunk el, testvérem pedig azóta is előszeretettel alkalmazza, mert tudja, nem vagyok híve az érzelmes üdvözléseknek. Míg Sariel és Raguel barátságos intésük mellett ölelésükkel is üdvözlik testvéreiket, én etéren sem hagyom meg az érzelmek irányításának luxusát. Az első arkangyal vagyok, kit Atyánk azért teremtett meg, hogy rendfenntartóként szolgálja őt, s szolgálja az embert is. Birtokomban a fegyver, mely nemcsak a többi angyal tiszteletéhez vezetett, de ugyanakkor magam vagyok a harcos angyal. Küzdök, szüntelenül, könyörtelenül.ÍÚjra meg újra veszem fel a harcot a démonokkal, Lucifer teremtményeivel, és velük a sötétséggel. Angyalok vagyunk, de nem vagyunk mind egyformák, ebben pedig hasonlítunk a halandókra. Elengedem Rafael kezét, tekintetén látszik, hogy aggódott. Mindig aggódik, pedig tudja, mindig visszajövök. Atyám sokat küld le a Földre a védelem érdekében, én pedig hű őrzőként vigyázom a lenti világot. Kicsivel távolabb észreveszem másik testvéremet, de ő nem jő elém. Mintha Uriel érezné, hogy nem igénylek ölelést, de halvány mosolyával párosított biccentést küld felém, hogy ő is kivegye részét az üdvözlésemben. Biccentését viszonozom, néhány pillanattal később pedig Raguel ölelő karjainak fogságába kerülök. Szememet lehunyva engedek az ölelésének, elfogadva a tényt, hogy ő sosem fog lemondani ezen köszöntéséről, sőt, gesztusában, és azutáni mosolyában ott lapul a csíntalan fény, mely burkoltan azt üzeni, csak azért is folytatni fogja. Tudja, hogy ő azon kevesek közé tartozik, kiktől ezt eltűröm. Nem véletlenül nevez Gabriel olykor a fagy angyalának. A következő ölelést aztán Sarieltől kapom. Az ő gesztusának forrása mintha már nem is annyira csínyből, hanem sokkal inkább aggodalomból fakadna. Tovább tart fogva, s ahogy elenged, némán lép hátrébb. Tekintetem végigfuttatom a körülöttem összegyűlt testvéreimen, s bár arcom nem rándul, testem sem mozdul, csupán a pillantásomban feltűnő kóbor csillogás mutatja, hogy lelkem mosolyog, még számnak is megengedem egy halvány görbülést. Mindig visszatérek... emlékezni, s látni, hogy nagyon is érdemes harcolni. Mert ez vagyok én. Michael, az első arkangyal, ki harcol, és védelmez. Lényemben ott lappanganak azok az érzések, mint angyaltársaimban, még ha elnyomva is, hiszen Uram szava a döntő. Magány, sóvárgás, kötődés? Érzem őket. Érzem, de nem ezek számítanak. Mert én harcolok. S küzdeni is fogok örökké... |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Michael, az első arkangyal Szomb. Feb. 14, 2015 4:00 pm | | | | Ejj hát... Megjött az első tollaska...
Előtörténetedet nagy örömmel olvastam, tetszett, korrekt és nagyon szépen kidolgozott, igazán eltaláltad hogy mi mégis milyennek képzeltük el az első arkangyalt, és örülök hogy beleszőtted a többieket is említés szinten. Sariel biztosan a játéktéren is meg fog ölelgetni ahogyan Raguel is ha előkerül.
Foglaljt avit és képességet és már mehetsz is játszani és pusztítani a népes fajunkat. |
|
