 Vendég  | Tárgy: Shuusei Pént. Aug. 01, 2014 9:11 pm | | | |  Shuusei
 |
†Név: Shuusei Kitsune
†Becenév: Shu, Sei
†Kor: 700 (27 volt mikor meghalt)
†Csoport: Angyal
†Rang: Újszülött angyal
†Avatar: Camui Gackt
|
Külső, belső leírás
Külső:
Magas. 190 centi körüli vékony de annál formásabb testalkattal bír, ami csak annyira izmos, ahogyan halála előtt, egy szamuráj teste lehet. Akkoriban a harcok edzették keményre a testet és a szellemet egyaránt. Egykor hosszú koromfekete haját most rövidre vágva viseli, és orgonaszín halvány lila szemei vannak. Ametisztre emlékeztet. Arca inkább karakteres mintsem szép vagy jóképű lenne és íves ajkain gyakori vendég a könnyed mosoly. Fülbevalókat hord, néha egyet, néha többet, tetoválása vagy testékszere, piercingje nincsen. Szereti a kényelmes ruhákat, amik valamelyest azért hangsúlyozzák karcsú alakját, de nem egy divatmajom.
Jellem:
Szamuráj. Harcos lélek, olyan lélek ami sosem hódol be másnak, és inkább meghajlik mintsem eltörjön, szívós, és rugalmas ami ha meghajlítod visszapattan, mint a gumi. Határozott véleménye van mindenről és nem mondhatni egy jellem gyenge embernek, noha nem keresi feltétlen a bajt. Van különbség bölcs és gyáva között. Racionálisan, taktikusan gondolkodik, és ez tette számára lehetővé hogy megnyerje a tartományi háborúkat, és a daimjókat legyőzve az első lehessen. Kemény szigorral, de bölcsen és jóindulattal uralkodott, és bár nem szerették de tisztelték a törekvései miatt. Nem volt soha rossz ember a bushido útját járta ő is mint minden nemes szamuráj, és az őszinteség mindig is vele járója volt. De mint minden ez sem tartott örökké, és ő egy összeesküvés áldozata lett, de mivel tiszta és jóindulatú lélek volt, nem veszett el a semmibe, hanem a mennybe emelkedett és angyallá vált. Közel hétszáz év után jött a földre hogy segítse az embereket a gonosz ellen küzdelemben, minden tudásával és erejével. Bár nem egy szószátyár angyal, mégis érdemes figyelni a szavaira, és senkitől nem fordul el aki segítségre szorul.
Előtörténet
Magányosan álldogálok egy temetőben, nem messze ide a templom, az a szent és még romos állapotban is szépséges hely, ami menedéket nyújt az embereknek és a köztük rejtőző angyaloknak, mint amilyen én is vagyok. Egy sírkő mellett állok, a kifakult, olvashatatlan nevet nézem, már csak néhány karc és festékfolt emlékeztet rá hogy oda egykor egy értékes ember neve volt vésve. Kemény kőbe, a hideg föld felett. Milyen gyönyörű az élet, és mégis milyen hamar elillan.
Alig eszméltem fel magam is, és már holtan találtam magam koromhoz képest fiatalon és döbbenten. Árulás áldozata lettem, nem sokkal azután hogy japán első sóguna lettem, megnyertem a tartományi háborúkat és elhoztam a békét az uradalmamba. Öt teljes éve uralkodott békesség, és el tudtam a tanácsadóimmal simítani minden nézeteltérést, és végül mégis megöltek. Ez volt hát a hála hogy véget vetettem a háborúnak és a folyamatos öldöklésnek? Ennyire becsülték hát a törekvéseimet? Ennyit ér az ember ember iránt érzett szeretete és a béke utáni vágya? Hogy aztán az én életem rabolják el? Sajnáltam, és fájlaltam, kicsit még most is, hiszen szép életem volt, jegyesem volt és nem sokára gyermekem is lett volna, Miana a hetedik hónapban járt már, az idős asszonyok szerint a lányommal a hasában. Nem sokkal utánam halt meg, de neki nem adatott meg a második esély hogy élhessen.
Elered az eső, de nem moccanok, fehér ingemnek nem sok kell hogy átázzon és a bőrömhöz tapadjon. Elmossa a keserűségem és elmos vele minden mást is. Én nem gyűlöltem őket. Soha. Az ellenségesnek nevezett sereget sem, egyszerűen csak meg kellett tennem, hogy véget vessek az örökös marakodásoknak, és az Úr megbocsátotta nekem, ahogy az ősök szellemei is, hiszen megértették hogy a céljaim nemesek, és ahogy a katonák elestek a karomtól vérezve, az én szívem is vérzett. Az emberek sorsát és érzéseit a magaméi elé helyeztem mindig, és egyszerűen csak elszomorodom ha erre gondolok, hogy mit kaptam érte cserébe. Egy tiszta szúrást a szívembe, a hideg acél csókját. Pedig én csak...
- Shuusei, mit csinálsz odakint?! - hallok meg egy hangot, igaz is, azt gondolják ember vagyok, és megfázhatok idekint az esőben, így hát nagy sóhajjal fordulok meg hogy vissza menjek a templomban, hiszen a múlt az múlt, és nekem a jelennek kell foglalkoznom, és megtennem mindent, hogy a gonosz ne garázdálkodhasson. Kérlek uram, engedd hogy helytállhassak....
|
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Shuusei Kedd Aug. 05, 2014 5:24 pm | | | | Üdv, Shuusei!
Karakterlapodban nem találtam semmi kifogásolhatót, így nincs is más, minthogy elfogadlak. Meg kell mondjam, bánom, hogy nem a mi csapatunkat erősíted, hiszen egy harcos lélek, mindig jól jön a csapatba. De ami késik, az nem múlik, ugyebár... 
Foglald le arcod, és képességed jegyezd fel az annak kijelölt helyen, végezetül pedig, menj játszani! |
|
