KapcsolatA karakterlapomból idézve:

"Mikor az Úr azt mondta pár angyalának, hogy szálljanak alá a Földre és kísérjék figyelemmel az emberek tevékenységeit, valamint tanítsák őket, élükre Azazelt választotta, egy Vezetőt. A feladata az volt még ezelőtt, hogy ha valaki meghal, annak lelkét kísérje el a Mennyek országába - ezért is nevezték sokszor őt a halál angyalának. Az ítélet végrehajtás mellett akkoriban nekem kellett a Mennybe jutott lelkekre is felügyelnem, hogy rend legyen és békesség közöttük, így sokszor találkoztam Azazellel, és jó barátok lettünk. Ő talán többet is érzett irántam, mint barátság, de ezt eltitkolta mások elől, sőt, egészen magába fojtotta érzéseit. Én pedig csak sejtettem a dolgot, de a szívem már akkor is más felé húzott, olyasvalaki felé, aki szintén nehezen mondja ki mi lakozik a lelkében, s ezért magam sem mertem közeledni felé sosem. Viszont nem ez a lényeg most. Mikor a Virrasztók, azaz Azazel csapata ellátogatott a Földre, az embereknek rendkívül szép leányaik, és jóképű fiaik születtek azokban az időkben. Olyan gyönyörűek s vonzók voltak, hogy az angyalok mind beléjük szerelmesedtek, így a rájuk kiszabott feladatot hátra hagyva elcsábították azokat a halandókat, s akkor jöttek a világra az első nefilimek. Viszont akkoriban nagy viharok voltak, a jégeső elverte a termést, és nem volt elég élelmük, hogy a sok félangyal teremtést eltartani tudják. Énoch könyve szerint a nefilimek az embereket kezdték el enni emiatt, de valójában nem így történt. Az emberek más falvakba kezdtek járni, fosztogatni másokat, hogy elég ellátmányuk lehessen. Azazel ugyanis megtanította őket a különböző kovácsmesterségekre, a fegyverkészítésre, s hogy a szép hölgyek még szebbek lehessenek s hiúbbak, megtanította őket a különböző illatszerek és szemhéjfestékek, hajszínezők elkészítésére. Az Úr ezt már nem bírta tovább nézni, s engem küldött, hogy az angyaloknak mind szárnyát szegjem. Az összeset felkerestem, mind könyörgött, de nem mutattam számukra kegyelmet. Tudtam, hogy a Jó nevében cselekszem, még ha fájt is saját, de bűnös társaimat a biztos halálba küldenem. Így ragadt végül rám is a "halál angyala" elnevezés. Akkor pillantott rám Azazel is úgy... Állítólag az emberi nőkbe próbálta elfojtani az irántam érzett szeretetét. Viszont nem volt számára sem irgalom: megfosztottam őt szárnyaitól, majd a Dudáel sivatagba száműzték, ahova Raphael bátyám vitte el. Bizonyára már sikerült onnan kijutnia, vagy a Pokol szolgájává vált, esetleg meghalt... Semmit nem tudni róla. Ő iránta is éreztem fájdalmat, mert róla se tudtam volna soha elképzelni, hogy ilyesmit tegyen. Úgy tűnik Isten hiába teremté az angyalokat a jóra, a szeretetre, valami hiba még is történt a gépezetben, ami miatt ennyien buknak alá manapság is, s nem csak évezredekkel ezelőtt. Egyszer azt mondta nekem valaki viccelődve, hogy ne bánjam ezt, mert legalább nem unatkozom és van munkám, amit végezhetek. Ha a tekintettel ölni lehetne, szegény több halálos szúrás áldozatává vált volna. Ezt a pillantásom azonban a keserűség vette át, így az illető sem tréfálkozott többet vele."

Hogy mi történt veled mindezek után, azt senki sem tudja megmondani. Magam abban a hitben éltem ezidáig, hogy meghaltál abban a sivatagban, mivel nem voltál képes visszatérni a Mennyországba, de sikerült börtönödből kiszabadulni, és megtalálni az utat a Pokolba... És most újra felbukkantál a Földön, talán engem keresve, talán más céllal, melyet a Sátán bízott rád. Vannak, akik tartanak tőled, mert végrehajtóként igen sokra vitted Odalenn, megbíznak benned... Te viszont nem bízol senkiben sem, hiszen megtapasztaltad a démonok ármányait. Egyedül önmagadban bízol, s talán csak Lucifer az egyetlen, akinek a szava ér is valamit nálad, s akit immár hosszú évszázadok, sőt évezredek óta szolgálsz titokban. Miért is ne bíznál benne valamennyire, hiszen megmentette az életed, és később még rangot is adott neked. Ironikus, nemde? Én voltam a végrehajtó, aki hóhéroddá vált az Özönvíz előtti időszakban. Ki tudja, lehet most te leszel az a végrehajtó, aki az én hóhérommá akarja tenni magát. Önös céljaid azonban kifürkészhetetlenek. Lehet bosszút akarsz állni az Úron, amiért elítélt, s mi is lehetne érvágóbb, mint az én halálom... Bár lehet nem tennéd meg, mert a szeretet, amit irántam éreztél egykoron, még benned él valahol mélyen, és inkább csak szárnyaimtól fosztanál meg, hogy a közeledbe lehessek. Lehet nem vetsz meg engem, mert csupán Atyánk nevében cselekedtem. Lehet ugyanúgy bűnösnek találsz, mint Őt. Mint mondtam, nem lehet tudni, hogy mi jár a fejedben ezt illetően. Senkivel sem osztottad meg gondolataid, és nem hiába, hisz mint mondtam, nem bízol meg senkiben sem.