 Vendég  | Tárgy: Theodore Jules Kerouac Csüt. Jan. 22, 2015 1:10 pm | | | |   adatok név: Theodore Jules Kerouac kor: 17 csoport: ember rang: - avatar: Samuel Larsen | | jellem Hiába még csak tizenhét éves, első látásra legalább három évvel többet adsz majd neki, nem csak a külsője alapján ítélve, de a személyisége tekintetében is. Jóval komolyabb, mint a korabeli fiatalok, nem vonzzák őt az alkoholgőzös, erotikától fűszerezett házibulik és szórakozóhelyek (bár néhanapján ezeket sem veti meg); sokkal szívesebben tölti az időt a szobájában, ahol olvas vagy épp rajzol. Ez utóbbi terén rendkívüli tehetséggel áldotta őt meg a sors, amit kamatoztatni is szeretne, így bármelyik rajzkurzuson is fellelhető, vagy a város bármelyik pontján, ahogy különböző helyeket és embereket rajzolgat. Bár nem néz ki ilyennek, de eléggé társasági ember, könnyedén megtalálja a közös hangot bárkivel (aki tíz évnél idősebb - gyerekiszonya van), ki tudja használni a rá irányuló figyelmet. Nem beszél össze-vissza, a társaságban is csak akkor, ha valami értelmes hozzáfűznivalója van, vagy ha kérdezik; ennek ellenére nem szeret magáról beszélni, bár lenne mivel dicsekednie - már csak azzal is, hogy a tetoválásait saját maga tervezte (igen, tetoválásai is vannak, amiket a szülei pénzéért csináltatott, a szülei előtt titokban, de erről senkinek sem kell tudnia). Látszatra ő a tökéletes gyerek - jól tanul, tiszletet- és kötelességtudó, segítőkész... De aztán ott a medál másik oldala, hogy mindezeket csak akkor teszi, ha ez az érdekeit szolgálja. Nem tagadja, hogy van benne valami rejtett materializmus és lázadási vágy, amit viszont sosem élne ki teljes formájában; csendben tiltakozik apja akarata ellen, többek között azzal, hogy művészeti iskolába akar menni és nem jogásznak, hogy csináltatott magának egy piercinget, amikor megtiltották azt neki, hogy esténként az apja szobájának ablaka alatt cigarettázik vagy a vasárnapi családi ebéd helyett inkább bezárkózik a szobájába olvasni. Tipikusan az a fajta személy, akire azt mondják, hogy az ellentétek embere - egyszerre magányos farkas és a társaság középpontja, jó és rossz, a legjobb barát és a legrosszabb ellenség. Sok barátja van, de csak kevesen állnak közel hozzá, és ők is csak addig, amíg nem keresztezik a terveit - olyankor könyörtelenül megszabadul tőlük (nem, nem öli meg őket, csak egyik pillanatról a másikra megszakítja velük a kapcsolatot) és új barátok után néz (vagy éppen nem, ez hangulatfüggő nála). Gondosan megválogatja azokat, akiknek akár csak egy kicsike bizalmat is megszavaz, mert a látszattal ellentétben sokkal több titkolnivalója van, és ezek közt olyan dolgok is vannak, amik komoly bajokba sodornák őt, ha napvilágra kerülnének... ...például hogy egy-két késdobálós szórakozóhelyen már szinte törzsvendégnek számít, és hogy az ilyen helyeken nem szokása megvetni az alkoholt sem, amit mindenféle probléma nélkül eladnak neki. A hanyag-elegáns öltözködése és az, hogy levágatta a nem is olyan régen még raszta haját vizuálisan öregítettek rajta, így egy-egy meggyőzőbb mosollyal és megfelelő pénzösszeggel könnyedén hozzájut bármihez, ami az ő korában még igazából tiltott és illegális (igaz, vészhelyzet esetére hamis személyi igazolványa i van, de ez szintén titok). Ennek ellenére nem szokása visszaélni az idősebb kinézetéből adódó előnyökkel és nem játssza meg a nagyurat; a legtöbb korabeli fiúhoz hasonlóan öltözködik, egyszerű farmerokba és együtteses pólókba, szakadt tornacipőt hord és a haja is állandóan kócosan díszeleg a fején. Semmi különleges nincs benne - ő is olyan, mint a többi tinédzser, azzal a kis különbséggel, hogy megtanulta kihasználni azt, amit a szüleitől örökölt és profitot kreált belőle... Az, hogy emiatt sokan elkényeztetettnek és nagyképűnek tartják, már nem érdekli őt. |
történet  Szerintem ha becsukom a szemem, tehetek majd úgy, mintha rajtam kívül senki más nem lenne a szobában és egyáltalán nem süllyedne le a kanapé a mellém telepedő személy súlya alatt. Érzem a levegőben a drága arcszesz és a mentolos cigaretta füstjének keverékét, és hallom a halk "ding!"-et is, amikor feloldja a telefonjának lezárását. Az apám. Rá sem kell néznem, hogy tudjam, éppen az email-jeit nézi át, kapott-e valami újat, valami üzleti ajánlatot vagy akármi mást, és ha nem kap semmi újat, akkor fel fog innen állni, készít egy kávét (vagy megiszik egy bögrével abból, amit a házvezetőnőnk készített), aztán közli, hogy este kilenc körül fog jönni, mert valami üzleti találkozója van. Ez a napi rutin - először ő távozik, utána az idősebb bátyám, utána én... És Jokwon. Új lakó még a házunkban, őt még nem tanultam meg behatárolni az időben, mikor távozik és mikor érkezik. Pont úgy, ahogy mondtam - apám közli, hogy ma még később érkezik majd, mint általában, aztán távozik. Nem sokkal később a bátyám is (előzőleg a fejemhez vágja, hogy ahelyett, hogy a kanapén heverek, készülődnöm kéne az iskolába, mire én vágom a fejéhez, hogy "de hát szombat van") elhagyja a rezidenciát, mondván, hogy a mai napot a barátnőjénél akarja tölteni és őt is csak este várjam, és nyugodtan rendeljek pizzát az ő számlájára, csak apánk meg ne tudja, hogy egyáltalán nem tanulni megy valamelyik haverjához. Nagyjából fél órával később kiürül a ház; végre felemelem a fejem és kinyitom a szemeim, egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázva, hogy már csak a "titokgazdám", a házvezetőnőnk maradt itthon. És Jokwon - a féltestvérem. A féltestvérem, aki pár hete költözött be hozzánk, fenekestől felforgatva ezzel azt a rendet, amit egész eddig felállítottunk a családban. Egyik napról a másikra mindenki megőrült ebben a házban, a bátyám szinte csak vendégnek számít már itt, apám is többet dolgozik (vagy ha épp nem dolgozik, akkor a harmadik fiával tölti az ideje nagy részét), és igazából én is csak... Csak mi? Igazából kedvelem a srácot. Tényleg... Ő még a házban van, igaz? Mint akit megégettek, úgy ugrok fel a kanapéról és előzőleg kinyújtózva elindulok felfelé az emeletre, az egykori vendégszoba felé, ahol most a fiatalabb bátyám lakik és előzetes gondolkodás nélkül bekopogok, féloldalt a falnak támaszkodva. - Jokwon... Tudom, hogy ott vagy, kijönnél egy percre? Érdekelne a véleményed valamiről. - És jobb ötletem nem lévén előásom a nadrágom farzsebéből az egyetlen összegyűrt lapot, amit ott találok, egy ismeretlen lány portréját, amit pár napja rajzoltam, és ha ajtót nyit, felé nyújtom azt. - Apám... Apánk nem igazán érti a művészeteket, nekem meg szükségem van egy objektív véleményre a rajzomról, vetnél rá egy pillantást, kérlek? |
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Theodore Jules Kerouac Pént. Jan. 23, 2015 1:34 pm | | | | Üdv Theo!
Érdekes a karaktered, ezt már most megmondom. Viszont, minden bizonnyal ez mindenkire vonatkozik a családodból. Kíváncsi leszek miként alakulnak karaktered mindennapjai oldalunkon, szóval nem is húznám tovább az időt.
Foglald le arcod, aztán már bele is vetheted magad a játékba.
Jó szórakozást!  |
|
