Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Szomb. Május 05, 2018 8:59 am



Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



statistic
A hónap posztolói
Styxx
 
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Share | 
 

 #Chyou :3 ^^

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
avatar
Vendég
Tárgy: #Chyou :3 ^^   Vas. Május 24, 2015 11:13 pm


Chyou


adatok

név: Chyou
kor: 2387
csoport: Démon
rang: Babiloni szajha
avatar: Chloe Bennet
képesség

„Vágyillúzió” - a manipulálandó személynél eléri, hogy „x” ideig azt hallucinálja a helyére, akiért mindent megtenne.
Alacsonyabb rangúaknál ez az idő kb. 45 perc, az egyenrangúaknál jóval kevesebb, kb 5-10 perc.
jellem

Külső: Vérszínű szemek, sötétbarna, göndörkés haj. Általánosságban kiengedve hordom a loboncot, ami a fejemen van, de van, hogy - a változatosság kedvéért - felkötöm, befonom, vagy csak szimplán oldalra tűröm. Mikor milyen kedvem van.
A ruházatom a divattal változik. Igyekszem olyan cuccokat felvenni, amik illenek a „színeimhez”, vonzóbbá tesznek - már csak a „munkám” miatt is. Az ékszerekkel szemben semleges vagyok, de ha valamelyik megtetszik, azt szívesen viselem.
Van egy gyűrűm, amit mindig felveszek: egy fekete nemesacél gyűrű, két vonalban bemélyedéssel, amikben két ezüstlánc helyezkedik el.
Sokan mondták már, hogy modell alkatom van. Talán ez is azért van, mert vékony vagyok, és nem tartozom épp a legmagasabbak közé.
Azt hiszem, meg vagyok elégedve magammal. Sőt...

Belső: Mielőtt meghaltam, és démonként visszatértem, nos... Eléggé magamnak való voltam. Kínában töltött éveim során, amíg épp nem volt más dolgom - isz. e. 372-től 349-ig - , folyton vágytam az ismeretlenre. Segítőkész voltam, a betegeket ápoltam. Persze, tudtam legbelül, hogy valami nem százas.
Mit is mondhatnék, egy-két kisebb - majd egyre nagyobb - bűnt követtem el.
Gyakran tőrbe csaltam a gazdagabbakat, hogy a nincsteleneknek segítsek, de természetesen én szívtam a legtöbbet.
Lassan eltörlődött belőlem a vágy, hogy másokat védjek, és végül már örömömre szolgált, ha átvághattam másokat. Nem szó szerint... Úgy értem, becsaphattam őket.
Ez pedig fel is erősödött, miután azzá váltam, ami most is vagyok. Ezért élvezem annyira, amit csinálok.
Szóval, röviden: Élvezem, ha elcsábíthatok valakit - akármilyen szándék is vezérel. Viccelődni is szoktam, de nagyon ritkán. Az nem az én stílusom.
Inkább extrovertált vagyok, mint introvertált, társasági lény vagyok, ha úgy tetszik.
Munkásságomat „gyűjtőként” megkönnyíti, hogy képes vagyok olyannak láttatni magamat másokkal, amilyen a számomra legkedvezőbb - példaképp: ha egy fickót akarok meggyőzni valamiről, akkor az ő általa legszeretettebb személy képében jelenek meg (legalább is ő olyannak lát, és a hangomat is olyannak hallja), például a feleségeként. Ugyanez igaz a nőkre is. Szerencsém, hogy ezt a képességet kaptam, így minden egyszerűbb. Sokkal.
történet

Minden időszámításunk előtt 372, november 3-án kezdődött, amikor megszülettem, Chyou néven.
Anyám félig kínai, félig európai volt - hogy ez hogyan lehetséges, fogalmam sincs -, apám meg azt hiszem csak simán európai.
Kína volt a szülőhazám, ott nőttem fel.
Tíz éves koromban rabszolgának állítottak - a mi falunkban szinte mindenki erre a sorsra jutott. Nagyjából tizenhét lehettem, amikor elkezdtem sajnálni a társaimat. Akkor értettem meg mindennek a jelentőségét. Segíteni akartam nekik, így éjjel, amikor mindenki más aludt, én eljártam a fogva tartóimhoz, és loptam tőlük ezt-azt. Gyógyszerekkel, kenyérrel és vízzel tértem vissza.
Folyvást azzal töltöttem azt a cseppnyi szabadidőmet, hogy segítőkezet nyújtottam a többieknek. Ha valaki beteg volt, vagy sérült, elláttam. Igyekeztem jó lenni azokhoz, akik megérdemlik.
Végül már azt akarták, hogy rendezzünk lázadást, és szabaduljunk fel. Ezt persze elleneztem.
Aztán egy nap rajtakaptak a lopáson. Korbáccsal akartak büntetni, de valahogy megúsztam - miután a karjaimra vert láncokkal megfojtottam az egyiküket, a többit meg már csak fejbe vágtam.
Eleinte nem akartam magamnak bevallani, de élveztem, hogy megölhettem őket. Viszont még annál is jobban tetszett, amikor becsaphattam másokat. Ugyan nem láttam a csalódott, meglepett arcukat, de jó nagyokat nevettem, amikor épp elhúztam a csíkot valamelyik ilyen „áldozatomtól”. Legelőször főleg a bajbajutottak kedvéért tettem ehhez hasonlókat: például azért, hogy szerezzek nekik szükséges dolgokat.
Onnantól kezdve mindent vérontás és csalás árán értem el. Végül már nem is érdekeltek a szegények és halálra ítéltek.
Volt, hogy egy kis vagyonszerzés reményében csábítottam el másokat. Nem kellett ölnöm ahhoz, hogy megkapjam, amire vágytam. Férfiak és nők dőltek be a vonzerőmnek. Nem mintha biszex lettem volna, csak mindig ki akartam használni a lehetőségeket.
Félreértés ne essék, nem voltam kleptomániás... Csak azt akartam, hogy jó életem legyen. Vagyis könnyű.
Szóval, el voltam a magam kis életelveivel, módszereimmel.
Aztán i. e. 349-ben elvitt... Nem is tudom, talán a pestis? Fogalmam sincs. Mindenesetre csúnya, betegség általi halál ért, mindösszesen huszonhárom évesen.
Amikor démon lettem, minden megváltozott.
Eleinte fel sem fogtam, mi történt, de aztán elkezdtem felfedezni a képességeimet.
Könnyedén rávettem másokat bármire - de sosem értettem, miért tévesztettek mind össze valaki mással. Mindig rákérdeztem, de ők nem hagyták magukat. Elég volt kérnem őket, megtették, amit mondtam nekik.
Ahogy teltek az évszázadok, évezredek, elértem egy új szintet: elkezdtem rossz útra téríteni másokat.
Megtanultam kontrollálni az adottságaimat. Bármikor ki tudtam kapcsolni az „álarcomat”.
Szépen lassan elindultam Európa felé. Gondoltam, arra szerencsésebben tölthetem az időmet.
Az 1690-es években költöztem Angliába. Folytattam a szokásos tevékenységemet, és nagyon sokáig ott is maradtam.
Később persze újra útnak eredtem, és jártam a világot - ha már csak egy csettintésembe került ez az egész, akkor miért ne?
Végül valahogy kilyukadtam Sioux Falls városában, a nagy vándorlás közepette. Azóta is ott tengetem napjaimat.
Szóval, ez lett volna az én kis sztorim. Nem nagy szám, de azért van miről mesélnem.
De minek kergessük a múltat, amikor a jelenben élünk?



A hozzászólást Chyou összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 25, 2015 12:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
Lord
Hozzászólások száma :
262
Join date :
2014. Jul. 26.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: #Chyou :3 ^^   Vas. Május 24, 2015 11:17 pm

Kedvesem, miután megtaláltam végre a karakterlapot, el is olvastam. Szegény, szörnyű hányatott sorsú kis árva voltál, de a démoni létben szinte kivirágoztál. Szívesen viszlek majd el egy körre, így vagy úgy Wink

El vagy fogadva, foglalózz és már mehetsz is a játéktérre.
Vissza az elejére Go down
 

#Chyou :3 ^^

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Have a break :: Archívum :: Karakterek-