történet
Csillagpettyes az éjszaka. Vérfoltos az ég és nem maradt már imádság, ami mentségül szolgálhatna a halandóknak. A sikolyok a csillagok közé forrtak, a fohászokat pedig elporlasztotta a pokol szele. Még várják a megváltást. Ám nincs többé.
Neked sincs Lucifer. Döntöttem.
Végig fut a fekete selyem a combomon, ahogy megmozdulva rád pillantok. Mint egy vízcsepp, olyan könnyedén siklik le, alabástromfehér bőrömön. Tudom, hogy látod. Akarom, hogy lásd. Mindez csupán mesterkélt illúzió, de nem számít. Megrendezett pillanat, de a sötét varázs nem illan tova.
Fekete hajam az arcomba hullik, ajkaim szétnyílnak, csókodra várnak. A tűzre, amit annyira szeretek. Ami eléget, felemészt, megtisztít, majd visszataszít az árnyak közé.
Vártalak.
Már annyira vártalak. Sóhajom, mint a varjak szárnyának, félelmetes, halk suhogása, úgy rebben feléd. Gyere végre közelebb!
Érezd a lüktetést, a forróságot, a mohó, végtelen vágyat! Érezd a tomboló haragot, a kielégítetlen vágyakozás palástjába rejtett bosszúvágyat, az édes kínt, amit én jelenthetek. Ó Lucifer…hát miért is nem pusztítottál el?
Nem érzed igaz? Pedig mindenkinél jobban kéne ismerned…akarom, hogy érezd a csókomon a halál édes ízét, akarom, hogy tudd, egyszer lesz egy utolsó, egy mézédes, amikor mindenért bosszút állhatok, amiért valaha ártottál nekem. A fájdalmamért, a kárhozatért. Azokért a pillanatokért, amikor csak arra vágyok, hogy eleméssz, mert ezeket gyűlölöm a leginkább. Érzed már?
Lobbanjon fel a tűz, gyere végre közelebb, tedd meg hát amiért jöttél, hadd súgjam a füledbe a mérgezett szavaimat. Hadd érezzem, hogy felrobban a pokol, a föld, a menny pedig könnyeket hullajtva csitítja a poros, vízre szomjazó földjét a halandóknak.
Oldalra döntöm a fejem, kinyújtom feléd a kezem, s hagyom, hadd tomboljon a tűz. Ne várass édesem, nem érek rá, egész éjjel! Döntsd el végre, távozol vagy megteszed, amit kell…
Ajkaim mohón keresik puha ajkaid…csak maradjon az extázis!
S miért sötétül a világ? Miért érzem a hideg fuvallatot a bőrömön? Ismerős az érzés..tapasztaltam már. Egyedül maradok sóhajommal, ahogy az ágyon fekve kinyitom szemem. Megremegnek szempilláim, vérvörös szemeim a plafont kémlelik a sötétben.
Nyílik az ajtó.
Tudom, hogy mi fog történni…
Lábamon végigfut a fekete selyem, ahogy felülve rád pillantok.
Gyere hát közelebb!
Kezdőlap
