Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlet
Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Chatbox
új hozzászólások


Szomb. Júl. 28, 2018 4:45 pm



Szer. Jan. 31, 2018 12:02 am



Vas. Jan. 28, 2018 6:56 pm



Vendég
Vas. Jan. 28, 2018 5:21 pm



Szer. Jan. 17, 2018 11:01 am



Vas. Jan. 07, 2018 4:07 pm



statistic
A hónap posztolói
wordcount

This free script provided by JavaScript Kit

music box

Share | 
 

 Ginger C. Benett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Hozzászólások száma :
10
Join date :
2017. Dec. 23.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Ginger C. Benett   Szomb. Dec. 23, 2017 11:34 am

Ginger Chelsea Benett
rövid idézet, ha szeretnél


név: Ginger Chelsea Benett
kor: 21
csoport:féldémon
rang: nagyon kölyök
avatar: Bridget Satterlee
KépességÉrzelmek manipulálása – képes mások érzéseit felismerni, és akarattal megváltoztatni azokat. Lehet, hogy valaki egyik pillanatban még röhög, a másikban már azon van, hogy véget vet az életének, olyan mély depresszióba süllyed. Egyelőre csak embereken tudja kamatoztatni, náluk is max. egyszerre hármon.
JellemElső pillantásra egy igencsak bájos teremtésnek bizonyul, de ha jobban elidőzik rajta a tekinteted, hamar észreveszed, vele sincs rendbe valami. A felnőttek szerint még a szeme se áll jól, mindig lappang a tekintetében egy olyan szikra, ami arra ösztökél másokat, hogy távolságot tartsanak vele szemben. A kisugárzása és a viselkedése se cáfol erre rá, semmilyen aprócska vonás nem lelhető fel, ami azt bizonyítaná, nem egy két lábon járó bomba.
Pedig Ginger véleménye szerint nem nagyon különbözik az emberektől, próbál tökéletesen beilleszkedni közéjük, de az apja után maradt örökséggel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Nem mondja, hogy utálja léte minden egyes pillanatát, vagy szörnyetegnek érzi magát, azt sem, hogy ettől sokkal különb másoktól. Elfogadta, és együtt él vele, olykor pedig jól el is szórakoztatja magát a képességével, ami miatt igazán nem törhetnek pálcát a feje felett, ugye? Nem egy jótét lélek, önszántámból szinte semmit nem tesz, a szívességekért cserébe mindig kér valamit, és mindenben csak a saját hasznát nézi, de ezzel a legtöbb ember is így van, ha azt vesszük. De nem is egy szörnyeteg, aki erőt fitogtatna, vagy bántana csak úgy bárkit is. Persze, ha arra kerül a sor, simán harcba száll, de nem oktondi módon, belerohanva mindennek a közepébe. Elég következetes, és van annyi önkritikája, hogy tudja, nem ő a világ legerősebb lénye. Fizikailag még csak erősnek se mondható, az ő ereje másban rejlik. Hamar el tudja érni, hogy megbízzanak benne, és nem gyenge jellem, ezért játszi könnyedséggel él is vissza vele, ha már nincs szüksége az illetőre. Eközben pedig csak önmaga, nem híve az álarcnak, ő nem fog erőt fektetni abba, hogy megjátssza magát, nem akar megfelelni senkinek, még anyjának se, főleg, hogy mióta az ereje kiütközött, látja a nő tekintetében, hogy már eltemette.
Nem valami érdeklődő természet, nem igazán mozgatják meg a körülötte lévő dolgok, és nem híve a pletykálásnak sem. Jelenleg a saját bajával van elfoglalva, na meg azzal, hogy megtalálja az apját.

Előtörtnet
- Ki az apám? – köszönés nélkül szegezem a kocsmapult mögött álló nőnek a kérdést, amit ő persze egy fáradt sóhajjal nyugtáz.
- Ezerszer megbeszéltük már ezt Ginger…. nem fontos – préseli a szavakat, már érzem, érzem, hogy anyám egyszerűen indulatossá válik, tehát mindig felhúzza magát, mikor a téma szóba kerül. Kicsit meg is bánom először, de aztán hamar eldöntöm, akkor se bújhat ki ez alól. Kötelessége tudatni velem, mikor ilyesmik történnek.
- Aha… csak mikor utoljára szóba került, még nem tudtam, hogy képes vagyok erre… - pont kapóra jön, hogy az egyik férfi idegesen csap az asztalra, koncentrálok, kicsit a másik pillanatban már sztoikus nyugalommal dúdolgat a zenegéppel együtt, ami elég szürreális képet mutat így.
Anyám egyből karon ragad, és egy kis szobába vonszol, hiába az ellenkezés, próbálom lerázni magamról a kezét, egyszerűen nem megy.
- Megőrültél? Nem teheted ezt csak úgy. Az emberek…
- Felfedték magukat, minek itt köntörfalazni? Közéjük tartozok, igaz? – vágok egyből a szavába. A nő meglepődik, nem tudom, hogy a hirtelen neki szegezett kérdésen, vagy a tényen, hogy elég gyorsan összeraktam a kirakóst, minden igyekezete ellenére, majd erőtlenül biccent. Eszemben sincs megkönnyíteni a dolgát, keresztbe fonom kezeim a mellkasom előtt, és mereven nézem, ahogy leül, a hajába túr és elmerül a gondolataiban.
- Nem is tudom, hol kezdjem…
- A felvilágosítás részét letudhatod, tudom, semmi közöm egy gólyához, vagy méhecskéhez se – egyszerűen képtelen vagyok nem tárgyilagos lenni. Haragszom rá, amiért ezt próbálta eltitkolni előlem. Talán, ha természetfelettiek nem fedik fel magukat, azzal a tudattal kell együtt élnem, hogy csak egy elfuserált emberi példány vagyok…  
- Nem tudtam, hogy démon, mikor meg megtudtam, már nem érdekelt. Lebilincselt, teljesen magához láncolt, és a világ legboldogabb nője voltam mellette… a fellegekben jártam, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, dédelgetett álmom, hogy egy család leszünk, úgy tűnt akkor, kezd valóra válni. Sose mondott ilyet, sose adta még csak jelét se annak, hogy ő is így gondolna a kapcsolatunkra, de fiatal voltam, és naiv… nem láttam tovább a szememnél. A szavai… a hangja… - megrázza a fejét, nem pedig összepréselem az ajkam, mikor meglátom anyám elkínzott arcán az első könnycseppeket… Mégse tudom megkönnyíteni a dolgát, nem tudom azt mondani, hogy oké, hagyd a francba, ráadásul furcsa elégedettséget érzek, miközben csak egy meggyötört nőt látok.
- Szerettem őt, az életem adtam volna érte. Megszakítottam a családommal a kapcsolatot, eltűntem otthonról, csak érte éltem. Számomra a világon senki más nem létezett, csak ő, majd te… de… amint közöltem vele, hogy gyermekünk lesz, nemes egyszerűséggel eltűnt… sose láttam többet, de eleinte éreztem, nem tudom hogyan, vagy miért, de egyszerűen tudtam, hogy figyel ránk, szemmel tart minket… aztán már minden időmet te ölted fel. Normális életet akartam neked, nem akartam, hogy bármi is ragadjon rajtad az apádból, bár ez már a születésedkor elbukott… azok a szemek, meg a tekintet… mintha csak őt látnám – halvány, gyenge mosoly fut végig az arcán egy pillanatra, amíg belenéz az én kifürkészhetetlen tekintetembe.
- Aztán a viselkedésed… nehéz volt veled bírni gyerekként is, és még most sem könnyíted meg a helyzetem, de… arra nem gondoltam volna, hogy még ezt is öröklöd… értsd meg Ginger, nem használhatod csak úgy, most béke van, most talán nem érdekel senkit, de tudom… sokan mondják itt, hogy ez a béke annyira tünékeny… Bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha téged is elveszítenélek – kétségbeesetten kap az arcomhoz, hogy végigsimítson rajta, és eltűrjön egy arcomba lógó hajtincset, én pedig csak állom… semmit, az égadta világon semmit nem vált ki belőlem ez az érintés.
- Értem… - lassan bólintok, majd sarkon fordulok, és kilépek a kocsmából, ott hagyva egy kétségbeesett nőt, egy csomó alkoholistával, meg még ki tudja, mivel. Valóságos mintagyerek vagyok, ugye?

- Áááá ez baromi nagy volt…
- Mi van? -  épp csak horkantom, miközben a fiatal, pezsgő hang tulajdonosára nézek.
- Amit azzal a férfival csináltál bent… tudom, hogy te voltál, én is félvér vagyok, csak a másik táborból, ha érted… a glóriásak.. – nevet fel a saját ergya poénján, mire a szemöldököm felszökik.
- Ohh.. izé… Derek vagyok – kezet nyújt, de én egyetlen árva jelét se mutatom annak, hogy viszonoznám a gesztust, mire most meg kínjában nevet fel.
- Figyelj, ha már így összesodort minket az univerzum, nincs kedved beülni valahová, vagy mit tudom én? – elismerem, nagyon mulattat ez az esetlenség, az arcomra viszont ez nem ül ki. Sőt… elég érdekes fejet vághatok, mert mintha kicsit megrettenne.
-  Tudod, süti, vagy ilyesmi… a lányok szeretik… meg a pláza… elmehetnénk oda is? Mit szólsz?
- Nem. – kegyelmezek meg neki, és folytatom az utam. Nem nézek hátra, de érzem a csalódottságot, belőlem viszont továbbra se vált ki semmit. Legtöbbször ez van, és fogalmam sincs, minek kéne történnie ahhoz, hogy olyan érzés legyen a levegőben, ami tőlem származik… Az összeset tudom, az összeset képes lennék definiálni, de én már születésem óta nem birtoklok egyet sem. Egyik se a sajátom….
Vissza az elejére Go down
avatar
A Pokol Ura
Hozzászólások száma :
225
Join date :
2014. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Re: Ginger C. Benett   Szomb. Dec. 23, 2017 4:14 pm

Drága Ginger!
(igazából azt nem írhattam, hogy kedves Very Happy )



Tényleg nem volt szép anyádtól, hogy hazudott neked, bár az ő nézőpontját is meg lehet érteni. És, te aki az érzelmekkel dolgozol, meg is tehenéd, én inkább még tindzserkori sértődöttségnek mondanám, a megnyilvánulásodat. Ettől függetlenül, mint admin remélem, hogy sikerül kibékülni vele. Mint A Pokol Ura, inkább azt remélem, hogy rátalálsz apádra, és csatlakozol népes seregünkhöz, de eme vágyaimat félretéve, üdvözöllek az oldalon! Foglald el arcod, jegyezd be a képességed, és csípj el valakit, a játéktéren, ha nem akar menni, kényszerítsd rá az akaratod! Jó játékot kívánok! Very Happy
Vissza az elejére Go down
 

Ginger C. Benett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: tell me about you :: Féldémonok-