Külső, belső leírás

jó akaratú, de korán sem szent élettel rendelkező ember, Ölnie kellett az életben maradásért és menekülnie kellett a "sajátjai" elől. A kárhozat és a romlás hadserege üldözi és követi minden lépését majdnem a nap teljes 24 órájában. No de ne siessünk ennyire előre a történetben.
Hosszú vörös hajam, hol fekete és hol vörös szemem, magas, vékony testem és hosszúkás lábaim vannak.
Percig sem csodálkozok a hajam színén és a testalkatomon. Atlétikai, szexis, férfiakat megidéző kinézettel rendelkezem de kivételesen azt mondom erre, hogy sajnos. Vadállati, számomra utált személyiségemet mutatja a viselt ruházatom. Latex, bőr ruhaegyütteseket hordok leginkább..sőt szinte mindig. Tapadós stílusukat a futás és védelem érdekében vállaltam be. Az igazi érdeke azonban az életem megtartása, néha jól jön egy feszes latex nadrág, ha valahová be akarok térni aludni pár órát vagy pihenni, enni valamit. Annyi személyi örömöt lelek ebben, hogyha lányhoz megyek be jobban érzem magamat. Ugyanis akármilyen fura, leszbikus lány lennék még ha ilyen féllény is. Szinte senki nem tud erről de nem azért mert nem mondanám el, azért mert alig beszélek valakivel a menekülésem alatt.  Sehol sem maradok túl sokáig, fél életem futással és meneküléssel telt el, mióta az eszemet tudom. Egészen pontosan azért nem a teljes életem de ez egy későbbi téma.
Nem is tudom mivé lennék a többsoros, magasított bakancsom nélkül. Más lány már agyfrászt kapott volna, hogy valaki ebben tud ilyen gyorsan futni de én kifejezetten élvezek benne futni. Összetartja a lábamat és tartást ad a combjaimnak. Próbálkoztam már magamat megvédeni nem egyszer. Ez könnyebb az emberek ellen de iszonyat nehéz a démonok ellen. Ki nem találna a mostani romos, gödrös, szétrombolt városhalmazok között pár pisztolyt, kardot vagy bármi mást. Felhasználva a fegyvereket megtudtam márt védeni magamat de démon ellen még így is szinte lehetetlen. Nem kertelem tovább a dolgot...féldémon vagyok és menekülök az enyéim elöl. Tanultam, illetve örököltem pár trükköt és taktikát a démonoktól de vajnyi kevés egy kifejlett démon lovag ellen. Megelégeltem az emberek kínzását, ölését, szenvedéseinek látványát. Ott hagytam azt az " életet " és menekülök a saját tisztaságomért a megmaradt emberi mivoltomért. Tudom, hogy rejlik bennem a jóság lángja de sajnos tudom, hogy azzal a lánggal csak a bennem égő rosszat tudom ellensúlyozni. Hosszú útjaim során találtam magamnak egy nagyobb hatlövetű pisztolyt. Töltényt már nehezebben találok hozzá de eleve már az nagy szó volt, hogy megtanultam használni. Anyámnak már mindegy...apám számomra halott, nekik már nem jelentek semmit de a három lényből én fáztam rá a legjobban az élet szóra, ha egyáltalán élek e.

Előtörténet

Erőszakkal jöttem létre egy erőszakkal teli világba. Édesanyám belehalt a szülésbe és az apám eldobott magától, mint egy rongyot.  Ugyanakkor ez az eldobás dolog sántított valahol mert nem teljesen mondott le rólam. Figyelte a fejlődésemet és a gyerekkoromat. Egészen addig csak figyelt, ameddig egyszer el nem jött értem…
Egy bujdosó közösséghez kerültem és ott neveltek fel nagyjából békés hangulatok között. Nem voltam tisztában a bennem rejlő gonoszról mert nem voltam egy ideges természet, viszont nagyon szomorú. Azt állították nekem, hogy apám elhagyott mert nem vállalta fel a nevelésemet, fogalmam sincs arról, hogy miért mondták ezt hol ott ők sem voltak tisztában a dolgokkal. Mi után kiderült a csoportban a szexuális hovatartozásom, kirekesztett lettem és örülhettem annak, hogy nem dobtak ki a romok közé alig 14-15 évesen. A férfiak a csalódás miatt nem álltak szóba velem, míg a lányok egyenesen undorodtak tőlem. Közösségben voltam, de egyedül és sokszor hullajtottam a könnycseppem tömegével. Minden megváltozott, mikor egy éjszaka betört hozzánk egy démon és pár perces dulakodás után magával vitt. Beütöttem a fejem valami kőbe és már csak annyira emlékszem, hogy egy sokkal másabb, félelmetesebb, hullaszagtól bűzlő helyen ébredtem. Halálra rémített a hullák látványa és a lények kinézete, sötét és hideg hely volt…nem lehet rá egy darab jót sem mondani. A következő emlékem, hogy a hajamnál fogva húznak végig a padlón és egy vérrel teli edénybe belenyomják a fejem, majd pár másodperc múlva kihúzzák és szintén hajamnál fogva dobnak két méterrel arrébb. Eléggé ramaty állapotban voltam és még a hajam is teljesen tönkretették, megpróbáltam letörölni magamról a vért de amint a szaga és a látványa az orrom és szemem elé került, más lény lettem. Izmaim megfeszültek, testem dobálta magát és vergődött, torkom kiszáradt és éreztem, ahogy a lelkem meghalt bennem és valami más vette át benne a helyét. Mi után átvette a démoni lélek az uralmát felettem, megimádtam a vér ízét és a hullák szagát. Másképp viselkedtem és másképp léteztem a démonok között. Előbb még undorodtam a vértől, de most én toltam a fejem a vérrel teli edénybe és kortyoltam bele egy erőset. Arra az időre elvesztem egy testben, ami már nem volt az enyém de láttam, hogy miket visz végbe ez után. Embereket kínzott de nem ölt, emberek szagát követte, elfogyott belőle minden szeretet és bűntudat. Ugyanakkor ha ilyen vérengző fenevad lett, miért nem ölt sohasem embert?  Miért nem evett a húsából és miért nem vált teljesen démonivá? Akkor értettem meg, hogy ez csak egy másik személyiség, én vagyok az eredeti. Őt csak előhívták és tombol a testemben.
Sok idő telt el az eset óta, de még mindig a démoni énem irányított mindent, már kezdtem teljesen elveszni benne, mikor ismét jött egy fordulópont. Egy családra bukkantam, akik menekültek és behúzódtak valahová. Már épp szólni akartam a démonoknak, de megidézett a látvány és a tudat. A gyermeke sírt az anya ölében, ő pedig kérlelt, hogy ne bántsam és hagyjam élni. Hirtelen megérintett valami a karomnál, mikor leguggoltam az anyához. A másik gyermeke érintése volt mert pusztán kíváncsi volt, hogy ki is lehetek én. A kegyelem kérése, a pozitív érintés és a sírás együttes ereje hirtelen kirobbant a testemből és ismét éreztem az izmaim feszülését és a testem rángatózását. Az eredeti énem ordibált fel bennem és félig emberi, félig démoni hangom közöltem a családdal, hogy meneküljenek tovább. Kiszenvedtem magam az épületből és lefordultam egy árokba, ahol vízzel teli gödör volt található. Sekély víz volt, így csak a fél testem süllyedt el benne…pár perc múlva magamhoz tértem és ismét önmagam voltam. Szenvedtem sérüléseket, melyik véreztek a karomon, nagyon jó idő volt arra, hogy kipróbáljak egy dolgot. A vérrel teli edény…a szag és a látvány…megfogtam a karom, kinyomtam belőle vért és vártam a reakciómra. Igazam lett, elkezdtem megint szédülni és homályosan látni, már épp kezdtem volna rángatózni, de még időben belenyomtam a vízbe a karom és eltűnt a szag.
Hogy lehet ez? Miért pont a vér szagára és látványára? Az öregek meséltek nekem vámpíros könyvekről de azok kitalált lények, nem valósak. A vér önmagában nem bánt és nem negatív…mégis milliók félnek tőle és nem a legszebb látvány. Összeállt bennem a kép, féldémoni erő lakozik bennem, hazudtak apámmal kapcsolatban. Ha anya lennék, én is belehalnék egy ilyen lény világra hozásába. Apám pedig az a lény lehetett, aki eljött értem és ő volt az is, aki üldöz. Amióta tudok magamról és a világ ezen dolgairól, menekülök és próbálok életben maradni. Véreznem nem szabad és nem is szabad, hogy lássak és érezzek vért. Ezért csak lövést használok és azt is távolról. Menekülök a közeli találkozásoktól és apám seregétől.