KapcsolatIde jön közös történetetek leírása...

KapcsolatA karakterlapomból idézve:

"Mikor az Úr azt mondta pár angyalának, hogy szálljanak alá a Földre és kísérjék figyelemmel az emberek tevékenységeit, valamint tanítsák őket, élükre Azazelt választotta, egy Vezetőt. A feladata az volt még ezelőtt, hogy ha valaki meghal, annak lelkét kísérje el a Mennyek országába - ezért is nevezték sokszor őt a halál angyalának. Az ítélet végrehajtás mellett akkoriban nekem kellett a Mennybe jutott lelkekre is felügyelnem, hogy rend legyen és békesség közöttük, így sokszor találkoztam Azazellel, és jó barátok lettünk. Ő talán többet is érzett irántam, mint barátság, de ezt eltitkolta mások elől, sőt, egészen magába fojtotta érzéseit. Én pedig csak sejtettem a dolgot, de a szívem már akkor is más felé húzott, olyasvalaki felé, aki szintén nehezen mondja ki mi lakozik a lelkében, s ezért magam sem mertem közeledni felé sosem. Viszont nem ez a lényeg most. Mikor a Virrasztók, azaz Azazel csapata ellátogatott a Földre, az embereknek rendkívül szép leányaik, és jóképű fiaik születtek azokban az időkben. Olyan gyönyörűek s vonzók voltak, hogy az angyalok mind beléjük szerelmesedtek, így a rájuk kiszabott feladatot hátra hagyva elcsábították azokat a halandókat, s akkor jöttek a világra az első nefilimek. Viszont akkoriban nagy viharok voltak, a jégeső elverte a termést, és nem volt elég élelmük, hogy a sok félangyal teremtést eltartani tudják. Énoch könyve szerint a nefilimek az embereket kezdték el enni emiatt, de valójában nem így történt. Az emberek más falvakba kezdtek járni, fosztogatni másokat, hogy elég ellátmányuk lehessen. Azazel ugyanis megtanította őket a különböző kovácsmesterségekre, a fegyverkészítésre, s hogy a szép hölgyek még szebbek lehessenek s hiúbbak, megtanította őket a különböző illatszerek és szemhéjfestékek, hajszínezők elkészítésére. Az Úr ezt már nem bírta tovább nézni, s engem küldött, hogy az angyaloknak mind szárnyát szegjem. Az összeset felkerestem, mind könyörgött, de nem mutattam számukra kegyelmet. Tudtam, hogy a Jó nevében cselekszem, még ha fájt is saját, de bűnös társaimat a biztos halálba küldenem. Így ragadt végül rám is a "halál angyala" elnevezés. Akkor pillantott rám Azazel is úgy... Állítólag az emberi nőkbe próbálta elfojtani az irántam érzett szeretetét. Viszont nem volt számára sem irgalom: megfosztottam őt szárnyaitól, majd a Dudáel sivatagba száműzték, ahova Raphael bátyám vitte el. Bizonyára már sikerült onnan kijutnia, vagy a Pokol szolgájává vált, esetleg meghalt... Semmit nem tudni róla. Ő iránta is éreztem fájdalmat, mert róla se tudtam volna soha elképzelni, hogy ilyesmit tegyen. Úgy tűnik Isten hiába teremté az angyalokat a jóra, a szeretetre, valami hiba még is történt a gépezetben, ami miatt ennyien buknak alá manapság is, s nem csak évezredekkel ezelőtt. Egyszer azt mondta nekem valaki viccelődve, hogy ne bánjam ezt, mert legalább nem unatkozom és van munkám, amit végezhetek. Ha a tekintettel ölni lehetne, szegény több halálos szúrás áldozatává vált volna. Ezt a pillantásom azonban a keserűség vette át, így az illető sem tréfálkozott többet vele."

Hogy mi történt veled mindezek után, azt senki sem tudja megmondani. Magam abban a hitben éltem ezidáig, hogy meghaltál abban a sivatagban, mivel nem voltál képes visszatérni a Mennyországba, de sikerült börtönödből kiszabadulni, és megtalálni az utat a Pokolba... És most újra felbukkantál a Földön, talán engem keresve, talán más céllal, melyet a Sátán bízott rád. Vannak, akik tartanak tőled, mert végrehajtóként igen sokra vitted Odalenn, megbíznak benned... Te viszont nem bízol senkiben sem, hiszen megtapasztaltad a démonok ármányait. Egyedül önmagadban bízol, s talán csak Lucifer az egyetlen, akinek a szava ér is valamit nálad, s akit immár hosszú évszázadok, sőt évezredek óta szolgálsz titokban. Miért is ne bíznál benne valamennyire, hiszen megmentette az életed, és később még rangot is adott neked. Ironikus, nemde? Én voltam a végrehajtó, aki hóhéroddá vált az Özönvíz előtti időszakban. Ki tudja, lehet most te leszel az a végrehajtó, aki az én hóhérommá akarja tenni magát. Önös céljaid azonban kifürkészhetetlenek. Lehet bosszút akarsz állni az Úron, amiért elítélt, s mi is lehetne érvágóbb, mint az én halálom... Bár lehet nem tennéd meg, mert a szeretet, amit irántam éreztél egykoron, még benned él valahol mélyen, és inkább csak szárnyaimtól fosztanál meg, hogy a közeledbe lehessek. Lehet nem vetsz meg engem, mert csupán Atyánk nevében cselekedtem. Lehet ugyanúgy bűnösnek találsz, mint Őt. Mint mondtam, nem lehet tudni, hogy mi jár a fejedben ezt illetően. Senkivel sem osztottad meg gondolataid, és nem hiába, hisz mint mondtam, nem bízol meg senkiben sem.

Kapcsolat Te vagy az egyetlen, akinek a közelében indulataim megtört állatként kushadnak a lábad előtt; semmi vagyok, melletted nincs rang és nincs hatalom, ami ne a tiéd lenne.
Gyűlölsz, de nem eresztesz magad mellől, láthatatlan kapocs köt össze minket, senki nem érti a hasznát, Te se ismered a miértjét, csak azt tudod, ez az idegesítő, szinte gyermeki korcs hozzád tartozik, és nem eresztheted kezeid közül. Évszázados kötelék ver láncba minket, Te megszoktad, néha úgy hiszem, engem viszont gyötör, mert kedvellek, már amennyire ez a feketére kérgesedett szív szeretni tud. Megvetsz a démoni átkomért, a csillapíthatatlan, tébolyult vágyaimért, az egyetlen dologért, ami képes bennem ember-árnyi izgalmat kelteni. Mégis, néha használod a testem – arra, igen. Kárhozott egy ünnep az ilyen, megalázol, fenyítesz, bántasz, csak mert megteheted, és én képtelen vagyok nem élvezni, sőt: hálásnak lenni neked.
Játszol velem, őrült pillanataimban elhiszem, talán fontos vagyok neked, talán ez a szórakozás tart életben Téged, de tudom, szó sincs erről; neked senkire sincs szükséged...  
... még ha most is megvert kutyaként, arcomon tépett vigyorral kuporgok melletted.

Kapcsolat
Vonyítás hangzik fel, ha a sötétség leplébe burkolózva osonsz, az árnyak között megbújva, időzve, és várva a megfelelő percet, hogy a hold fénye megcsillanhasson kardod éles pengéjén, mellyel a kiszemelt áldozataidra csapsz le. Gyakorlott mozdulatokkal hasítod ketté, négyeled fel őket, mert, ha dolgozol, nem mások ők, pusztán vágásra szánt marhák, akiknek te magad vagy a hentese.
Precíz, kegyelmet nem ismerő gyilkos vagy, aki ez idáig szabadon mozgott a világban, és minden megbízást elvállalt, amit csak talált.
És most a városba érkeztél, nem csak pusztán hallomásból ismerhetlek már téged, de szemtől szemben is találkozhatom veled.  
Nem érem be egy egyszerű szolgával, akit a legtöbb démon cselédnek használ, akiknek szemét oly sokszor elfedi a fátyolos köd, és imádva szolgálnak minket, nem kaptak megfelelő kiképzést, veled ellentétben.
Tudom, hogy nehéz dolgom lesz veled, mert makacsságod, és öntudatod nem ismer határokat, amiket olyan szívesen feszegetsz. Sokszor mondasz ellent nekem, mert a nézeteink nem mindig egyeznek, de ha mégis, akkor is jól eső érzéssel tölt, ha ellenkezhetsz velem. És talán ez a magabiztosság az, ami felkelti az érdeklődésemet irántad. Meg akarlak hódítani, meg akarlak kaparintani, azt akarom, hogy az enyém legyél!

KapcsolatDrága fiam... Igen, jól olvasod, a fiam vagy, noha nem sok időt töltöttünk együtt eddig az életben. Fogalmam sincs miféle érzelmeid vannak irántam, szeretsz, gyűlölsz, esetleg nem értessz, látni akarsz vagy a pokol legmélyebb bugyraira kívánsz engem. Annyit azonban tudnod kell, hogy szerettem anyádat, csodélatos nő volt, de sajnos beteg is, nem volt hosszú élete, hiszen tudod, fiatalon elvesztetted őt, mégis sosem kerültél árvaházba és szerető nevelő szülők fogadtak be, és néha egy rejtelmes alak beszélgetett velük, akinek emlékszel orgaszín szemeire, az én szemeimre. Ritkán jöttem, és alig beszéltünk, de gondoskodtam rólad bár lehet hogy te ezt nem tudod, de bízom benne hogy a nevelőszüleit (rád bízom a nevüket is) elmesélték hogy ki vagy és mi vagy.
Most pedig, itt vagy, a kurzusomon, első alkalommal láttalak a padsorok között ülni, és majdnem elrontottam miattad a hatásvadász beszédem is. Mit keresel itt?  Miért pont ide jöttél? Engem kerestél, vagy csak fatális véletlen hogy itt kötöttél ki?

//Szóval tényleg bármit kitalálhatsz, csak előtte egyeztessünk, és szeress, utálj, keress vagy átkozz, csak gyere Bonyolítsd meg apád életét. Bármiféle további infó esetében pmben elérsz //

Kapcsolat Az 1600-as évek első felében figyeltem fel rád, amikor megérkeztél az emberek világába. Szokásom az angyalokat egy próbával köszönteni, ezért rád küldtem egy démont. De te könnyedén legyőzted. Elnyerted azt a megtisztelő dolgot, amit egyetlen egy angyal sem tudott eddig. A figyelmemet.  Nagyon sokáig nem hallottam rólad, egészen 1845-ig. A sorozatos forradalmakat a fentiek nem hagyhatták ezért téged küldtek azért, hogy körülnézz. Amint leérkeztél megint próba elé állítottalak. Egy újabb démont küldtem eléd, aki már erősebb volt az előzőnél. De te? Te kis idegesítő szárnyas, azt is legyőzted. Nehezebben, mint az előzőt. Sőt kiderült, hogy egy ember is áldozatul esett az ádáz csatának. Az után pedig megint eltűntél. Én pedig vártam, és vártam. Kezdtem elveszteni a türelmemet. Óriási öröm volt a fülemnek az a hír, hogy 2016-ban ismét a földre merészkedtél. Megmondtam, hogy most én fogok kimenni eléd, de csak megfigyelőként. Egy Gyűjtőt küldtem ellened. Azt hittem, hogy őt is legyőződ. De nem így történt. Levert téged. Meg akart ölni, de én közbe léptem és megmentettem az életed. ÉN! Egy démon. Ilyenről még nem hallottál, de tudod, hogy tartozol nekem.

KapcsolatÁrnyèk vagy. Egy bűbájos, vèrszomjas rèm. Kísèrtesz álmaimban. Sötètlő lidèrc vagy csupán, aki szertefoszlik, amint a Nap felkel. Nem tudom, mit akarsz tőlem, azt sem tudom, hogy lètezel-e egyáltalán...vagy csak a kèpzeletem szült tèged? Minden èjszaka eljössz hozzám, s èn remegve várom a percet, hogy álomba szenderülhessek. Te vagy az, aki pillèrre állít. Te vagy az, aki a mèlysègekbe taszít. Te vagy az, akitől minden angyal óvna. Mondd! Megmutatod egyszer magad, teljes valódban, vagy örökkè álmaim lidèrcnyomása leszel? Bűn vagy ès èlvezet. Èn pedig az ártatlanság ès a tisztaság.
Elbukok miattad? Vagy csak elpusztítani szeretnèl ès játszadozol előtte, mint macska az egèrrel? A szárnyaimat megcsonkíthatod, de a lelkem sosem lesz tièd!
.

KapcsolatBrutusok és Júdások mindig voltak.
Megfontolt léptű, sasszemű, türelmes alakok, kik nem rohantak vakon a holnap elébe; a perceket számlálva várták, míg ütött a megfelelő óra, mikor a tőrdöfés már célt nem téveszthetett.  
Te is éhes szemeddel lesed ezt a pillanatot; kínzóan hosszú századok, sőt ezredek óta epedve várod csillagzatod kedvező állását, és annak a másik csillagnak végleges kihunyását.
Pedig Contagion dédelget és becéz téged, állítása szerint te vagy a legkedvesebb démona– de te magad is jól tudod, hogy a szép szemek rád vetülő ragyogása nem más, mint kéjes, aljasan gúnyolódó élc. Tréfát űz belőled; egyszerű paprikajancsi vagy a szemében. Valamikor szolgálója voltál, a pokollényként eltöltött éveid számának emelkedésével azonban, ha minden igaz volna, felszabadultál Contagion uralma alól. Milyen szép is volna! De ő magához láncolt, a világért sem engedné el kedvenc játékszerét, így még ma is hatalma alatt állsz. Kielégíted testi perverzióit, társaságod pedig mulattatja őt, de semmire sem becsül.
És ez volt az a kényes pont, ahol Contagion elfeledkezett örök, soha nem szunnyadó óvatosságáról; alábecsült téged, kiben még most sem lát mást, mint tehetetlen, bilincsbe vert alávetettjét. Pedig az idő múlásával te is ügyesen kitanultad a mesterséget; Contagion remekül kiképzett téged minden fortélyra, ki pedig hóhérja kívánsz lenni.
Engesztelhetetlen gyűlöleted gyökerei régre nyúlnak vissza, történeted képkockáit, mely az emberek közt vette kezdetét, csupán te és gazdád ismeri. Annyi bizonyos, hogy sokakhoz hasonlóan a te sorsodat is Contagion keze munkája keserítette meg, aminek méregtövisét, úgy fest, máig magadban őrződ és táplálod, hogy ha eljön a te időd, visszafizethesd a kölcsönt.
A bosszún kívül újabban más is hajt: a hatalom és nyereségvágy. Contagion könnyed élvezetekben hemzsegő életvitelét látva kedved kaptál ígéretes pozíciójára, melyen már éppen elég rég terpeszkedik ahhoz, hogy elég hiénát gyűjtsön, kiknek nincs is más vágya, mint letaszítani és eltaposni őt. Ezek a hiénák mindeddig csupán a nyálukat csorgathatták, Contagion közelébe ugyanis nem férkőzhettek, egyetlen olyan pont sem volt, ahol megfoghatták volna. - A ragály lovasa pedig győzelmesen röhögött a markába.
Azonban vajon ő lesz az, aki utoljára nevet? Vagy te, kit közel tart magához, így óvatlanul megismertetett mások előtt rejtegetett titkaival, már méltó ellenfelévé értél? Mit fogsz lépni, te kedves paprikajancsi?  

KapcsolatA szolgád vagyok, vagyis csak voltam, a béke előtt neked dolgoztam, mindig velem végeztetted el a piszkos munkát. Megkeserítetted az életem, de meg is mentetted még a kezdetek kezdetén, szóval hálával tartoztam neked. Éppen ezért belementem az alkuba, hogy téged szolgáljalak. Jobban bele gondolva elhamarkodott ötlet volt a részemről. Amellett, hogy parancsra gyilkolnom kellett a játékszered is voltam, ha úgy tartotta kedved nekem estél egy cseppnyi finomkodás nélkül. Az elején ellenkeztem, majd beletörődtem és élvezni kezdtem azokat az estéinket. Egy forrófejű, hirtelen haragú, beteges, pszichopata, egomániás gyilkos vagy, aki kiválló taktikus, gyors észjárású. Nem tudom, hogy valaha éreztél-e irántam valamit, de kialakult kettőnk között egy fajta kapcsolat, aminek nem akartunk véget vetni. Folyton csipkelődtem, idegeiden táncoltam, éles nyelvemnek hála több szócsatát vívtunk. Mindent tudsz rólam, míg én semmit, hiszen, amit most elmondtam arra nem emlékezhetek, hála a Istennek.
Régről emlékszem rád, de azok a képek egy embert mutatnak, akit szerettem és talán szívem mélyén most is szeretek. Egyetlen egy dolgot tudok 100% biztosan. Te vagy az ikerfiaim apja. Igen, jól hallottad, apa vagy! Erről valahonnan tudomást szereztél és most minket keresel, hogy visszakapd, ami a jogos tulajdonod.

Kapcsolat A fiam vagy, mindent megteszek érted, mindennél jobban szeretlek és a széltől is óvnálak. Nehezen tettem túl magam, azon, hogy gyorsan nősz, de apránként hozzászoktunk és alkalmazkodtunk. A bátyáddal mindenben segítetek nekem, hogy megtudjunk élni. Sosem hagyjátok a másikat magára, kitartotok egymás mellett a végsőkig. Iskola mellett dolgoztok, bár mostanában, te elhanyagoltad a tanulmányaidat, éppen a lázadó korszakodban vagy. Legalábbis szeretném azt hinni. De tudom, hogy nagyon hamar bepipulsz, olyankor alig lehet leállítani. Féltelek, mert úgy érzem ilyenkor képes lennél ölni is, annyi harag és düh tombol benned. Heves természetednek hála, pont olyan vagy, mint az apád. Emlékeim szerint rá hasonlítasz jobban, mindig rá emlékeztetsz, amiért jobban és jobban szeretlek. Sosem beszélek nektek róla, így még a nevét sem tudjátok. Most mindenkinek, mindenhol azt kell mondanod, hogy a nővéred vagyok, így nem gyanakodnak az emberek.

Kapcsolat A fiam vagy, mindent megteszek érted, mindennél jobban szeretlek és a széltől is óvnálak. Nehezen tettem túl magam, azon, hogy gyorsan nősz, de apránként hozzászoktunk és alkalmazkodtunk. Az öcséddel mindenben segítetek nekem, hogy megtudjunk élni. Iskola mellett munkát vállatál, így oldjuk meg az anyagiakat. Nyugodt, megfontolt természetű vagy, aki minden bajból kimenti a testvérét. Te vagy az első szülött, titkon mindig te álltál közelebb a szívemhez, elvarázsoltál. Bár néha félelemre adsz okot, könnyedén manipulálod az embereket és hallgatásod mögött számomra ijesztő gondolatok bújnak meg. Külsőre az apád képmása vagy. Sosem beszélek nektek róla, így még a nevét sem tudjátok. Most mindenkinek, mindenhol azt kell mondanod, hogy a nővéred vagyok, így nem gyanakodnak az emberek.

KapcsolatBőven írtam róla az előtörténetemben. Lényegében annyi, hogy régen olyanok voltunk, mint a borsó meg a héja, de kitört az a háború, ami tizenhúsz évig tartott és úgy három éve ért véget. Én pedig utoljára az egyik csatában láttam őt, ahogy rárajzanak a démonok. Közben elvesztettem az eszméletemet és mire felébredtem, már sehol sem találtam. Azóta őt keresem a földön bolyongva.

Háttérinfó: Nem vagyunk igazi testvérek; csak az én hóbortom családtagként kezelni minden angyalt. (Friend zone ever)
Dönthetsz úgy, hogy azon a bizonyos napon átálltál a démonok oldalára és elloptad a szárnyaimat, ezzel a leggonoszabbak egyikévé válva vaaagy angyalként élted túl a csatát és a többit a fantáziádra bízom.