Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
A magasságom átlagosnak mondható a maga 169 centijével, még mindig magas sarkút hordok, azok kiemelik hosszú izmos combjaimat. Karcsú alkatomat feldobják telt idomaim, mindig tökéletes loknis barna fürtjeim körül ölelik kerekded arcom, míg gesztenyebarna szemeim titokzatosan csillognak. Szépségem , bájam és csábító vonzerőm mindenkit elvarázsol, akármilyen lény is az illető. A megtévesztés mesterével állsz szembe, aki páratlan színésznő, elvarázsollak és mire észbe kapsz már rég kijátszottam minden gyenge pontod. Hazugságban verhetetlen vagyok, kivételes képességem a manipuláció, amit ki is használok a saját érdekemben. A makacsságomnak köszönhetem az életem, képtelen vagyok bármit is feladni harc nélkül. Tűzrőlpattant lányként sokszor meggyűlik baja a gazdámnak, általában az idegeire megyek, de a végén úgy is kiengesztelem valami nagy fogással, így gyűjtheti magának a lelkeket. Minden egyes nap egy ajándék, hiszen penge élen táncolok hála a nagy számnak, de az életem mindennél fontosabb számomra, bármit megteszek érte. A többi nem számít, amire szükségem van, azt megszerzem magamnak és ha rá unok egyszerűen eldobom. Felszínesnek hiszel? Nem jársz rossz helyen. Senki sem ismeri az igazi énem, már magam sem tudom ki voltam. De azzal tisztában vagyok mivé lettem…
Előtörténet
„Kedves Naplóm! Te vagy az egyetlen mentő övem ebben az őrült családban, amit nem is tudok annak hívni. Inkább 4 idegen, akik egy házban élnek egymás mellett, anélkül, hogy beszélnének egymással. A Prizetown családba születtem második gyermekként látva meg a napvilágot 24 évvel ezelőtt egy fagyos novemberi délután, szegénységben éltünk, de ez megváltozott, mikor betöltöttem az első életévemet. Szülőanyám halála után, apám hamar újra nősült egy szívtelen pénzes piócával kötötte össze az életét, ami persze a mi életünket is gyökerestül megváltoztatta. Szeretett apámat már nem érdekelte, sem a bátyám sem én, csak a mindennapi betevőért élt ezzel mindenről megfeledkezve. A testvérem tanulás mellett délutánonként munkát vállalt egy gyorsétteremben kiszállítóként. Így mikor hazaért egyből ágynak dőlt. Kénytelen voltam én is munkát keresni magamnak, egy kávézóban találtam, de sajnos semmi időm sem maradt a barátaimra, akik eltávolodtak tőlem. Az életem kész káosz, már azt sem tudom miért élek egyáltalán! Egyetlen megoldás létezik számomra és az nem mást, mint a halál.”
„Kedves naplóm! Egy jó hírrel érkeztem hozzád! Pozitívan csalódtam a mostoha anyámban, sokkal megértőbb, mint azt hittem. Pár hete lebuktam előtte, ahogy a csuklómat vágtam fel egy pengével, akkoriban lelkileg egy roncs voltam. De ennek már vége Amy megértette a problémámat, ahogy Kevinét is és leültünk közösen egy igazi család módjára beszélgetni. Apa is belátta hatalmas hibát követett el, azzal, hogy a munkába menekült, mert csak így tudta feldolgozni az első felesége halálát. Mindegyikünk nehéz időszakon ment keresztül az elmúlt tíz esztendőben, több könnyet ejtettem azokon a napokon, mint előtte valaha. Mindenki megígérte, hogy jobban odafigyel rám, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az. Hiába a lelkem beteg lett, a testem meg tanulta tűrni a fájdalmat és egy-egy húsig ható vágás már nem okozott erőfeszítéseket. A néma sikolyokból halk sziszegések lettek, majd egyszerű mű mosoly. Ennek ezennel vége van! Lett egy tökéletlenül tökéletes családom!”
„Kedves Naplóm! Ma van a 18. születésnapom! A szüleim állítólag egy hatalmas bulit fognak nekem rendezni, már várom a mai estét, hogy együtt ünnepelhessek a szeretteimmel. Igaz menekülnünk kell egyfolytában, de nem érdekel, amíg együtt tudunk élni.”
Kezemben szorongattam a régi naplómat, miután elolvastam az utolsó bejegyzéseket. Szomorúan emlékeztem vissza arra az éjszakára, hiszen akkor gyökerestül megváltozott az életem. Minden ember téved nem? Hát mi is ezt tettük, nem hittünk az utolsó figyelmeztetésnek, miszerint közelednek a búvóhelyünkhöz. Vendégeket vártuk a családom tagjai az ideiglenes nappalinkban foglaltak helyet, míg én a kis lyukamban készülődtem. Már csak a sikításra és a kiabálásokra lettem figyelmes, kirohantam. Vérfagyasztó látvány fogadott testvéremet a falra függesztették szívébe szúrt fadarabbal, ami valószínűleg a lépcső korlátja volt egykoron. Édesapám testét hosszanti vágások tarkították, mire odaértem már teljesen elvérzett. Amyt a szemem láttára végezték ki egyszerű vágással keresztül szelték a torkát, mire élettelen teste a földre hullott. Azok a vörös szemű szörnyetegek egy cseppnyi megbánás nélkül lemészárolták a szeretteimet, könnyes szemeimen keresztül láttam, ahogy felém közeledtek, akkor tudatosult bennem. Én vagyok a következő! Akkor kivágódott a bejárati ajtó egy férfi jelent meg a semmiből, falnak lökte a támadóimat anélkül, hogy egyetlen ujját is megmozdította volna, ezt követően megmozdult a csuklója három reccsenéssel elbúcsúzhattak az életüktől a démonok.
Ennek már négy éve, azóta hálám jeléül a démon szolgájává váltam. Szerinte a tulajdona vagyok. Ja persze álmaiban! Az tény, hogy azt kell tennem, amit ő mondd, de általában inkább parancsolgat. Még mindig utálom az összes szörnyszülöttet, de a szükség nagyúr és így nagyjából biztonságban van az életem mellette. Kapcsolatunk nem épp rózsás. Sosem volt az és soha nem is lesz. Profi kémmé váltam mellette, megtanított minden fortélyra, cselre és manipulációra, ami mint utólag kiderült mélyen bennem lakozott. Gyakran felidegesítem, de azt mondja, még nem láttam igazán dühösnek és nem is akarom. Sem elárulni, amiben igaza van, sem pedig végleg felidegesíteni. Az emberekhez való vonzódásomat sem veszi figyelembe, nem törődik vele, de képes elpusztítani azt, ami fontos nekem, ha szüksége úgy kívánja. De nem teheti mindketten tudjuk, köt mindkettőnket az alkunk immár 4 éve...
- Katherine újabb feladatod van – szólalt meg a hátam mögül. - Nem! – vágtam rá egyszerűen, szembe fordultam vele farkasszemet nézve vele. - Ne akarj felidegesíteni! - Katherine Prizetown azon az éjszakán meghalt végleg – megfordultam és a kezemben lévő naplót az égő kandallóba dobtam – A nevem mostantól Victoria Shadow – csak néztem, míg elég az utolsó emlékem, szemeimben mérhetetlen bosszúvágy csillogott…
A hozzászólást Victoria Shadow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 07, 2016 5:47 pm-kor.
Lucifer
Sátán
Hozzászólások száma :
322
Join date :
2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely :
Sioux Falls
Tárgy: Re: Victoria Shadow Kedd Aug. 19, 2014 9:13 pm
Üdv, Victoria!
Köszönöm, hogy nem küldtél el valahova messze, amiért zsémbeskedtem XD A lapodat immár elfogadom, és kíváncsian várom, hogyan állod a helyed a földi pokolban.
Foglald le gyönyörű arcod, aztán már mehetsz is játszani!
Victoria Shadow
Ember
Hozzászólások száma :
54
Join date :
2014. Aug. 18.
Tartózkodási hely :
New Orleans
Tárgy: Re: Victoria Shadow Pént. Jan. 02, 2015 12:12 am
3 év alatt történtek
A nevem Katherine Prizetown pár évvel ezelőtt egy Atlantai kórházban ébredtem, az orvosok azt mondták autóbalesetet szenvedtünk. A szüleim a helyszínen életüket vesztették míg a bátyám komplikációkba halt bele állítólag. De én semmire sem emlékeztem és a mai napig sem emlékszem, hogyan történt. Azt mondták valószínű sokkos állapotba kerültem, majd a kóma következtében sérülhetett a rövidtávú memóriám. Két hét lábadozás után kiengedtek, szerencsétlenségemnek köszönhetően mindenemet elfelejtettem, ami még maradt. A házunkat el kellett árvereznem, hogy pénzhez juthassak, egy egérlyukban kell élnem a mindennapjaimat. Hamar talpra álltam, hála egy jótevőnek, kinek csak a nevét tudtam, semmi mást, bárhogy kutakodtam. Hónapok teltek el, minden a legnagyobb rendben zajlott, abban reménykedtem boldogban élhetem az életem,Szerelem már mindent elterveztem gondolatban. Igaz szerelem, házasság, családi ház és gyerekek. De ennek nem így kellett történnie, kiderült, hogy állapotos voltam. Így 9 hónappal később életet adtam a gyermekeimnek, Williamnek és Deannek, akik új reményt adtak számomra, szerelmes lettem visszavonhatatlanul. Az újabb kényszerpihenő után, megint elölről kezdtem mindent, segítségemre volt barátnőm. Két és fél év elteltével, most viszont, munka után kell néznem, hiszen már 3 ember élete múlik rajtam. Imádom a fiaimat, akiket mindenáron megvédek az életem árán is.
Victoria Shadow
Ember
Hozzászólások száma :
54
Join date :
2014. Aug. 18.
Tartózkodási hely :
New Orleans
Tárgy: Re: Victoria Shadow Kedd Dec. 19, 2017 11:34 pm
2018. Napjainkban
Minden kezdet nehéz, nemde bár? Az enyém biztosan az volt... Egy kórházban ébredni, család és emlékek nélkül maga volt a pokol, ami nem, hogy csillapodott volna idővel, hanem még jobban elburjánzott. Nagyjából kilenc hónappal az ébredésem után életet adtam életem értelmeinek. William és Dean, ők az egyetlen családom. Értük bármire képes lennék, mindent fel áldoznék, akár az életemet is. A szülést követően kényszer pihenőre kellett mennem, amit egy titokzatos jótevőnek hála minden nélkülözés nélkül kibírtunk. A kezdeti nehézségek ellenére munkát találtam magamnak, egy bárban lettem pincérnő és csapos. Az évek alatt olyan jól kitanultam mindent, hogy a főnököm apránként az egész bárt rám bízta, amiből végre jól jöttem ki. A férfi fél éve balesetben elhunyt, család és rokonok nélkül, így mint kiderült a végrendeletében rám hagyományozta a kócerájt. A szerencse végre rám talált, úgy éreztem. Így most már büszkén mondhatom, hogy bártulajdonosként élem az életem és nevelem a kamasz fiaimat. Igen, a fiaim iskolába járnak, valamilyen okból kifolyólag - amit én sem igazán értek -, gyorsabban nőnek az átlagnál, ez néha megrémít, de már hozzászoktunk mindannyian. Ha nyilvános helyen vagyunk a nővérükként mutatnak be engem. Ami az apjukat illeti... fogalmam sincs kicsoda ő valójában. Halvány emlékeim vannak róla, de ahhoz túl kevés, hogy a nyomára bukkanhassak. Úgy érzem jobb nekem/ nekünk nélküle, viszont a szívem mélyén egy hatalmas űr tátong. Szerettem azt a férfit, akinek a nevére sem emlékszem. Az arca dereng fel előttem álmaimban, de semmi több. A két éve kirobbant démoni lázadás semmiben sem befolyásolt engem, ember vagyok, aki éli a halandó életét. Néha betéved egy-egy démon a kocsmámba, aminek köszönhetően szenteltvizet is tartok a pult alatt, de valamiért azt még sosem kellett használnom. Egyikőjük sem rendezett jelenetet vagy generált balhét. Szerencsésnek mondhatom magam ilyen téren. Az életem tökéletesnek sosem volt mondható, ennek ellenére boldog vagyok. A semmiből kapartam össze magamat, egy olyan életet építettem fel hármunknak, ami számomra kielégítő. Egy igazi túlélő és anyatigris vagyok.
Kezdőlap
