 Vendég  | Tárgy: Faith Marion Ward Pént. Szept. 05, 2014 12:34 pm | | | |  Faith Ward
 |
†Név: Faith Marion Ward
†Becenév: Leginkább sehogy, de ha muszáj.. Faith
†Kor: 20
†Csoport: Ember
†Rang: Bújdosó
†Avatar: Katka Hustaty
|
Külső & belső leírás
Faith különleges a maga nemében. Főleg, mert lassan két éve egyetlen szó se hagyta el a száját, nem beszél, viszont figyel. Mindenre és mindenkire. Nem úgy nevelkedett, mint ahogy azt egy normális embernek kellett volna, hisz mikor ő született, már a nép javarésze rég a temetőbe száműzette magát. Előbb tanulta meg, hogy élje túl a napokat, mint a szorzótáblát, ennek ellenére nem mondható hülyének, sem meggondolatlannak. Nem a társaság központja, nem is nagyon szocializálódik, egyedül a családja tagjait tűri meg maga mellett, a többiekkel szemben bizalmatlan, hiába részese akaratlanul a napjaik részének.
Engedelmes, szót fogadó, és magában tartja még azt is, ha valamit mérhetetlen ostobaságnak tart. Hitét már rég elvesztette, nővére halála csak rátett egy lapáttal, így csak magában röhög, mikor valaki angyalt, vagy Istent emleget. Ott segít, ahol tud, de sokszor merészkedik a temető falain kívülre is, hogy megnézze, mi a helyzet. Hiába tűnik védtelennek, nem az, képes harcolni, ha arra kerül a sor, és lelkiismeret-furdalás nélkül mártja meg a pengéjét bárkiben, vagy bármiben. Nem sok érzés maradt benne, ezt a luxust nem engedheti meg magának, hacsak nem áll szándékában a többiek nyomdokába lépni. Realista, nem kerget tévképzeteket, de a jelenlegi helyzetet se látja annyira reménytelennek, mint sokan mások.
Ez a kép első blikkre nem is szörnyű, de persze, ahogy minden jóravaló szappanoperában, ez a család is rejteget valamit. Faith szülei, meg talán már a nagyszülei is megelégelték, hogy egy temetőbe kényszerültek, így elhatározták, felveszik a kesztyűt, mert nem embernek nincs keresnivalója a földön. A lány sokszor fogja ilyenkor a fejét, és inkább megy el tőlük jó messzire, de ez mit sem változtat azon, hogy ők meg még pár hülye, akik ebben látták a lehetőséget, felfegyverkezve várnak arra, hogy egy szárnyas, vagy épp egy pokoldög átlépje a kaput. A lánynak erről is megvan a véleménye, amit jobbára csak Daryllel oszt meg. Bátyától nem sikerült elzárkóznia, hisz együtt osztoznak a gyászban. Ő még hallja beszélni, de neki se mesél már arról, mi zajlódik le benne nap, mint nap. Néha elveszti maga felett a kontrollt, és egy kósza szó hatására képes bárki nyakának ugrani, bocsánatot sose kér érte, hisz a darázs sem csíp, amíg nem bolygatják azt.
Elötörténet
- Jó világ lehetett itt – bátyám hangjából csak úgy csöpög a gúny, miközben lábával arrébb rugdos pár darabot, ami megmaradt Shaniából. Ő is ostoba volt, azt hitte egyedül képes lesz meglincselni a démonokat, akik a közelben dorbézoltak. Hiába próbáltak már-már szó szerint észt verni a lányba, makacs volt és hajthatatlan.
- RIP – biccentek mellé, mert számomra ez már mindennapos, nincs egy olyan nap, mikor ne rövidülne meg az úgyis csekélyke népességünk. Hiába a nem egy példa, a rengeteg gusztustalan mód, miként ölnek meg közülünk valakit, mindig lesz egy hülye…
- Nem értem ezeket… miért nem képesek felfogni, bukott játszma ez – sóhajt fel, én meg elmosolyodok. Az ő hangjában, még ha csak elenyésző mennyiségben is, de érződik az aggodalom, ő még nem mondott búcsút annak, aki régen volt. Ellenben én… Beth halála elzárt bennem mindent, ami arra emlékeztetne, ember vagyok, vagy épp arra, még ebben a kaotikus helyzetben is mennyit röhögtünk. Halkan sétálok mellette a macskaköveken, nem fűzök hozzá semmit, hisz felesleges. Tudja mi a véleményem, a temetőben lézengők is tudják, mennyire érdekelnek az öngyilkos merényletek, ha valaki így akar meghalni, ki vagyok én, hogy az útjába álljak.
Most nappal van, ilyenkor a város is nyugodtabb, szinte semmi jele annak, ami minden éjszaka rákköszönöm, leszámítva a nyomokat. Ma mi kaptuk ki feladatnak, hogy elvigyük Shan megmaradt részeit, hogy legalább azokat tisztességesen el tudják temetni. Csak nappal biztonságos… már amennyire, persze ez még nem zárja ki azt, hogy éjszaka ne lógnánk ki, csak…. óvatosak vagyunk. Ha az ember ebbe a környezetbe születik bele, hamar meg tanul benne élni is, csupán a szabályokat kell jól ismernie. Akadnak viszont olyanok, akik új szabályokat akarnak, mert a mostaniak nem fekszenek nekik, hullának hívják őket, mert előbb utóbb az összesből az lesz. Régen sajnáltam őket, próbáltam lebeszélni az ostobaságokról, de mikor úgy láttam, szavaimmal kitörölhetem, elhallgattam… ehhez hozzájárult nővérünk halála, aki… neki nem kellett volna meghalnia, ha Michelle nyugton marad, és nem készül démonvért ontani – sokat mondogatta, mert menőnek hangzott -, még mindig élne. Michellelel egész jóban voltunk, egészen odáig….
Meg nem tudom mondani, hány napja már annak, hogy látszólag örök hallgatásba burkolództam. Minek beszéljek, ha egyszer senki nem hallgat meg, nem? Tiszta felesleges. Daryl persze más, ha ő nem lenne, már én magam se tudom, mi lenne velem. Nem mondott le rólam, mindig itt van mellettem, és nem hagyja, hogy lényem kevéske megmaradt része is elvesszen.
- Na, ezzel végeztünk – lengeti meg a zsákot előttem, mire elmosolyodok. A morbid humor is humor, nem? Mondjuk, én nem szeretném megélni, hogy a darabkáim cipelik, ennél kegyesebb halálra vágyok. Nem áhítozom sem nyugodt, sem örök életre, felesleges ostobaságokról álmodoznom, inkább használom ki az időt, ami még jutott nekem.
Csendben megyünk vissza az otthonunkba, hol már várnak minket.
- Komolyan… miért kell ennyire nagy feneket keríteni neki? – sóhajtok fel, mikor meglátom Shan szüleit talpig feketében, kisírt szemekkel, mintha ők nem lennének tisztában azzal, hogy a lányuk ostoba volt, és magának köszönheti az egészet.
- Mindig is feltűnési viszketegségben szenvedtek – húzza el a száját Daryl, mire én biccentek. Aztán nem figyelek, szemeim megakadnak valamin, így otthagyva a távolságot, a temető másik végébe szaladok. Épp csak rácsillant a nap, de annyira csillogott, hogy csoda senki szemét nem szúrta ki. Közelebb lépve, meglátom Beth karkötőjét. Ez volt az egyik kedvence, így lehajolok, és felvéve zsebre rakom. Nem könnyezek, nem sírok már, csak üveges tekintettel meredek magam elé, és mivel semmi kedvem a többiekhez, lekuporodok az egyik sír tövébe, átadva magam az emlékeknek.
|
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Faith Marion Ward Szomb. Szept. 06, 2014 8:20 pm | | | | Üdv Faith!
Érdekes egy lányka vagy, hallod-e? Kíváncsivá tettél, ami neked talán nem olyan jó, mint nekem. Kíváncsian várom, hogyan fognak telni napjaid nálunk.
Foglald le gyönyörű arcod, aztán már mehetsz is játszani!  |
|
