 Vendég  | Tárgy: Onariel - Dolly Szomb. Szept. 06, 2014 11:25 pm | | | |  Onariel the Doll
 |
†Név: Onariel
†Becenév: Doll, Dolly
†Kor: 101
†Csoport: Nefilim
†Rang: -
†Avatar: Dove Cameron
|
Külsö, belsö leírás
Közepes, de inkább alacsony termet, arany szőke haj, zöld szemek, puha, fehér bőr, telt, rózsaszín ajkak, karcsú, törékeny test, szürke szárnyak, melyeket nem tud, de nem is akar elrejteni. Ruhákban nem válogat, azt vesz fel, ami éppen a kezébe akad, bár inkább a kényelem a lényeg. Arcra, vékonyságra, nagy szemei miatt, ha nem mozdult, úgy nézett ki mint valami baba, innen jött a Dolly becenév is. Azonban a törékeny külső alatt van egy erős réteg, ami megint egy törékeny belsőt takar. Kicsit olyan, mint egy miniatürizált, szőke Lara Croft, sokkal törékenyebb belsővel és kevesebb sikerrel: remek csapatjátékos, és alkalomtól függően komoly, illetve laza a viselkedése. Természete nyugodt és kedves, de ha rá jön az 5 perc megállás nélkül vigyorog és viccelődik és jó kedvű és mindenkit az őrületbe kerget. Főleg az anyját. De így szeretik egymást.
Azonban ez a legnagyobb hátránya is, ez alatt van a törékeny réteg. Fél az anyja elvesztésétől, mert nélküle nem hiszi, hogy képes lenne folytatni azt, amit együtt elkezdtek, felépítettek.
Elötörténet
Nehéz elmondani, milyen is nefilimnek lenni… Félvérnek. Egyszerre húz a szíved kétfelé, egyszerre szakad ketté a lelked, tested, s bármit teszel is, senkinek nem fog megfelelni.
Anyám őrangyal, apám pedig ember volt. Miután anyám szerelembe esett, s megfogant, engem kihordott a mennyben, majd szentségtelen szerelme miatt bukottá vált és letaszították a földre. Fent szüleim sora ellenére sem bántak rosszul velem… Anyám, apám mellett maradt, én pedig fent, a Mennyben figyeltem az ő minden lépésüket, hiszen nem mehettem le. Hogy hasznossá is tegyem magam oda fent, csináltam amit rám bíztak, s nem titkolt szándékom volt, hogy oda lent harcolhassak a démonok ellen, hiszen anyám és apám is ezt csinálja, az már más kérdés, hogy mind a ketten gyengülnek. Oda fentről kellett végig néznem apám öregedését és sajnáltam, hogy soha nem beszélhettem vele egy szót sem. Végül eltávozott. Anyám pedig lent várt rám, miközben én tanultam és dolgoztam oda fent. Aztán mikor elértem a 100. életévemet, már léptem is le a Mennyből, siettem anyámhoz. Vele jártam tovább a vidéket: a bukott és a nefilim. A legtöbben testvéreknek hittek minket, pedig valójában anya és lánya voltunk. Tőle sokat tanultam még a harc mesterségében, amelyet kamatoztatni is tudtam a harcokban. Sokfelé jártunk. Hol ő játszotta a csalit, hol én. Megtanított golyót gyártani, szentelni, élezni, élelmet és vizet szerezni, biztonságos búvóhelyet keresni. Lassan terjedt a hírünk az embereik köreiben, de akkor is mindig csak a Bukott és a Nefilimként jöttünk szóba… Tényleg, mint A Jó, a Rossz és a már nem is tudom mi volt a harmadik. Csúf? Na mindegy. Aztán jött a nagy apokalipszis, és akkor aztán végképp bevetettük magunkat a harcokba… habár erőnk gyengült, főleg anyámé, hiszen bukott.. ő nem térhetett vissza a Mennybe erőért… Tudom, hogy sokáig bírja még, hiszen ő maga mondta, hogy minél idősebb valaki, annál jobban bírja oda lent.. de ez azt jelenti, hogy talán előbb hal meg mint én..? Ezt nem akarom. Küzdök ellene, vele, az oldalán, tartom a hátam a hátának, fél szárnyam az övé, fegyverem, kardom, szívem, testem védelmezi, s ő is ugyan így véd engem… Ezért élünk még mindig, s ezért hullnak a démonok utánunk.
|
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Onariel - Dolly Vas. Szept. 07, 2014 12:36 am | | | | Kedves Ona
Fájdalom egy ilyen kedves teremtés és az anyja jelenléte, el akarom törölni a földről. Vágyat érzek rá hogy bántsalak titeket, amit majd nyilván meg is teszek a játéktéren, szóval indulj, mihamarabb játékba. A történeted kissé szomorkás, de tetszett 
Elfogadva! |
|
