Tizenkilenc évnyi gyötrelem, halál, szenvedés és remény. Erről szólt az élet, míg a démonok láncaiktól megfosztott vadakként romboltak és égettek fel mindent, mi útjukba került. Az éjszakában elsuttogott átkok és imák közt élték életüket az emberek, kisebb csoportokban a világ minden táján. Templomokba és kolostorokba húzódva tengették félelemtől és haláltól bűzlő napjaikat. Kevesen maradtak.
A démonok sok embert megöltek, majdhogynem a kipusztulás szélére sodorták őket.
Lucifer tehetetlenül nézte a pusztítást, melyet eleinte mosoly kísért, de az évek múltával fintor játszott arcán, ahogy angyalok, démonok és emberek küzdöttek egymással. Tudta jól, hogy ez nem mehet tovább, ezért vonakodva bár, de fellépett a teljes pusztulás ellen.
A démonok és angyalok nagyjai egy asztalnál tanácskoztak, mígnem megszületett egy szerződés, ami a békét hivatott magába foglalni.
Persze, sokan voltak mindkét oldalon, kik ellenezték ezt. Voltak olyanok, kik arról pusmogtak, Lucifer szíve újra dobbanni bizonyult, hogy lelkében újra él a fény; vagy a másik oldalon azt harsogták, csapda csupán a szerződés, és az első alkalommal lecsap a horda. Talán ez, talán az az igazság, nem tudhatjuk.

A démonok és angyalok, mind egy szálig visszatértek otthonukba, hogy az Úr újjáépíthesse teremtményeinek világát, hogy eltörölje azt a borzalmat, amit a vörös szemű démonok hagytak maguk mögött.
Mindennek immár három éve. Az emberek, kik kiállták a szörnyű megpróbáltatásokat, emlékeiket vesztve és helyette kreált múlttal élnek már tovább.
Azon lelkek, kik jogtalanul sínylődtek a pokolban, felszabadultak, és a szerencsésebbek újra az emberek közt járhatnak, beszélhetnek, és élhetnek.
Három év alatt a világ visszanyerte pompáját, fényűzését. Újra emberek milliói tapossák az utakat mit sem sejtve arról, mi is történt igazából abban a nyomorúságos tizenkilenc évben. Újra a kellemes tudatlanság veszi körbe a földet, így az Úr és Lucifer is kénytelen volt újabb szabályokat felállítani, melynek első pontja: Tilos felfedni az angyalok vagy démonok kilétét az emberek előtt!

Új rendszerek, szabályok élnek immár, csakis a békéért, és az egyensúlyért, mert tudjuk, egyik sem létezhet a másik nélkül.

Ámde a pokolban ármány és árulás történt.
Lucifer könyve melyről csak suttogtak ezidáig, hiszen senki sem tudta, tényleg létezik-e, immár hiányzó lapok sokaságával ritkult meg. Valaki a démonok vagy bukottak közül rátalált erre a könyvre és lapjait kitépve, az emberek kezébe adta.
Ez, vajon elég, hogy Lucifer hatalma megtörjön, hogy a rövidke béke azonnal semmissé legyen?


A nem is olyan távoli jövőben járunk, pontosabban 2034-ben.
A világ teljes egészében megváltozott. Apokalipszis méretű pusztulás söpört végig rajta, ahogy az eddig háttérben vívott háború, immár felszínre került.
A démonok felszabadultak pokolbéli rabságukból, és, hogy bosszút állhassanak az angyalokon és a teremtőn, elfoglalták helyüket a földön, ezzel rabszolgasorsa kárhoztatva az embereket.

De ne szaladjunk mindjárt ennyire előre. Elmesélem hát nektek, hogyan is kezdődött ez a történet:
2015. augusztus. 23. 00:12 (Róma-Olaszország)

Hatalmas mennydörgés rázta meg Róma városának házait, majd egy hatalmas villám csapott le a Vatikán udvarára ugyan abban az időben.
A villám kettérepesztette a földet, ami villámgyorsan hasadni kezdett és mint zúgó folyam, úgy haladt két irányba, míg, az épületeket el nem érte. Felszaladt a falakra, amik azon nyomban, hatalmas robajjal, sűrű pórfelhőt maguk után hagyva úgy dőltek össze, akár a kártyavár.
A felriadt papok, és maga a Pápa is rettegve nézte, hogyan dől romba Isten legkegyesebb háza, de döbbenete csak fokozódott, mikor a szétnyílt földből, hihetetlenül nagy erejű tűz csapott elő, amiből lelkek lépdeltek elő. Szemük vörösen izzott, és kegyetlen mosoly ült arcukra.
A lelkek ez után kezdtek testet ölteni, fizikai mivoltuk ugyan olyan volt, mint bármely más ember külseje, mégis, szemük színe elárulta, hogy ők mások.  
Több száz, majd több ezer ilyen alak lépett elő. Voltak köztük  nők, férfiak, de még gyerekek is.
Róma városa azon az éjjelen nem aludt. Tüzek csaptak a magasba, emberek sikoltása és halálhörgése szállt otthonaik hamujával együtt az éjszakában.

Így kezdőd hát földünk hanyatlása, pusztulása, mely ellen, mi, emberek, nem tehettünk semmit.
A démonok avagy ördögök, százszámra lepték el a környező városokat, felégettek mindent maguk mögött. Az embereket vagy megölték, vagy rabszolgaságba taszították.
A démonok kegyetlensége, hamar szétterjedt a világban. Nem sok ember tapossa immár a Földet. Akik vannak, azok vagy a démonok szolgálatában állnak, vagy kisebb csoportokban bujdosnak, várva a pillanatot, mikor újra elfoglalhatják helyüket a világ csúcsán.

A háttérben:

Lucifer, az alvilág ura és teremtője, évezredek óta tervezte a bosszút az angyalok és a teremtő ellen. A legjobb módja, pedig, hogy azon veri le, akiket ők a legjobban szeretnek, vagyis az embereken. Évezredekig gyűjtötte maga mellé a legjobb démonokat, harcok árán választotta ki a legerősebbeket, és csak várta a legmegfelelőbb alkalmat, mikor törhetnek a felszínre.
2005. augusztus 23.-án a Vatikán udvarában nyitott átjárón előre küldte "gyermekeit", hogy számára megfelelő hellyé tegyék a világot, melyet immár, ő akart irányítani.
Két év elteltével ő is a Földre tette a lábát, keresve a legmegfelelőbb helyet, hol tudná a legmegfelelőbben irányítani a csapatát. Mindeközben a földi gyönyörök tették ki mindennapjait. Lovagjai közt három személyt rendelt maga mellé, hogy védjék, urukat, hiszen mindeközben az angyalok is lejöttek a mennyből, hogy megállítsák a démoni seregeket.
Lucifer elégedetten szemlélte, hogy bármivel is próbálkoznak egykori testvérei, semmit sem tehettek a káosz és pusztulás elkerülése ellen.
A világ romokban hever, és maga a Sátán a vezetője, miközben Isten a mennyei trónján gubbasztva, figyeli, hogy szeretett gyermekei miként hullnak el, miként lesznek démonok szolgái, szajhái.

Itt érkeztünk el egy Iowa állambeli kisvárosba, ahol Lucifer sokkal több élvezetet talált, mint remélni merte volna. El is határozta, hogy egy ideig itt is marad.