 Vendég  | Tárgy: Cillian Léonid Pouliot Kedd Szept. 23, 2014 10:04 pm | | | |  Cillian Léonid Pouliot
 |
†Név: Cillian Léonid Pouliot
†Becenév: Cil, Lian, Léon, de a legjobb lenne, ha nem becézgetnéd
†Kor: tizenkilenc
†Csoport: féldémon
†Rang: -
†Avatar: Anthony Gastelier
|
Külsö, belsö leírás
Ő az, akin a tömegben megakad a tekintet, majd egyből tovább is siklik, annak ellenére, hogy elég attraktív. Bár nem kifejezetten magas, mindössze 173 cm, és nem is kifejezetten kisportolt, azért kifejezetten igényes magára; mind a külsőjére, mind a ruházatára. Haja színe valahol a fekete és a sötétbarna között lehet, szemei pedig nagy általánosságban feketék, rosszabb napjain vörösek, mikor démoni fele erőt vesz rajta. Haja általában kócosan mered ezerfelé a fején, vagy ha éppen ideje engedi, felzselézi, bár ahhoz legtöbbször egyszerűen csak lusta. Gardróbja mindenféle dolgot befogad, az elegáns öltözetektől a hétköznapiig, és előszeretettel visel mindent, bár legtöbbször így is szakadt farmerban, valamilyen együttes pólójában és bőrdzsekiben látni, amit acélbetétes bakanccsal vagy tornacipővel egészít ki. Ékszereket nem visel (fura is lenne), csupán a jobb csuklóján visel egy bőrszíjat, amit anyja egykori rúnás nyakláncából készített a nő halála után. Ezen kívül van még néhány tetoválása is: Mephistopheles és Naberius sigilje a bal és jobb csuklóján, és egy megtépázott szárny a csípőjén, ami a démoni részét hivatott jelképezni.
Á propos démoni rész… Ez az, amit igyekszik elnyomni magában. Apját szalajtották a pokolból, míg anyja egyszerű halandó volt, és ebből a szerelemből született ő. Apja sosem volt életének szerves része, az anyja nevelte fel, embernek, és csupán az ő elbeszéléseiből ismeri az apját, de így is elég ellenszenves vele szemben. Valamilyen szinten sérültnek, csonkának érzi magát amiatt, hogy apa nélkül nőtt fel, és ez komoly lelki sérülés volt számára. Valahol mélyen megtagadta magában a démont, embergyűlölő realizmus mögé rejtette és elfelejtette, de az valahol mélyen mindig kísérti őt; olyan, mint egy időzített bomba, ami csak ketyeg és arra vár, hogy végre robbanhasson, csupán egyetlen szikra kell neki. Hűvös és távolságtartó, bár anyja nem ilyennek nevelte; könyörületről és testvéri szeretetről beszélt neki, és ő nagyon sokáig hitt is ezekben az értékekben, de miután a démonok végeztek a nővel, aki megszülte és felnevelte őt, megkeseredett és megfogadta, hogy sosem lesz olyan, mint ők. Minden erejével igyekszik az emberséget fenntartani magában, és ez egy hosszú, mindennapos harc nála, amiben legtöbbször nyerésre áll; mégis, néha olyan, mint egy marionett, amit kedvére rángathat a sors. A végsőkig megküzd azért, amiért érdemes, vannak céljai az életben, megvan a maga véleménye, amit nem szándékoz feladni, soha. Annyian verték már át, hogy bizalmatlanná vált mindenkivel szemben, és csak keveseket enged be az álarca mögé, amit a mindennapokban visel. Modora megnyerő, fogalmazásmódja választékos, afféle megálmodott állampolgár ő, akit a szülők példaként állítanak be a gyermekeik előtt, az idős nénik pedig elmormolnak érte egy fohászt az istenhez elalvás előtt… Csak éppenséggel egyikük se lát be az álarc mögé, ami mögött nincsen semmi, csak üresség, és végtelen harc a jó és a rossz között.
Elötörténet
A világon három nagy hazugság van. Az első: ”a gyógyszerek megoldják a problémáidat”. A második: ”ígérem, hogy nem élvezek a szádba”. És a harmadik… Már napok óta ezen gondolkodom, de csak nem akar az eszembe jutni. x Ellie közben feláll az asztal alól és megtörli a száját; felhúzom a sliccem és egy újabb adag gabonapelyhet szórok a tálamba, amiből a macska már kilefetyelte a tej felét, és csak nézem, ahogy a lány, akit tegnap éjjel még igazi szépségnek tituláltam, most lassan hétköznapi senkivé változik vissza az elkenődött sminkjével és szétzilált hajával. A táskájában kutat, majd rúzst vesz elő és egy zsebkendőre írja vele a telefonszámát, egy utolsó csókot kér tőlem és miután megkapja azt, távozik; a zsebkendő, amit az asztalon hagyott, a szemetesben végzi az összes többi mellett, amit kiselejteztem az éjjel, amikor ő már aludt. És most megint egyedül maradok a lakásban, a konyhaasztal mellett ülök és bámulok a reggelimre, amit helyettem már a macska fogyaszt, és legszívesebben ráborítanám arra a kibaszott bolhazsákra az asztalt. x Emlékszem, hogy szabadjára engedtem a rosszabbik énem egy nap. Péntek éjjel volt és én dühös voltam és magányos, mert az apám magamra hagyott, anyámat meggyilkolták, és én egyedül maradtam a semmi közepén egy macskával a nyakamon, úgy, hogy az egyetlen bevételi forrásom az a novelláskönyvem, amit pár hónapja adtam ki. Emlékszem, hogy az volt az a nap, amikor nem volt kedvem tovább folytatni a harcot az emberségemért, és hangosan szitkozódva először összetörtem az összes családi fotót, ami csak ki volt téve a polcokra, majd a vitrin üvegét törtem be puszta kézzel, és néztem, ahogy a vér lassan végigfolyik az alkaromon, majd mikor leengedem a kezem, a szőnyegre csöpög és lassan beeszi magát a szőnyeg fehér szálai közé. Aznap éjjel gyűlöltem magam. Aznap éjjel megfogadtam, hogy soha többé nem térek vissza a démoni énemhez, hogy anyám büszke lehessen rám. Megőrzöm az emberségem még úgy is, hogy már nincsen többé senkim, aki ebben támogasson. Önmagam maradok. Aztán megjelent az életemben Ő… Nem tudom, honnan jött, miért jött, de ott várt rám a bárban, mintha tudta volna, hogy meg fogok jelenni. Mintha csak tudta volna, hogy aznap megtörtem, hogy engedtem a démonjaim csábításának. Mintha csak tudta volna, hogy gyenge vagyok, hogy majd engedek neki. Hogy elfogadom ezt a felkérést erre a keringőre, magával a Halállal. x Sosem hittem volna, hogy Ellie-t még valaha látni fogom. Újabb futó éjszaka, futó kaland, meg sem kérdezte, miért nem hívtam fel, és akkor sem csodálkozott, amikor kidobtam egyből a szex után. Készségesen távozott, és amióta becsapódott mögötte az ajtó, eltelt néhány óra. Most épp a kanapén fekszem és maszturbálni próbálok, de semmilyen gondolatra nem áll fel a farkam. A félig leégett cigarettámból lustán kígyózik a plafon felé a füst, azt bámulom, ahogy gondolkodok a semmin és a mindenen, és az orrom alatt szitkokat mormolok, hogy miért pont ma járt le a premium accountom a redtube-on, és akkor hirtelen megvilágosodok. A világon három nagy hazugság van. Az első: ”a gyógyszerek megoldják a problémáidat”. A második: ”ígérem, hogy nem élvezek a szádba”. És a harmadik… A harmadikat hallja az ember a leggyakrabban. A harmadik fáj a legjobban. A harmadik: ”szeretlek”.
A hozzászólást Cillian L. Pouliot összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 23, 2014 10:36 pm-kor. |
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Cillian Léonid Pouliot Kedd Szept. 23, 2014 10:33 pm | | | | Üdv, Cillian!
Meg kell mondjam, megnyerő egy karaktert alkottál, és bármennyire próbálod eltaszítani magadtól a gonoszt, az úgy is átveszi feletted a hatalmat, amint találkoztál velem 
Foglald le arcod, aztán már mehetsz is játszani! |
|
