Külsö, belsö leírás

Az első pokollovagok között jött a világra, és egy szemernyi emberség sincs benne, ha mégis úgy éreznéd, hogy van benne szeretet, kegyelet, becsület, vagy bármely más erkölcsös érzelem, akkor nagyon naiv vagy. Vagy inkább ő játssza túlságosan jól a szerepét, ezért ne gyötörd magad túlságosan, ha téged is sikerül becsapnia.
Ő egy ragadozó, aki mindig is ezt csinálta, mozgása, a nagymacskák kecsességére emlékeztet, settenkedése észrevétlenül megy végbe, de ha kiszúr magának, nincs esélyed ellene, elbuksz, mielőtt még észbe kapnál.
Kedvenc, puha bőrnadrágját és csizmáját szereti, egy lenge inggel kombinálni, aminek a színe nem igazán érdekli, bár a fehéret részesíti előnyben, mert azon drámaibb módon látszik meg a kiontott vér színe.
Különleges képessége: Bármilyen tárgyat képes egy intéssel elporlasztani. A szent tárgyakat meg kell érintenie, ami égető érzés számára, de ez nem szokta visszariasztani attól, hogy használja az erejét.

Elötörténet

(+18 Csak saját felelősségre olvass tovább)
Egy utolsó vágás, és a mai szenvedési véget érnek, az előtte kifeszített léleknek. Ugyan a pokolnak megvan a maga bája, hogy a lelkek örökké égnek a pusztító tűzben, de neki is szüksége van némi szórakozásra az idelent eltöltött idő alatt.
A démonok nagy része már évek óta a földön járja kegyelten hadjáratát, elpusztítva az emberiséget, és ő mégis ide van száműzve már kilenc hosszú éve. Nem sokkal azután, hogy Lucifer kinyittatta a pokol kapuját a legelső démonok a földre léptek, Nathrasel találkozott egy nővel, és annak az anyjával. Sajnálatosan balul sikerült az ismeretségük, és súlyos sebet szerzett, egy idegen férfi által, okozott szent tárgy, így vissza kellett térnie, hogy regenerálódjon, de azóta is újra, és újra átéli annak a napnak az eseményeit.
Vértől és fekáliától csöpögő, bűzlő testtel hagyja el az aznapi szórakozásának helyszínét, hogy búcsút vehessen kedvenc fogva tartottjától.
- Hogy van ma az én kicsikém? – búgó hangjától a nő hátán még azután is feláll a szőr, hogy nap, mint nap végig kellett hallgatnia. Kezei az ágy támlájához erősített bilincseknek feszülnek, ahogy megpillantja a férfit, és milliónyi szitok hagyná el a száját, ha nem lenne kipeckelve. A bőr mélyen belevág az arcának két oldalába, és örök nyomot hagyott már rajta, az állandó viselése. Amióta a férfi idehozta állandóan rajta van, sem inni, sem enni nem kap, így nem volt rá szükség, hogy elvegye róla. Az, hogy Nathrasel megint véresen, és egyéb testnedvektől iszamósan jött ide, már meg sem lepi. De még van valami más, érzi, hogy valami megváltozott. Boldog. Nathrasel boldog, azt pedig tudja a nő, hogy ez semmi jót nem jelenthet.
- Ma gyorsan játszunk kicsikém, mert sok a dolgom, és el kell utaznom egy időre. – úgy beszél, mintha csak egy szerelmespár lennének, akik a teadélutánon tárgyalják ki, hogy a férj üzleti útra indul.
Nyálkás, cuppanó hang kíséretében szabadul meg a férfi a ruháitól, miközben úgy vonaglik, akár egy vetkőző táncos. A csípőjét riszálja, és ahogy egyre lejjebb tolja a nadrágját, férfiassága, az ég felé fordulva bukik elő, büszkén meredezve.
A nő tudja, hogy ez nem neki szól. Tisztában van vele, hogy az előbbi szerencsétlen áldozat szenvedése okozta az erekciót, aminek ő fogja meginni a levét. Azt is tudja, hogy semmi esélye nincs arra, hogy szabaduljon, hogy megússza, mégis mindig, minden erejével azon van, hogy megakadályozza. Több ezer alkalommal próbál már meg kibújni a béklyókból, több ezerszer próbálta megakadályozni, hogy a férfi magáévá tegye, de mindig kudarcot vallott. Ennek ellenére sosem adta fel a reményt, hogy egyszer sikerül, mert a büszkeségét, a méltóságát, az életét elvették tőle, de a hite az övé maradt.
A szemeit szorosan lehunyja, ahogy megérzi, hogy szétveszítik a combját, ahogy a csúszós ujjak végigsiklanak a lábán, és ahogy egyetlen durva lökéssel hatolnak belé, feszítő, szúró érzés indul ki a gerincétől, amitől sikolyra nyílik a szája, de csak halk nyöszörgést sikerül kiadnia magából. Hány könnyet hullatott már, azért a megszentségtelenítésért, amit ez a férfi művelt vele. Hányszor zokogott, a szégyen miatt, amit érzett, mert orgazmusa volt, pedig nem akarta, de a teste sokszor hagyta cserben.
A lökések egyre erősödnek, és egyre szaporábbak lesznek, Nathrasel már érezte, hogy nem sokáig húzza, pedig, még meg akarta adni az utolsó orgazmust, még utoljára meg akarta alázni a nőt. Összeszorította a fogát, és csak mozgott, a kezét a nő érzékeny pontjára helyezte és a hüvelykujjával, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte. Nem kellett sok, és már érezte is, ahogy a nő megfeszül körülötte, hogy szorosan ráfonódik, a gerince ívbe hajlik, és megjelennek az első könnycseppek a szeme sarkában, mert nem tudta uralni a testét. A felemelő érzés, ami Nathraselt is magával ragadta egy mély morgást csalt elő az ajkai közül, a golyói összehúzódtak, és egy hangos kiáltással eresztette a nőbe a magvát, és rogyott rá, majd gördült az oldalára.
- Tudod…- oldalra nyúlt és egy fényképet vett le a kis éjjeliszekrényről, és tartotta a nő szeme elé. - …a drága lányod szült nekem egy fiút. Te is legalább olyan boldog vagy, mint én, drága Mama! – széles vigyor terült el az arcán, mintha csak azt közölték volna, hogy idén kétszer lesz karácsony.
- Ennek már kilenc éve lassan, és én még csak most szereztem róla tudomást, ezért meg kell neked mondjam, drága Mama, hogy igazán morcossá tesz a dolog. – miközben beszélt ujjával a nő hasán játszadozott, formákat rajzolva rá.
- Igazán nem volt szép dolog, hogy eltitkolta előlem a fiam a létezését. Ezért meg kell őt büntetnem, bár tudod, hogy már régóta meg akartam tenni ezt. – felemelte a kezét és az ujjával végigsimított a fotón, amin Roxanne mosolygós arca volt, ahogy az anyjával átölelik egymást. A fotó már meggyűrődött, és meg is kopott, olyan sokszor forgatta az ujjai között a férfi, és nézegette, azt tervezve, hogyan fogja megölni, ha visszatér a földre. Ez lett a rögeszméje, hogy végezzen azzal a nővel, de mielőtt megöli majd, elmeséli neki a haldoklása közepette, hogy miket játszott az anyjával. Mert kilenc évvel ezelőtt, nemcsak megölte a nőt, de a lelkét is elraboltatta egy hozzáértő démonnal, és azóta tartja fogva a pokolban, hiába a hit, hiába minden, ide még az angyalok keze sem ér el.
Talán órák teltek, el, de lehet, hogy csak percek, mikor a nő újabb mozgást érzékel maga körül. Nem tudja, hogy Nathrasel mikor unta meg a mesélést, arról, hogy miket fog művelni a lányával, mert idő közben elájult. Ugyan éhen és szomjan már nem halhat, de attól még megvannak a hátrányai annak, ha valaki nem eszik.
- Búcsúzom kicsikém, de ne aggódj, hamarosan újra jövök, és elhozom neked a te kicsinyedet és az unokádat is. És itt élhetünk, mint egy nagy boldog család. – Csak félig gombolta be az ingét, de már lemosta magáról a mocskot, ezt látta rajta a nő.
- Viszont téged addig átszállítanak egy másik helyre, csak, hogy biztonságban legyél, amíg visszaérek. Túl sok időt töltöttünk már el együtt, és bevallom, hiányoznál. – Éhes pillantással néz végig a nőn, és ragadozó léptekkel indul meg felé, hogy az ágy mellett megállva, még utoljára magába ihassa a látványát, és emlékül megőrizhesse. Lehajol, hosszú haja előre hullik, és a nő arcát csiklandozza vele. Kezével pók lépdelését utánozva kalandozik egy utolsót a nő testén, hogy végül megmártsa benne az ujját, és lassan emelje a szájához és lenyalogassa a nő nedvét róla.
- Csak, hogy megőrizzem az ízedet.
Azt mondják, hogy Lucifer maga a Sátán, de a nő már tudja, hogy nála rosszabb is létezik, és szerencsétlenségére vele sikerült összefutnia. Szent meggyőződéssel hiszi, hogy még magag az Ördög sem lehet ilyen kegyetlen, mint Nathrasel.
- És csak, hogy tudja a terveimről, drága Mama, - egy pillanatra abbahagyja a nyalakodást – ha a fiam, nem akar az apjának tekinteni, ami lássuk be, könnyedén megeshet, még lehet belőle is szerető. – a vérfagyasztó kacaj, ami feltör belőle, nem hagy kétséget afelől, hogy meg be is fogja váltani az ígéretét.
- Roxanne, kedvesem, jövök már, véresen. – dúdolgatva hagyja el a szobáját…