 Vendég  | Tárgy: ł Demetri.. Vas. Okt. 05, 2014 9:55 pm | | | |  Demetri
 |
†Név: Demetri.
†Becenév: Ha nagyon akarsz becézgetni, akkor Dem, de mással ne próbálkozz, mert harapok.
†Kor: 6500.
†Csoport: Démon.
†Rang: A pokol lovagjai.
†Avatar: Joseph Morgan.
|
Külsö, belsö leírás
Külső jellemző;
Lassú, kimért, mégis megfontolt léptekkel állok meg a tükör előtt, ahogy minden reggel ugyanezt teszem, mintha látni akarnám az összképet magamról, mintha szándékosan önmagamat kívánnám nézegetni. Mily érdekes felfedezni minden egyes nap telésével a hasonlóságokat, melyek egy fikarcnyit sem változnak. Arcvonásaim semlegesek, tekintetteim ridegek, megmozdulásaim kegyetlenséggel átitattak.. A pokol urának a teremtménye vagyok, s tán épp ezért sem csoda, ha ilyesfajta megnyilvánulások fedezhetőek fel rajtam. A tükörbe nézve az első, amivel szembe találom magamat az a pillantásom, s ezáltal a szemem, mely ragyogóan élénk vörös színben pompázik, mégis némi fény hatására képes árnyalat változtatásra, hisz hol sötét, s hol pedig világosnak tűnik. Hajam színe barna, de hogy sötét, avagy világos az a különböző fényhatásoktól függően váltakozik. Testalkatom, testsúlyom, és magasságom átlagos, s ezen úgy hiszem nincs mit túl ragoznom. Ruházatom emberi létnek megfelelő, de koránt sem vagyok velük egyenlő.. nem is akarnék ember lenni, de feljebb való sem. Nem uralkodás éltet, csak a világ maga, mely változó. Egyetlen egy hőn tisztelt teremtőm; Lucifer, csak őt ismerem el, s másokkal nem törődöm. Egy valamit még legutolsó sorban megemlítenék, és ez nem más, mint egy nyaklánc a nyakamban, mely érdekesen hathat mindenki számára. Egy ezüst lánc, melyen ugyancsak ezüstből egy kereszt medál található, s hogy miért kereszt? Azt mindenki döntse el maga!
Belső jellemző;
Emberi vonásoknak nyoma sincs, hisz nem érzem át a fájdalmukat, a szánalmukat, a létük miértjét. Kegyetlen vagyok, kíméletlen, mégis megjátszásból jeles személy, ki bárkit képes könnyűszerrel átverni. Azt hiszik kijátszhatnak, megtéveszthetnek holott másokkal történik ez, s nem velem. Éveim során sikerült kiismernem a fajomat, és minden által elsősorban az emberi jellem érveket, így nem nehéz másokba belelátni. Jellemem összetett, s nem könnyed, így a megértése kissé zavarossá válhat, ha valaki jobban megfigyel. Látszatképet alkalmazok, s érzelmeket nyomok el egyúttal, ahogy előadok bármit, mit szeretnék neked. Lehettek kedves, udvarias, érzőlény, de létemben sosem jelentkezett olyan ismérv, mi fájdalmat adhatott volna, s ha kínoznak is tűrök.. számomra a fájdalom nem létezik, hisz mindenben csak az élvezetet, és a gyönyört látom. Igazi valóm kegyetlen, durva, s ösztönös gyilkos, hisz semmibe nézem az élőlények életét. Egy bizonyos szintig hűséges vagyok, de van határ ahol önszántamból is szót emelek. Nem vagyok csendes, s eltűrő egyén, ki minden parancsra fejet hajt, inkább szeretem megemlíteni a véleményemet, s mindezt megteszem, ha a szükségem, ha a jellemem úgy tartja.
Képesség;
Különleges képességem nincs így ilyet meg sem tudok említeni, csupán annyit mondhattok, mint ama képesség, hogy; manipuláció. Mester szintre emeltem ebben magamat, s képes vagyok bárkit a befolyásom alá hajtani, ha a szívem - hoppá, ez nincs is - úgy kívánja. Tehát jól vigyázz ki velem szemben állsz, hisz az akaratomnak nem mondhatsz nemet, hisz az van, amit én akarok, s ez sosem lesz másképpen.
Elötörténet
Az egész tájat körbe lengi a sötétség adta árnyalat, miközben egyedül a Hold, és még néhány csillag fénye nyújt világítást eme helyszínen. Lépteim halk felszólalása, a szívem ütemes dobbanása, és a lélegzetvételeim néhol való vétele töri meg a már beállt csendet. A sötétség eltakarja a szem elől a látni valót, azt a gyönyörű tájat, amelyet voltaképpen képviselne az erdő maga, ha éppenséggel nem akarná elnyelni ezt az egészet a feketeség. Az időjárás kellemes, hisz az égen egy felhő sincs, ami által tökéletesen kivehető az égi boltozat, viszont mégis van egy dolog, amely közbe szól. A szellő lágy, s már-már játékos fuvallata, mely a hajamba kap néha, és egyúttal végig szalad a fedetlen bőröm felületén is, ami által kiráz egyfajta hidegség érzet. A ruházatom egy sötétebb szürke színű pólóból áll, amelyen található néhány gomb. Pár darab be is van gombolva, de néhány kimaradt felülről számítva. Egy fekete nadrágot társítottam ehhez, amelyet egy sötétbarna színű övvel láttam el. Végezetül pedig egy fekete kabátot kaptam magamra, hogy ezzel is megfűszerezem a megjelenésem árnyalatát. A kabát nincs begombolva csak lazán viselem, és bármikor le is kaphatom magamról, ha azt kell. Kezem közt egy üveget szorongatok, amelyben alkoholos ital van, mit az embereknek kéne inniuk, de mégis fogyasztom én is, hisz ez az ital voltaképpen nem is akármilyen, hanem egy jó minőségű whisky; kedvemre tesz a ma este folyamán. Néha belekortyolok, ahogy ütemes léptekkel haladok egyre csak előrébb a tengerpart felé, bár magam sem értem, hogy jelen helyzetben miért is oda tartok, amikor jobb dolgom is lehetne, mint emberek közt sétálni.
"Ezredjére el suttogott szó, annyiszor elmondott jelentést hordozó forrás, mely már-már a valóságnak tűnik. Az élet árnyalata kesernyés érzet, a sors maga kegyetlen lételem. A múlt homályos, és a jövő lehetetlenségnek tűnő. A történések fájók, s ahogy elérkezünk a végponthoz a földre hullunk. Zokogva dőlök a falnak, majdan úgy csúszok le a mentén egészen a földig. Lábaimat felhúzom magamhoz, és kezeimet ráhelyezve hajtom oda a fejemet, mindezt úgy, hogy takarásban legyek. Könnyeim égetően folynak végig az arcomon, szívem majd belehasad, lelkem feladta, és immár gyenge vagyok.. egy mulandó jelentéktelen személy, egy csekély semmit jelentő porba szánt egyed. Porból lettem, és porrá leszek. Zokogva, s megtörve állok a jelenet előtt, amit lefolytatok. Nagyot nyelek, mély levegőt veszek, felsóhajtok, majdan szemeimet lehunyom. Elhagyott.. elhagyott mindenki, és senkim sincs. Miért büntetsz élet mond? Miért löksz a földre mindig, avagy újra, és újra mindannyiszor? Fáj.. annyira fáj ez az egész, de tudom, hogy mindezt megérdemlem, s nem szabad feladnom egy percre sem..
Egyetlen szó, egyetlen gondolat, és életérzés az, mely át fut az agyadon egy pillanat alatt; a gyilkosság gondolata. Előtted hever a kés, és már épp készen állsz arra, hogy megtedd, de ekkor hirtelen valami visszahúz.. valami igazán váratlan tett. Belegondolsz abba, hogy mi lenne veled, és hogy mi lenne azokkal, akiket csak úgy itt hagynál.. megérné? Nem, nem érné meg a halál, hisz ez csak a sátán egyfajta őrült gondolata. Főhősünk túl esett a próbán, és kiesett kezéből a kés, mely mindez idáig meghatározta az életét, de immár döntött, és élni szeretne, mert tudja, hogy a családi vér kötelez.. kötelez, mert sohasem tagadhatjuk meg az ereinkben folyó vért, és ez benne is tudatosult. Eddig egyetlen egy családtagja sem adta fel sosem, és innentől kezdve ő sem fogja, mert megtanulta, hogy a küzdés után jönnek a legnagyobb boldogságot hozó élmények. A küzdés meghozza a várva várt eredményt, avagy jutalmat, melyet mindenki jogosan megérdemel.. tehát így ér véget egy ifjú srác története, aki megtanulta, hogy az akarata a legerősebb, és ő mélyen hit benne, hogy a dolgok jó irányba is fordulhatnak, de amikor kést ragadt; egy eszközt, amellyel megölhette volna magát, akkor elgondolkozva kétségbe esett, hogy vajon mit is tehetne.. de végül minden jóra fordult, és élete immár boldogság. Az élete telésével lett egy szerelme, akitől négy gyermeke született, és boldogan élnek még most is.. örökké, amíg az életük fénye tart.. Többet ér egy gondolat, egy eszme, egy akarat, mint az, hogy eldobd egy jelentéktelen kudarc miatt az életed; állj fel tehát, hisz megtehetted; Nyomatékosítom, hogy Mindenki Megteheti!"
Jól ismert sztori, amikor az ember épp a feladásra készülve dobná el az életét, de csak azért, mert jelentéktelenek érzi. Átérezhető szituáció, és tudom, hogy némiképp kellően fájdalmas is, de miért teszik ezt? Ah, hogy túl gyengék, szánalmasok, és voltaképpen.. hülyék? Na igen! Ezért is kínzom mindet halálra, ki az én karmaim közé kerül.. a kegyetlenségben nálam nincs határ. Néha unalmas felidézni egy-egy olyan sort, melyet egyszer képes voltam elolvasni a könyvből, nos ez is egy ilyen pillanat maga..
Könnyed játszmát lehet űzni egyes emberekkel, hisz sokan azt sem tudják, hogy az élet értelme mit jelent. A manipulálás egy irgalmatlan nagy eszköz, és aki ezzel rendelkezik az mindent megkaphat, avagy elérhet az élete során. Egy-egy ember van olyan naiv, hogy feltétlenül bízni kezd másokban, és épp ez okozza a vesztét ebben a világban.. hisz itt nincs irgalom, avagy jóság árnyalata. Semmi sem utal a boldogság fogalmára. Minden romlott, elveszett, elrontott, és csak szenvedést nyújt az élet!
Vér áztatta táj, emberi testrészek maradványa, hullák hevernek össze-vissza, s mindez a lábaim előtt terül el, sőt bármerre is nézek mindenhol csak halotti testek vannak, mint egyedüli látvány forrás. Lassú, mégis határozott léptekkel indulok meg előre végül, ahogy a cipőmet eközben a vér mossa el. Ruhám immár nem fehéren, hanem vérvörösen csillan meg a napfényében. Szívem hevesen kezd dobogni, és e tempó egyre jobban növekszik, míg maga a lélegzetvételeim is szaporábbak a kelleténél. Van szívem? Mily meglepő állítás! Kezeimet vér áztatja el.. rengeteg vér, mely nem az enyém, hanem másoké. Bal kezemmel beletúrok a hajamba, mely ezáltal véressé válik némely helyen, míg a jelenetet követően egy erős érzés tölt el; az élvezet árnyalata.
Mélyen kortyolok a whiskyből, miközben úgy szorongatom az üveget, hogy az menten darabokra törik kezeim között. Az ital jól esik, és szinte már-már ámulatba ejtően csábít a mámor felé, ahogy végig kaparja a torkomat. Tekintettem megállapodik a néha mellém kerülő fákon, vagy csak a talajt bámulom lázasan.. néha viszont az égre is feltekintek, mely már rég sötétbe honol. Csillagok övezik a helyet, és a Hold fénye nyújt csupán egyetlen olyan pontot számomra, amely megvilágítást ad a környékre. Egy újabb korty az italból, és egy újabb alkalom a felejtésre.. el kell felejteni eme nyomorult világot, mely ember lakta szánalmasságot jelöl meg.
A hozzászólást Demetri összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 07, 2014 5:27 pm-kor. |
|
