Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Tárgy: KayaMiel, a fény szolgája Szer. Okt. 08, 2014 7:07 pm
KayaMiel
†Név: KayaMiel
†Becenév: Néhányan becézik: Kaya, Miel
†Kor: Emberiséggel egy idős
†Csoport: Angyal
†Rang: Vezető
†Avatar: Taylor Cole
Külsö, belsö leírás
Mit mondhatnék magamról? Hála angyali mivoltomnak fiatal külsővel áldott meg a sort az öregedés egy csepp jele nélkül. Alkatom átlagos, mégis azt mondják minden emberférfi megfordulna utánam, magasságomban sincs kivetnivaló az átlag nőknél magasabb. Hosszú barna hajam keretezi arcom, amit vakító égszínkék szemeim tesznek teljessé. A többi angyaltól eltérően egyáltalán nem szeretem a fehér ruhákat, a személyiségemhez sokkal jobban passzolnak a sötétebb darabok, azokban érzem jól magam. Fekete a legkedvesebb színem, bőrkabát és a csizma mellett. Persze atyánk előtt mindig kellő öltözetben jelenek meg, ezért még nem szólták meg érte. Csendes, szerény és kedves lány vagyok az angyalok szerint, de ennél sokkal több lakozik bennem, amit rejtegetek a világ elől. Általában megfontoltan gondolkodok és mindent kétszer átvizsgálok, de ha harcra kerül a sor csak cselekszem, ahogy az érzéseim diktálják. Reményt hozok az emberek életébe, megmutatom nekik az isteni fényt, kiutat nyújtok a sötétből és végszükség esetén erőt adok nekik, amit erőegyensúlynak is neveznek.
Elötörténet
Az emberiséggel egy időben születtem, két szeráf gyermekeként láttam meg a napvilágot. Így minden tudást és tapasztalatot arkangyal testvéreimtől tanultam meg, amire szükségem lehetett. Felnéztem rájuk, de mind közül legjobban Samaelre, akit bálványoztam, ő állt legközelebb a szívemhez. Szeret, azt hittem ezt érzem iránta is, de rá kellett jönnöm, mindegyiküket feltétel nélkül szeretem. Későn döbbentem rá, mit is érzek valójában vele kapcsolatban. Szerelem, igen ez a jó szó rá! Beleszerettem az édes testvérembe, de titokban tartottam még magam előtt is, mert ezzel elkövetve az egyik legfőbb bűnt. A másikat ő követte el, mikor becsmérelte atyánk legfőbb művét az embert, kit jobban szeretett mindannyiunknál. Azon a bizonyos napom minden megváltozott a mennyekben és bennünk is, rá kellett jönnünk mégsem vagyunk olyan tökéletesek és hibázhatunk, de meg kell fizetnünk érte. Michael kapta azt a kínzó feladatot, hogy testvérünket taszítsa le a mélybe, hiába ő teljesítette a parancsot, mégis én sírtam magam álomba minden egyes éjjelen éveken át. Hányszor kértem atyánkat változtassa meg döntését és fogadja vissza kegyeibe szeretett teremtményét, de a válasz mindig egyértelműen hangzott el. Nem! Míg Samaelt bekebelezte a sötétség és a bosszúvágy, addig az én szívemre hatalmas jégtömb nőtt. Egyszer csak az életvidám lányból, egy zárkózott és csendes angyal lett, aki csak is kizárólag a feladataira koncentrál, legalábbis ezt mondták rólam, de az igazság az, hogy képtelen voltam bárkit is megszeretni igazán. Lucifernek hála kitört az apokalipszis és démonok ezrei özönlötték el az emberek hazáját, mindent porig égettek maguk körül bosszúból és fékezhetetlen, őrjítő gyilkolási vágyból. Minden égi szempár egy kis templomra szegeződik, ahol az emberek megmarat populációja próbálja felvenni a harcot az ősi gonosz ellen, néhány angyal segítségével. Évezredeken át vártam a megfelelő pillanatot, hogy lépni tudjak, legyen okom rá, hogy cselekedhessek. Reggel mikor felkeltem éreztem azt az apró változást... - Uram érzem az emberek elvesztették a hitüket. Itt az idő, hadd menjek! Hadd segítsek rajtuk! - siettem elé, majd levegő után kapkodva mondtam el. Hosszúra nyúlt csend telepedett közénk, míg ő gondolataiba burkolózott, addig én tűkön ülve vártam az ítéletet. - Menj gyermekem! Mutasd meg nekik a reményt és hozz mindenki szívébe égi fényt - mondandója után homlokon csókolt. Kinyitva a szemem szobám látványa fogadott, gyorsan átöltöztem kedvenc ruhámba és indultam a földre. Gondolataim folyton egy felé vezettek, tudtam mit kell tennem és nem csak az embereknek van rám szükségük.Végre eljött az én időm!Ne félj többé drága Samael már jövök, hogy sötétből a fény felé vezesselek...
/Sajnálom, hogy nem lett olyan hosszú, de 3x újraírásnál már csak ennyire futotta agyilag...
A hozzászólást KayaMiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 21, 2014 4:57 pm-kor.
Shannon
Lord
Hozzászólások száma :
262
Join date :
2014. Jul. 26.
Tárgy: Re: KayaMiel, a fény szolgája Szer. Okt. 08, 2014 9:16 pm
Tollasok, már megint egy tollas.... Minő megható ez a nagy szerelmed Urunk iránt, kár hogy sosem fog soha rád gondolni, már ha még emlékszik egyáltalán rád *kárörvendő mosoly*
Az ET annak ellenére hogy harmadszori próbálkozás nekem nagyon is tetszett, és soha rosszabbat ne írj Üdvözöllek itt, és vedd birtokba a játékteret, Kedvesem.
KayaMiel
Vezetö
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2014. Oct. 06.
Tartózkodási hely :
Sinoux Falls
Tárgy: Re: KayaMiel, a fény szolgája Pént. Jan. 02, 2015 9:04 pm
3 év alatt történtek
"Szelíd fény vagyok annak, aki nem gyötör, de gyilkos sugár annak, aki megbánt."
3 teljes év telt el a béke szerződés óta, vissza tértünk a mennyekbe. A szabályok újra érvénybe léptek, sőt még jobban odafigyelnek rájuk. Az újszülötteket nekünk idősebbeknek kell képeznünk, edzünk velük minden egyes nap megállás nélkül. Hozzám is beosztottak egy csapatot, akiket meg kellett nevelnem. Kisebb nagyobb sikerrel jól haladok velük, bár vannak olyan újoncok, akik ellógják a feladatokat és a mindennapi rutinokat. A különleges képességeket fejlesztjük, ahogyan megmutatjuk nekik, hogyan bánjanak az új erejükkel. Szabadnapjaim minden percét a földön töltöm, bejárva minden nagyvárost és csodálatos helyet, ami felkeltette az érdeklődésem. Szeretettel kémleltem atyánk teremtményeit, akik elfeledkeztek a teremtőről egy szempillantás alatt eszükbe juttattam az erőm segítségével. Új reményt adtam minden járókelőnek, fénnyel töltöttem meg a szívüket. Az újszülöttekkel való foglalkozás közben más terveket szövögetek, amik talán veszélybe sodorhatnak. A szívem megkeményítettem, mindenkivel hűvösen bánok újra, szeszélyesebb lettem. Egy rövid pillanat alatt érzéketlen gyilkossá tudok válni szende kislányból, ha úgy hozza a kedvem. Az angyalok többsége elkerül, így senkinek sem tűnik fel ha kiveszek egy-egy szabadnapot engedély nélkül. Tud a szárnyaimmal játszok, de nem érdekel, harcolnom kell a sötétség ellen, úgy, ahogyan magammal is küzdök. Az emberek világában szert tettem ismeretségre, aminek köszönhetően kezdek híressé válni. Odalent minden halandó Kaya Mielson néven ismer, hiszen nem fedhetem fel magam. De bárhogyan is küzdök és próbálom a fény útját járni a sötétség egyre jobban vonzz magához. Ennek az egésznek két oka van... Még mindig nem mondtam le róla, viszont itt van ő, aki olyan hirtelen lépett be az életembe. Vajon képes vagyok neki ellenállni? Meddig fogom ezt így kibírni?
KayaMiel
Vezetö
Hozzászólások száma :
78
Join date :
2014. Oct. 06.
Tartózkodási hely :
Sinoux Falls
Tárgy: Re: KayaMiel, a fény szolgája Szer. Dec. 20, 2017 5:47 pm
2018 Napjainkban
"Szelíd fény vagyok annak, aki nem gyötör, de gyilkos sugár annak, aki megbánt."
Tettem, amit a kötelesség diktált, akkor találkoztam vele egy véletlen folytán. Tökéletes ellentétek voltunk mi ketten, míg én a fény, addig ő az árnyak ura. Az első karcolásokat követően, amit egymásnak okoztunk végül megállapodásra jutottunk. Hiszen egyikünk se vágyta a halált, jobbnak tűnt alkut kötni vele. Hatalmát felhasználva játszi könnyedséggel hoz nekem kísérleti patkányokat. Hónapokon át folytattam tevékenységem, közben apránként megfeledkeztem eredeti küldetésemről, miszerint fénnyel meggyógyítok mindent. A démonnal való "randik" lényege egyik pillanatról a másikra már nem az eredeti tervet tükrözte. Élveztem a társaságát, apró mérgelődéseket, csipkelődéseket, ahogy feszegettük a határainkat egymáshoz közeledve. Azon kaptam magam vonzz, jobban mint kellene, de nem csak a hatalma, egész jelleme. Mellette teljesen más voltam, mégis igazán önmagam. Szívem egy hatalmasat dobbant, akkor tudtam a játék elszabadult és teljesen más irányt vett. Két lehetőségem van; megölöm azzal együtt megbánom tetteimet vagy folytatom ezt és számolok a következményekkel. Képtelen voltam dönteni, így csak sodródtam az árral, nem foglalkoztam a jövővel csak a jelennek éltem. Kísérletek alkalmával mindig egyedül hagyott, kivéve egyetlen alkalmat, ez mindent megváltoztatott. Bizonyítani akartam neki, megmutatni milyen erős vagyok, de hibáztam. Elragadtak az érzéseim, nem találtam meg a gyógymódot akkor, de azóta sem. Mikor végeztem a lénnyel, az egyből szertefoszlott. Így azon a helyen nem volt más csak ő és én, kettőnk mindent felemésztő ereje, ott lett belőlünk mi. Átadtam magam neki, elvette tisztaságom, de nem bántam, hiszen akartam. Tudatosult bennem, hogy képtelen lennék megölni, annál már sokkal többet jelent számomra. Végül ő lett a győztes véget nem érő csatánkban, míg én a legyőzött, mégis boldogságot éreztem. Ő ott lesz velem mindörökre, ez számít, semmi más. Valaha hittem benne, hogy ez mind a valóság és a szárnyaim nélkül is boldog lehetek. Nagyobbat nem is tévedhettem volna... Aznap láttam utoljára, nem sokkal később kitört egy lázadás a pokolban, ami Lucifer bebörtönzésével ért véget. Az egykori lovas, a halál vette át az irányítást. Az eredeti tervem így teljesen megbukott, a démonomat a föld nyelte el, azóta képtelen vagyok elérni őt. Fogalmam sincs mi történt vele. Az angyalok és démonok már felfedhetik magukat az emberek előtt, én mégis bujkálok a többi démon elől. Ahogy a testvéreim elől is. Lényemet átjárta a sötétség és elvetette bennem gyilkos magját, aminek köszönhetőn bukás vár rám. Temérdek kérdés kavarog bennem, válaszokat keresek. Bujkálok, utazgatok és próbálom megtalálni őt és reményeim szerint önmagamat is.
Kezdőlap
Üdvözöllek itt, és vedd birtokba a játékteret, Kedvesem.