 Vendég  | Tárgy: Vespera Szer. Nov. 05, 2014 2:17 pm | | | |  Vespera
 |
†Név: Vespera
†Becenév: Vespe
†Kor: 3400
†Csoport: Démon
†Rang: Gyűjtő
†Avatar: Chelsey Mac
|
Külsö, belsö leírás
A külsőm akár átlagos is lehetne, olyan, mint bármelyik embernek. Démoni különbséggel persze. A sötét, hosszú haj, a magas, vékony alak teljesen átlagosnak hat. Mint bármelyik másik nő. Azzal a különbséggel, hogy megtéveszteőn karcsú alakom hatalmas erőt rejt. Szeretek feltűnő lenni, nem csak vörös szemeim miatt tűnök ki a tömegből. A sminkem, a ruháim, minden olyan, ami nem éppen gyakori, sokkal inkább egyedi, amit mindenki megbámul. A hatást csak fokozzák tetoválásaim. Talán már szinte függőség, de nem tudok leállni, újabb és újabb mintákat találok ki, amit aztán magamon akarok látni. Mindnek jelentése van. Nem, egyiket sem untam még meg. Nem is fogom. Otthon gyakran fehérneműben mászkálok, nem szeretem a sok ruhát magamon, azok csak eltakarják a testemet díszítő mesterműveket.
Kedves, aranyos, megértő vagyok, meg barátságos is. Ezt elhitted? Ha igen, akkor hülye vagy. Olyan vagyok, mint bármelyik másik démon. Erőszakos, szeszélyes, kiszámíthatatlan. Soha nem lehet tudni, éppen mit akarok, mi lesz a következő lépésem, mire vágyom éppen. Neked mi a hobbid? Mindenkinek van valami... Én játszani szeretek. Az emberekkel. Tényleg. Nekem ők a legjobb játékszerek. Igyekszem is vigyázni a kedvenceimre, mert a törött játék nem jó játék. Szerencsére mindig akad másik. Könnyen fel lehet idegesíteni, de erre is leginkább az emberek képesek. Jó, a démonok is fel tudnak húzni, de igazán csak az emberek tudják kihozni belőlem azt, amit senki sem akar megismerni belőlem. Indulatos vagyok, a haragom pusztító. Gyakran dühből akarom megoldani a helyzeteket és általában menni is szokott. Nincs kedvem változni. Kedvességgel úgysem megyek semmire. Meg nem is erre vagyok kitalálva végülis.
Extra képesség: egyetlen pillantásommal képes vagyok befolyásolni az emberek érzéseit. Persze nem az igazán mély érzéseket, inkább csak fájdalmat tudok okozni vagy éppen ellenkezőleg, el tudom mulasztani azt. Mondanom sem kell, melyiket alkalmazom többször. Néha démonokon is alkalmazom, akik nálam fiatalabbak, de leginkább embereken szeretem megfigyelni a pillantásom hatásait. Igazán szórakoztató tud lenni.
Elötörténet
Ez a legjobb része a napnak. A játék. A démonoknak is vannak kötelességeik, de mindig szakítok időt a játékra is, mert az fontos. Feldobja a kedvem, ellazít, egyszerűen szeretem. A játékszer pedig nem más, mint az ember. Jelenleg egy férfi, fiatal, magas, azt hiszem olyan, amilyenért az embernők odavannak. Nem tudom megítélni, nem rossz, de az én nem nagyon létező szívem démonért dobog. Már messziről kiszúrom az áldozatom, mert a játékszerből mindig az lesz, kivéve, ha annyira szórakoztató, hogy végül megkegyelmezek neki. Úgy tízévente egyszer, de soha nem lehet tudni. Hátha a mai áldozat lesz a szerencsés. Öltözékem egyszerű, legalábbis magamhoz képest. Az emberekhez képest még így is feltűnő, egyértelművé teszi, hogy ki vagyok, hogy én uralom az éjszakát és ha ez nem lenne elég, ha a szemembe néznek megkapják a választ. Érzem a feszültség szagát, ahogy közelítek. Mintha tudná, hogy kiszemeltem, érzi magán a pillantásom, amit le sem veszek róla. Ő van a középpontban, csak rá koncentrálok, egy pillanatra sem tévesztem szem elől. Nem értem, hogy lehet valaki ember létére ilyen merész. Hiszen éjszaka van, ő mégis egyedül mászkál itt kint a városban, ami már régóta a démonok területre. Mégis mit várt? Hogy megússza? Hogy hazajut vagy eljut bárhova is, ahova akart? Hát nem... mert itt vagyok én és a kínálkozó alkalom, amit ki is használok. Úgy tűnik, még ahhoz is túl félős, hogy menekülni próbáljon vagy esetleg kérlelni kezdjen, hagyjam békén, keressek mást és ki tudja már számon tartani, milyen olcsó trükkökkel próbálkoznak az emberek. Meghatódnék, de nincs időm. Nem lehet mindig csak szórakozni. Lassan környékezem meg, vörös szemeim vészjóslóan villannak a sötét éjszakában. Semmi konkrét tervem nincs vele. Csak érezni akarom a vér és a félelem szagát. Ez az, ami megrészegít. Pillanatnyi örömöt keresek, a durvábbik felem kielégülését. Igen, van egy viszonylag tűrhetően kedves felem is, de azt keveseknek tartogatom. Jelenleg egyetlen démon van, aki belátást engedhet ebbe a felembe. Aztán nem bírom tovább. Lépéseim alig lesznek gyorsabbak, de sokkal határozottabbak, hogy a másik érezze, nincs menekvés, számára ma nincs kiút, csak egyetlen út van, az pedig a karjaimba vezet. Nem húzom az időt, nem akarom túlságosan megkínozni. Ma nem olyan napom van. Csak egy pillantás az emberi szembe, amiből semmit sem tudok kiolvasni, hiszen számomra ismeretlenek az érzelmek, alig pár van csak, amit meg tudok különböztetni. Hangos reccsenés töri meg az éjszaka csendjét. Talán szokatlan, de ez az egyik kedvencem. Az emberi csont törése. Hangja utánozhatatlan, semmivel sem lehet összetéveszteni. Még akár meg is köszönhetné, ha lenne rá lehetősége. Nem kínoztam, előbb eltörtem a nyakát, majd ezt követően veszem vérét módszeresen. Csak a szaga... az kell nekem, az érdekel, meg persze nyomot akarok hagyni magam után, hogy mindenki tudja, így fog járni. Előbb vagy utóbb, de így. Elégedett mosollyal hagyom ott a földön, ahol elkaptam. Ideje hazatérni az én kedvesemhez. Belial biztosan büszke lesz rám, ha elmesélem a kis szórakozásom. Ő az egyetlen, aki iránt érzek is valamit. Olyat, ami már majdnem emberi. De csak majdnem. Meg sem tudnám mondani hány éve élünk már együtt, mióta idegesítjük egymást. Ettől a gondolattól sietős lesz a dolog. Ez a kis játék mindig felpezsít, ettől pedig egészen felpörgök. Amit rajta vezetek le. Igazán élvezetesen.
|
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Vespera Pént. Nov. 07, 2014 3:05 pm | | | | Hm, nagyon helyes nem is lehet életben hagyni ezeket a nyomorult emebreket és Belial is biztosan örülni fog ilyen tüzes démonnak mint te 
Elfogadlak! |
|
