Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Első ránézésre, egy törékeny lánynak tűnik, akit simán arrébb pakol egy kisebb szellő, ugyanakkor bájos, és kellemes jelenség. Akár egy angyal. Nos, el sem tér a valóságtól a képzet, hisz tényleg egy szárnyas teremténnyel hozott össze a sors Vivi személyében. Lapockáig érő barna, olykor vörös haját szinte mindig kiengedve hordja, és barna szemei még akkor is kedvesen vizslatnak, ha tisztában van vele, a világ legnagyobb pszichopatájával van dolga. Naiv, rettentően naiv természet, aki számára csak „fehér” létezik, mindenben képes a jót látni, ezért mosolyog folyton. Kissé szeretlen, amit a fiatalságának tudható be, hisz hiába képviseli a már huszonegy éve isten szolgáit, itt még fenemód fiatal, ami a szárnyán is meglátszik, hisz még szinte éjfekete tollak ékesítik. Máig csodálattal tekint le a földre, hisz mivel már veszteni valója nincs – nem olyan könnyű megölni őt, mint annak idején -, nyugodtan elmeredhet a látványba. Néha azért egy-két könnycsepp elszabadul, mikor valami olyat lát, és egyszerűen képtelen már megérteni az emberi elmét. Már azt az elmét, vagyis azt a részét, ami azt sugallja, végezzen egy fajtársával. Sokszor ilyenkor napokra elbújik, nem szereti az erőszakot még csak látni sem, nem hogy átélni. Sokszor segít nagyon sokat, ez lehet az a bigyó, amit halála után kapott, de egyszerűen képtelen megállni, hogy ne teremjen egy segítségre szoruló mögött. És nem diszkriminál senkit, mint azt feljebb említettem, ő csak a jót látja mindenben és mindenkiben. A kíváncsisága határtalan, ezért olykor belekeveredik veszélyes helyzetekbe, de valamiért mindig sikerül kihúznia magát. Ez csak részben köszönhető a képességének, hisz van neki egy plusz. Képes manipulálni az érzelmeket, de soha nem használná fel önös célra, ez csak is önvédelemként szolgál neki. Na, jó, néha azért csal egy kicsit, és előbb ösztökéli a másikat arra, hogy megbízzon benne, minthogy azt az illető megtenné magától, de akkor általában szorít az idő.
Előtörténet
Furcsa. Nem fáj, holott… holott az előbb még mozdulni se tudtam a kíntól, levegőt már alig tudtam venni, és csak azt az egy szót hallottam „elvesztjük”. Most meg… nem fáj, semmi nem fáj az égadta világon, a fülem se sérti a sziréna zaja, anyu zokogását se hallom már. Biztos, hatott az altató, de ez a zsibbadtság annyira jó, mintha egy háznyi teher szakadt volna le rólam. A szemem se akarom kinyitni, félek, hogy vége ennek a jóleső érzésnek, és újra belémnyilal a kín. Emlékszem, mi történt, az a kamion a semmiből tűnt elő, én meg szerencse, hogy Larat le tudtam lökni az útról. Szegény kis húgom, vele vajon mi lehet? És velem? Miért nem hallok semmit? Na, csak kinyitom a szemem. A hirtelen beszűrődő fény miatt ez csak másodszorra sikerül…
Mindennek huszonegy éve. Hirtelen nem is tudom, mi volt a nehezebb, felfogni, vagy megemészteni azt, hogy halott vagyok. Hogy a szívem már nem dobog, és Lara se fog az ágyamon ugrálni, és arra ösztökélni, keljek fel. Azóta se voltam a házunknak még csak a közelébe se, megtehettem volna, de félek, megszakad a szívem. Az meg jobban tud fájni, mint a bordáim abban a pár órában. Azt hittem, ha majd egyszer meghalok, az első dolgom az lesz, hogy elmegyek a temetésemre, és megnézem, kik jöttek még el, ennek ellenére nem tettem. Kaptam egy jó tanácsot, miszerint a lehető leggyorsabban nyisszantsam el a fonalat, ami ezt és az emberi életemet köti össze, és inkább koncentráljak erre. Megtettem. És bár nagyon nehéz volt eleinte, itt fent… te jó ég, annyi minden van, ami kárpótol érte. Itt mindenki kedves, nincs utálkozás, nincs egymásra mutogatás. Még maguk az arkangyalok se fitogtatják a hatalmuk, ha csak nem feltétlen muszáj, persze ehhez hozzátartozik az is, hogy mi is tisztában vagyunk vele, kik ők, mennyire nagy szerepük van itt, ép ezért szokott megjelenni a pír az arcomon, ha valamelyikük rám köszön. Hála égnek, ezek az alkalmak ritkák, nem sokszor botlok bele egy nagyhatalmú angyalba. - Christina… én lemegyek – kellő határozottsággal állok a barátnőm elé, aki úgy kezd rám nézni, mintha a zárt osztályról kerültem volna ide. - Te teljesen megőrültél. Mond csak, tényleg meg akarod öletni magad? Lucifer egy angyalt se hagyott még életben – próbál ő észhez téríteni… sokadszorra, de én megint csak fejet rázok… újfent. - Nem érdekel. Hát nem fogod fel, hogy látnom kell? Te sose voltál kíváncsi, mitől is intenek óva minket, mi van ott, amitől még az emberek is rettegnek olyannyira, hogy nem akarnak oda kerülni? A pokolkutyák és az összes dolog… mi van, ha nem is létezik? Érted Chris, tudnom kell. Nem tudok úgy félni attól a helytől, ha nem látom a saját szememmel az okokat – magyarázom el neki, nem először, de most utoljára. Mivel a lány is látja, most már tényleg nem tud a lelkemre beszélni, segít nekem, amiért én örökké hálás leszek, még ha az a bizonyos örökké, már nem is biztos, hogy olyan sokáig tart.
A hozzászólást Vivianne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 15, 2014 12:06 am-kor.
Üdv, Drága angyalom! Lapodban nem találtam semmi kifogásolni valót, így nem is tartanálak fel tovább. Meg kell jegyeznem imádom a fiatal, ártatlan hölgyeket, hiszen velük olyan jól lehet szórakozni. Gyere hát, látogass meg engem a földi pokolban. Biztosan nem bánod meg... legalábbis én biztosan nem.
Ő az, aki rengeteg mindent tudna mesélni arról, mi zajlott fent három év alatt, mégsem teszi, hisz egy nem egy galibának ismeretlenek még az elkövetői. Mivel újszülött idejét mással sem töltötte, minthogy lelkiismeretesen tanult, verette agyon magát edzés címszó alatt, és felnőtt…. igen, mára már tudja, hogy az angyal létnek nem csak előnyei vannak, hanem komoly felelősség is a nyakába zúdult. Mégse lett karót nyelt, ugyanolyan életvidám, akit aztán bármibe bele lehet rángatni, ami egy cseppet is szórakoztató. Miután megtanulta kiaknázni képessége minden egyes lehetőségét, társait azzal boldogította, hogy be is mutatta. Nem egy idősebb angyal látta ennek kárát, de hát… ő jól szórakozott. Rengeteg barátra tett szert, ő az, akit sose lehetett egyedül látni, mindig beszélgetett, röhögött valakivel. Most, hogy a többieknek szabad lejárásuk van, ő is megengedi magának, hisz a szabályokat még mindig nehezen tartja be, legtöbbször persze nem szándékosan hágja át. Kissé öntörvényű lett, hatalmas igazságérzettel, és ugyanakkora szájjal. De megfontolt, nyugodt teremtés, aki képes azt is felvállalni, ha nincs igaza, vagy épp rosszul csinált valamit. Életcélja, hogy visszatoloncolja Darrelt a testvéréhez, persze ez nem olyan egyszerű malőr, de legalább a kávé kárpótolja érte.
Kezdőlap
