Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
Kezdem a külsővel, azt gyorsan lerendezem. Először is 161 cm magas vagyok, amivel nem eszem le mások fejéről a kását, de tökéletesen el tudok vegyülni a tömegben, persze, ha az eléggé sajátos öltözetem és külsőm miatt nem rikítok éppen. Eredetileg barna, hosszú hajam vagy a derekamig, vagy a lapockám aljáig ér, onnan tovább nem adom. Színeit szeretem változtatni, és ebben bátyám nagyon is segítőkész. Szeretem azokat a színeket, amiket más egyszerűen képtelen elviselni hajszínnek, de az átlagos színektől sem válok meg. Mikor mihez van kedvem. Öltözködésem is egész sajátok és kevert stílusú. Sokat figyeltem az emberek fejlődése alatt, milyen cuccokban járnak és nem egyszer jártam a földön egy kis bevásárlótúrán, így ötszáz évre visszamenőleg minden korból és stílusból akad valami a szekrényemben. A kiegészítőkről meg ne is beszéljünk. Imádom ami csipke, ami szegecs, ami lánc, és ami színes. Sosem válnék meg a kiegészítőimtől, a ruháimtól meg pláne.
A belsőm. Hmmm... ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám kusza. Hála babapofimnak (amit feljebb nem is említettem), első látásra senki nem is gondolnál milyen is vagyok. Mindenki talán mosolygós, okos, kissé tudálékos lánynak tudna be. Nos, ebből mindhárom igaz, de adjunk hozzá egy marék makacsságot, öt kiskanál józan észt, hat evőkanál plusz energiát, egy ultra szuper képességet, és egy kis szeszélyességet. Mindezt összekeverve, megkapjuk a katasztrófát, vagyis engem. Regényeket írhatnék arról, milyen vagyok, de a legfőbb tulajdonságaim közé tartozik, hogy igenis az a jó, amit én mondok, márpedig én mindig mondok valamit, folyton, minden percben jár a szám, nem lehet lekapcsolni. Utálom, ha valaki megtilt nekem valamit, és csak egyszer nézzem rám valaki csúnyán, az az örök ellenségem. Nem vagyok tisztában a határaimmal, addig megyek, míg ki nem dőlök, addig izzítom másban a tüzet, míg végül meg nem akar ölni, és addig maradok talpon, amíg csak lehet. Harcias vagyok, a szám nagy, így kell is az edzettség, nem egyszer jártam már pórul, amiből természetesen a bátyám húzott ki. Ő az egyetlen akinek szót fogadok, akitől bármit eltűrök. Ja és persze Lucifer. Hülye lennék szembeszállni vele. De a lordoktól is borsódzik a hátam... na jó, befejeztem, a végén még eláshatom magam. Szóval, nagy vonalakban ez vagyok én.
Ja igen, a képességem: hmm... fogalmam sincs, hogy nevezzem, de képes vagyok egyfajta anyagot kibocsájtani a bőrömön keresztül, ami láthatatlan, de, ha valaki más bőréhez érek, akkor az álomba merül és rémséges képeket lát. A legrosszabb rémálmukkal tudom szembesíteni az áldozatokat, vagy ha időm van rá, jómagam kreálhatom azokat az álmokat. Ám mindez csupán tíz percig tart, a külső szemlélőnek, de az áldozat, akár óráknak is érezheti. A nálam gyengébb démonok, félvérek, vagy emberek, angyalok, között akad olyan akik akár a józan eszüket is elveszthetik a képek miatt, amiket ilyenkor látnak.
Elötörténet
A kezem remeg, ahogy a távolban felcsapó lángot figyelem. Testem zsibbadtságából tudom, fáradt vagyok, de szemeim úgy csillognak, mintha csak a világ legjobb ajándéka pottyan volna az ölembe. A lángok, miként a falakat perzselték, úgy lobbant lángra az öröm és a mámor a lelkemben. Gyönyörködtem munkám eme befejezésében, hiszen ez volt a legkevesebb, mire számítottam. Pedig könnyű dolgom volt. Nem is gondoltam, hogy ilyen tökéletesen fog alakulni minden. 1599-et írtak akkor az emberek, emlékszem. Az akkori divat, elnyerte tetszésem, ezért úgy gondoltam, elmegyek a földre egy beszerzőkörútra, természetesen egymagam. Borsós árat kellett fizetnem a kapuőrnek, három gyermek lelkét kérte cserébe. De szerencsére rávettem, hogy csak visszafelé fizessek. Az akkori fűzők, hosszú szoknyák, gyöngyök, gyémántok, minden nőt elcsábítottak, hát így engem is. Az első gazdag nemesi családhoz tértem be, ahol 10 cseléd három kocsis, négy gyerek, a ház ura és asszonya éltek. Nem volt könnyű mindet egyenként megérinteni és rémséges álmokba taszítani. De végül csak sikerült és míg én a ruhákat pakolásztam, és az ékszeres dobozokat fosztottam ki, ők lassan ébredeztek a ház minden pontján, de mire teljesen magukhoz tértek volna én már hatalmas táskákat magam után vonszolva indultam vissza. Ám eszembe jutott, hogy ki kellene fizetnem a kapuőrt, ezért éppen fordultam is, minden cuccot otthagyva, hogy majd három gyereket elviszek magammal, mikor az egyik ablakból lángok csaptak fel. Eleinte azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Megrémültem, hogy talán elkéstem, és rohantam, a házba, kerestem a gyerekeket és szerencsére megvolt, mind a négy így négy lelket fogtam magammal és nyugodt szívvel ballagtam vissza a bőröndökhöz, és onnan néztem végig, miként lesz enyészetté a ház és annak minden lakója. Így kerültem hát ide, hol nézem a felcsapó lángokat a semmi közepén, és a csillagok megvető pislogásuk kereszttüzében. Semmi nem érdekelt akkor, csak néztem munkám gyümölcsét, és elégedett voltam azzal, amit tettem. Végül egy kéz rángatott ki elmélkedésemből, ami vállamra simult és én azonnal tudtam ki az, aki képes volt utánam jönni a pokolból. Félelem nélkül pillantottam fel bátyám komor arcába és azonnal lenyűgözött kék szemeiben tükröződő lángok. Mindig imádtam a szemeit, hiszen ő képes volt megváltoztatni, az övé nem olyan vörös, mint az enyém. Irigyeltem és talán ezért is akartam én mással kitűnni. Mondjuk a hajammal és az öltözködésemmel, mert az ő szeme kék, és nem vörös.
Styxx
A Pokol Ura
Hozzászólások száma :
226
Join date :
2014. Sep. 19.
Tárgy: Re: Samanta Hétf. Dec. 08, 2014 3:16 pm
Üdvözöllek Samanta!
Számtalan embert, démont, angyalt ismerek, akiket szívesen adnék a kezedre, hogy rémálmokkal tovább kínozhasd, és az őrületbe taszítsd őket!
A karakterlapod elfogadom! Foglald el, amit kell, és irány a játéktér!
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Samanta Szomb. Jan. 03, 2015 3:52 pm
Az elmúlt három év? Talán sokat is mondok azzal, hogy semmi sem történt. Na jó, azért voltak olyan dolgok, amik nem voltak ínyemre. Mint például a tanulások, az edzések és miegymás. Bár vigasztalt a tudat, hogy képességem erősödött és mindvégig lóghattam a bátyám nyakán továbbra is. A három év letelte után, természetesen, jó kishúg szerepében mentem bátyám után a földre, és mint az helyén való, most az ő nyakán élősködve henyélem a napokat, és próbálok az emberek világában megtalálni a helyem. Még nem találtam jó munkát magamnak, ami valljuk be, nem is igazán mozgatja meg a fantáziám, de van pár olyan elfoglaltság, ami igenis megtetszett. Mondjuk ott vannak az edzőtermek. Imádom nézni az izzadó pasikat, és mikor alkalmam nyílik, imádom őket csak úgy "véletlenül" megérinteni. Igaz, erről lassan le kell mondanom, mert a rémálmaiktól, lassan mind megőrül és és az edzőterem a kis forgalom miatt csődbe megy. Ideje hát új szórakozást találnom. De mi legyen az?
Kezdőlap
