Talán mind elgondolkoztatok azon, vajon, honnan tudhatják a démonok, emberek, angyalok, miként a legkönnyebb megölni a természetfeletti lényeket. Itt van a válasz:
Lucifer, kiűzetése után, saját maga kreált nyelven lejegyeztette azon fontos információkat és történeteket egy könyvbe, ami sokak számára ismeretlen fogalom. Senki nem tud a könyv létezéséről. Azok, kik részt vettek a megírásában, rövid úton belül halálukat lelték, még mielőtt bárkinek elmondhatták volna, mi is áll benne.
Lucifer legféltettebb titkait, a démonok gyengéit, az angyalok erősségét rejtik a lapok.
A pokol egyik legrejtettebb zugában tárolta a Sátán, hogy még véletlenül se kerüljön illetéktelen kezekbe, és úgy hitte, ez nem is fog megtörténni, most mégis a világhálón köszön vissza pár lap, amiket bár kicsit helytelenül de le is fordítottak az emberek nyelvére.

Szabad fordítás:
Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,
és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált
zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire.
Elnézte az állatokat és a madarakat,
a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket,
aztán elnézte az embereket...

És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt.

De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.
Ő pedig mondá:

"Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét,
de ez a szeretet csak azért van,
mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van.
Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.

Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen,
amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja:
"Szeretem az Urat"
ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.

Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog
Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért,
hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,
egyedül hozzám fordul-e.

Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből,
ki hagyná el színemet az idők végezetéig?

Ki tagadna meg engem
és kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért,
hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?"

Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek,
az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte:
"Megtennéd ezt Értem?
Ki szállna szembe velem a kedvemért
és űzetne ki a mennyek országából? Ki?"

De azok csak könnyeztek és mondták:
"Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem!" - és elfordultak.

Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára,
és bánat töltötte el a szívét.

És akkor odament Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve:
"Aki a fényt hozza"
A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett,
és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából,
és az ember megkísértését az idők végezetéig,
hogy az megismerhesse a szabad akaratot.

"Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem?" - kérdezte az Úr.
"Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?"

És az angyalok egyike sem válaszolt.

Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért,
hogy elcsábítsa az embert Istentől,és így az megismerhesse a szabad akaratot.

Aztán így szólt Luciferhez:
"És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra,
és ne ismerje fel annak valódiságát. És neked meg kell kísértened
minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük. Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról!

De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat."
"Mi legyen az?"

Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle, és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.
És megkapta az engedélyt.

Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől.
A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt. Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva
megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől.

És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag.

És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát,
és kísérti az embert az Úr ellenében.

De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül,
mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt,
és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki...


Az Úr szomorúságának miértjéről egy angyal sem tudott, kivéve Samaelt, ki kérte atyját, had legyen ő, kit kiűzet, hogy társai ne tudjanak róla, hiszen így ők is megérthetik a szabad akarat jelentését.
Az Úr fájdalmas szívvel, de fejet hajtott ezen akarat előtt és parancsára, kedvenc arkangyala lázadást szított a mennyben.
Az angyalok így két csoportra osztódtak, és mindazok, akik Samael testvérük oldalán harcolt, mind kiűzettek a mennyek országából.
Samael megszűnt létezni, helyette Luciferként született újra, és a poklot létre hozva és azt benépesítő démonokat, mind máig atyjának ígéretét követve, kísérti az embert és angyalt.

Ám az évek múlásával, Luciferben egyre nőtt a harag atyja és az emberek iránt. Vágyik vissza otthonába, ezért lépett fel az emberiség ellen, ezért akarta elfoglalni a földet, de visszalépett, mikor az Úr megelégelte tettét.
A Sátán, azóta is sértetten vágyik az emberek halálára, elpusztítására, de míg az Úr ezt nem hagyja, nem képes fellépni az emberek ellen újra.

Ha egy angyalt akarunk megidézni, hogy ezzel a segítségünkre legyen, rozsdavörös krétával, vagy akár kőzettel kell megrajzolnunk a képen látható szimbólumot.
Vigyáznunk kell, különben, ha nem sikerül, olyan árat fizethet a megidéző, ami akár az ő vagy más életébe kerülhet.
Egy angyal megidézése sem veszélytelen, ezt észben kell tartani.

A pecsét felfestését követően, erősen gondolnunk kell arra  személyre, kit megidézni szeretnénk, majd mondjuk ki a nevét annyiszor, ahány ágú maga a csillag.

Démonvér - egyfajta méreg az angyaloknak. Legyengítik a testet, és legalább egy hét vagy másfél kell, amíg kitisztul a szervezetből, addig pedig alig szabad mozdulni, különben a regenerálódás eltarthat.

Sötétség - A fényhez szokott lények, rettegnek a sötétségtől (nem az éjszakától), ezért mindig náluk van egyfajta pálca, ami fényt hoz, a sötétségbe. Nagyon ügyelniük kell rá, hiszen, ha elvesztik, akkor a félelmük olyan hévvel eluralkodhat rajtuk, hogy abba bele is őrülhetnek. Ha túl sokáig megvonjuk őket a naptól, akkor akár el is halálozhatnak, annyira legyengülnek.

Miután visszaállították az új világot, és az emberiség újra visszafoglalta a földet, Lucifer érvénybe léptett egy már rég elfeledett és titkolt pecsétet. Ezt a döntést azért hozta meg, mert így a lelkeket továbbra is el lehet ragadni, de már „legálisabb” körülmények között.
A szerződés értelmében, ha egy halandó ember, aki a halálán van, és nem önkezűleg illetve természetes módon került oda, megidézhet egy démont, aki felajánlja neki a bosszúra való segítségét vagy egy kitűzött célja elérését, a halandó lelkéért cserébe.
A szerződésben benne foglaltatik, hogy a démonnak meg kell védenie a halandót, parancsait teljesíteni kell, amennyiben azok a célhoz kapcsolódnak. Tehát, mint ilyeneket, hogy pucold ki a cipőmet, csinálj vacsorát stb. parancsokat nem kell teljesítenie, mert nem kapcsolódnak kifejezetten a célhoz, azonban, ha a démon úgy ítéli meg, akár ezeket is megteheti.
A pecsét megkötése: ahhoz, hogy a pecsétet létrehozzák, a démon apró vágást ejt magán, és az áldozaton is, és pár csepp vérét a halandóba csepegteti, közben elmondja az esküjét, amit maga Lucifer írt, és így a démonok nem szeghetik meg.
Ezután a vágott sebek helyén megjelenik a démon jele, mind a halandón, mint pedig a démonon. Ezek a jelek mind mások, hiszen a démonok is különbözőek, így sajátos jegyeik vannak.

Szenteltvíz - leégeti a húst a csontjaikról, aminek a regenerálása, akár egy, másfél hétbe is beletelhet.
Felszentelt ezüst, avagy angyalpenge - szintén nagyon hatékony a démonok ellen. Ha egy démont megsebeznek, súlyosan (mondjuk szív lövés, szúrás), akkor abba bele is hallhatnak, ha nem térnek azonnal vissza a pokolba. Onnan pedig addig nem tud visszatérni, míg meg nem gyógyul teljesen. Ez lehet akár egy hét, egy hónap, de talán egy év is. Attól függ, milyen idős a démon.
Ha teljesen és végérvényesen el akarjuk kerülni, hogy a démon visszatérjen, a leghatásosabb, ha elégetjük a testét.

A démonok megidézése is hasonló az angyalokéhoz. Sőt igazából ugyan az, csupán a pecsét kinézete más.
Ámde, a pecsét akár börtöne is lehet a démonnak, csupán pár friss belsőszervre van szükség, ami csupán emberi lehet.

Agy, szív, máj, gyomor és egy szűz nő méhe. Ezeket a csillag öt ágához kell illeszteni, és a megidézést követően a démon azonnal csapdába esik, míg a szervek el nem vesztik frissességük. Ez lehet akár öt, tíz vagy húsz perc, de órákon keresztül is tarthat, attól függ, mennyire frissek a szervek. ha mondjuk közvetlen a megidézés alatt vájják ki az ember testéből és teszik a csillagok csúcsaira, az akár öt órán keresztül fogságban tarthatja a démont.