 Vendég  | Tárgy: ~~Elysis~~ Hétf. Jan. 05, 2015 9:48 pm | | | |   adatok név: Elysis kor: 64 csoport: Angyal rang: Újszülött avatar: Amanda Seyfried | képesség Víz manipulálása: fagyasztása, forralása, mozgatása kézmozdulattal, vagy anélkül. | jellem Édesanyámtól örököltem villódzó kék szemeimet, és szőke hajamat, amit általában kiengedve hordok. Gyakran hallottam a szüleimtől régebben, hogy hasonlítok egy kisegérre, ezért van, hogy „egérkém”-nek, vagy „kisegér”-nek hívtak. Persze egyik elnevezést se szerettem. Öltözködésem változó, szeretem néha váltogatni a stílusomat. Leginkább olyan ruhadarabokat veszek fel, amik nőiessé tesznek, és kiemelik a vonásaimat. Jellemző, hogy egy nyáriasabb blúzt, vagy hosszabb ruhát öltök magamra, de a nadrágot sem utasítom el. Ékszert nem igazán szoktam viselni, legfeljebb gyűrűt vagy nyakláncot. Nem vagyok éppen vézna, talán pont megfelelőnek nevezném alkatom. Igyekszem megtartani ezt az álláspontot, annak ellenére, hogy nagyon szeretem az édességet. Persze azért vagyok annyira izmos, amennyire egy nőnek kell lennie. Nem tudom, az emberek mit gondolhatnak rólam: szép vagyok-e, vagy átlagos, esetleg nem tetszem nekik… Én személy szerint jól érzem magam a bőrömben, így nem is számít mások véleménye. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy legyek kedves, és türelmes, kerüljem a konfliktusokat… Ehhez tartom magam máig is. Legalább is, igyekszem. Nehezen hoznak ki a sodromból. Nagyon valószínűtlen, hogy sikerül megtörni a jeget, de ha mégis megesik, akkor sem támadok azonnal. Legfeljebb megemelem a hangom egy kicsit, nagyon ritkán előfordul, hogy kiabálok is, azonban sosem esek túlzásba. Mélyen legbelül egy kicsit kalandvágyó vagyok. Mindig is úgy éreztem, hogy hiányzik egy kis izgalom az életemből. Mindig csak tanulni, és gyakorolni egy idő után unalmassá válik. Talán ezért is szoktam néha figyelgetni az embereket. Mindig is csodáltam a kreativitásukat, és a kíváncsiságukat. Talán egy kicsit ebben hasonlítok rájuk. Talán egy jellemzőm van még, amit érdemes megemlítenem: képes vagyok manipulálni a vizet. Meg tudom fagyasztani, fel tudom forralni, mozgatni is tudom… Szinte bármit elérek vele. Egy kis gyakorlással megtanultam mozdulatok nélkül is irányítani. |
történet Anya leguggol elém. -Emlékszel, mit tanítottam neked? Hangja kellemes és nyugtató, mintha madarak csicseregnének tavasszal. Ezért is nem figyelek teljesen. Tekintetem, mint kiskoromban, most is megakad hosszú, szőke haján, majd átsiklik csillogó szemeire. Csak bámulom, hosszú perceken át. Eszembe jut, kiskoromban mennyi mindent meg kellett értenem: a világ működésétől kezdve, az emberek szeretetén át, a halandók védelméig, mindent. Teljesen elmerülök a gondolataim végtelenségében, ezekben az eszmékben. A madárcsivitelés csipogássá válik. -Ej, figyelsz te rám egyáltalán? Ekkor térek vissza a valóságba. Némán bólogatok, mintha tudnám, miről van szó. Anya sóhajt. -Megint elkalandoztál. -Bocsánat. Bevetem a megszokott kisbaba tekintetemet: kerek szemek, biggyesztett ajkak. -Jajj, csak ezt ne... Szólal meg anya ismét, de alig, hogy befejezi mondatát, nevetésbe kezdünk. Pont, mint régen. Akkor is ennyit kacarásztunk. Ilyenkor mindig szemeim előtt lebeg az egyik legszebb gyerekkori emlékem. Nem is tudom, miért, de akkoriban szerettem követni az állatokat. Egy őszi napon, néhány mókus nyomába eredtem, egészen messzire sodródtam a szüleimtől. Mire észbe kaptam, már nem is tudtam, hol vagyok, vagy éppen menyi az idő, de mégis annyira boldog voltam, hogy láthattam azt a három kis bundást, sőt, még szaladhattam is velük, hogy el is feledkeztem az aggódásról. Leültem a földre, felnéztem a fölém hajoló fák lombját, kerestem az újonnan szerzett barátaimat. Ekkor anya és apa, mintha végig tudták volna, hol vagyok, elém álltak, arcuk eltakarta azt a cseppnyi fénysugarat is, ami átszűrődött a sűrűn egymáshoz simuló leveleken. Szemeimet lesütve, lábammal a homokot kapargatva, bűntudattal pityeregtem, próbáltam kimagyarázni magam, de szüleim szigorú arckifejezése mindent elárult. Még szerencse, hogy aznap enyhén szeles volt az idő. A légáramlat felkapott egy kis kupacnyi levelet, körbeforgatta párszor, majd egyenesen az arcomba fújta őket. Az egyik az orromra ragadt, és „kapaszkodott”, mintha lettek volna kezei. Végül lehullott elém. Felkaptam a fejem, mire mind a hármunkból nevetés tört elő. Ez volt az első alkalom, hogy mindannyian együtt viháncoltunk. -Szóval akkor mit tanultál? Kérdezi anya, elkomolyodva. Ha nem kérdez semmit, megint elveszek az emlékek és gondolatok végtelenségében. -Ömm... Legyek kedves, önzetlen, türelmes, és nyugodt, szeressem az embereket, védjem őket, és tiszteljem a másikat. -És...? Mi lehet még? Semmi nem jut eszembe. Biztos, hogy nem hagytam ki semmit. Felhúzott szemöldökkel, kerek szemekkel állok, várom, hátha anya válaszol helyettem, amit kell. Végül tíz perc hallgatás után sem ugrik be, mit kellene mondanom. -Vigyázz magadra! Tényleg, ezt kell még megjegyeznem! A következő pillanatban, egy hosszan tartó ölelés kíséretében, megkezdődik a könnyes búcsú. -Nagyon szeretlek. Egyszerre mondjuk ki, majd végül kilépek az ajtón, és elindulok a végtelennek tűnő, hosszú úton, ami ki tudja, hova vezet. |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: ~~Elysis~~ Hétf. Jan. 05, 2015 10:42 pm | | | | Hm, hm, nocsak, micsoda idill és békesség... máris felkelt bennem a vágy hogy leromboljam mindezt a kis családi romantikát....
Tetszett az ET, eddig nem sok ilyet olvastam és korodhoz képest nem mondanám meg hogy annyi vagy O.O
Aztán csak óvatosan a játéktéren, sok ám a démon aki megenne reggelire....
Elfogadva! |
|
