 Harcos Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Mar. 06.
 | Tárgy: Angel Acker Vas. Márc. 06, 2016 5:28 pm | | | |   adatok név: Angel Acker kor: 19 csoport: Lovagrend rang: újonc avatar: Matthew Daddario | | jellem Van humorérzékem, és szeretek is viccelődni, bár olykor kissé nyers stílusom miatt, nem mindenki tudja azt értékelni, amit nem is értek meg igazán. A vicc az a legtöbb esetben jó, főleg, ha én mondom. Nem vagyok egy hallgatag típus, és általában, ami szívemen az a számon is. Ezt még kevésbé értékelik, szerény meglátásom szerint azért, mert az igazság jobban fáj, mint a hazugság. Előszeretettel alkalmazom is másokon ezt a kínzási módszert, ha az illető nem kedvemre való. Nem vagyok idióta, még akkor sem, ha a viselkedésem nem mindig ezt példázza, azonban, ahhoz, hogy ténylegesen meg tudd milyen is vagyok, meg kell ismerned, vagy fel kell bosszantanod. A tanáraim mindig azt mondták, hogy nem lennél te hülye gyerek, ha nem játszanád mindig a nagymenőt. Tudok imádnivaló is lenni, ritkán, szerintem nagy ritkán. Leggyakrabban harci felszerelésben lehet találkozni velem, már feltéve, ha észreveszel a sötétben, mivel legtöbbször éjszaka vagyok inkább aktív, nappal kevésbé. Olyankor nehezebb lenne elrejteni a fegyvereket. Amik közül a kedvencem az íj. |
történet  Középosztályú család, nehezen kezelhető gyereke vagyok. Bár a jegyeim nem mindig voltak rosszak az iskolában, és az érettségit is sikerrel letettem, a magatartásommal gyakran voltak gondjai mind a tanáraimnak, mind a szüleimnek. Ezért is írattak be íjászatra még a középiskola megkezdésének idején, hogy valahol levezessem a felesleges energiámat. Attól, hogy néha behívatták a szüleimet, elmondhatom, hogy idilli életem volt, addig a napig, míg meg nem nyertem egy versenyt. Eleinte semmi különös nem volt, hazafelé beültünk egy étterembe megünnepelni anyával és apával a győzelmet, így elég késő este értünk haza, ahol nem kis meglepetésünkre apa egyik munkatársa várt ránk. Apa sohasem dolgozik ilyen késői órán, elvégre csupán egy kis cég könyvelője semmi több, bár elég jól keresett még így is. Ami viszont feltűnt, hogy apa ideges lett, de mivel engem a szobámba küldtek, nem igazán kérdezősködhettem. A szobámba érve felraktam fülhallgatómat és teljes hangerőn kezdtem el hallgatni a Penge zenéjét. Amikor véget ért a szám, furcsa zajt hallottam lentről, ezért elindultam lefelé, hogy megnézzem, mi történik. Innentől az események rettentő gyorsan történtek, mégis olyan volt, mintha lassított felvételben láttam volna mindent. A retinámba égett minden egyes kocka, és sokáig álmodtam is velük. Az apám felszegezve a falra a nappaliban, a hasából egy kard állt ki, ami a fekete-piros csíkos nyakkendőjét is átdöfte, és a világoskék ingének elején hatalmas vörös folt éktelenkedett. A feje lebicsaklott, a szája sarkában vér csordogált, és a bal csuklóján lévő ezüstórát is vér pettyezte. Sikítás a konyhából, anyám hangja, azonnal leugrottam a maradék lépcsőfokon, és megláttam, hogy a halványkék gyöngyök, amik a nyakában voltak szétszórva feküdtek a padlón az ajtóban. Ahogy benéztem az alak, aki apám munkatársa volt, épp háttal állt nekem, a kezei begörbítve, mintha csak karmok lennének, és anyám vele szemben a konyhaszekrénynek vetette a hátát, kezében a nagy konyhakés, amit az ember felé tartott. Akkor vett észre engem, és azt sikoltotta, hogy: - Fuss! – ekkor az ember rám nézett, és azt hittem, hogy megindul felém, de anyám ráugrott a hátára, és a megpróbálta leszúrni. Nem voltam bátor, csak a vörösen izzó szemeket láttam magam előtt, és a bejárati ajtó felé iramodtam, kirontottam rajta, hogy segítséget hozzak, vagy inkább csak fussak, míg bírom, de nem jutottam sokáig. Valamibe beleszaladtam, és leterítettek, próbáltam küzdeni, harcoltam, kapálóztam, rúgtam, még haraptam is, de fogást éreztem a nyakamon, míg elfogyott a levegőm, és elnyelt a sötétség. Később tértem magamhoz egy kórház szerűségben. Szépen elmondták, hogy mi történ, hogy későn értek oda, és hogy anyám már itt halt meg, pár szobával arrébb. Elmagyarázták, hogy a világunk nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt eddig elképzeltem, és hogy démonok bizony léteznek. Meséltek a lovagrendről, és arról, hogy mire hivatottak. Elmondták, hogy azt a hírt terjesztették el odahaza, hogy külföldre költöztünk, ami részben igaz is, hiszen nem is abban a városban vagyunk, ahol eddig éltem. És hogy mit gondoltam akkor erről az egészről. Hogy ki a f@szomat érdekli? Igazából nagyon sokáig semmi nem érdekelt, amíg nem találkoztam hozzám hasonlókkal. Ők is elveszítették a családjukat, és a történeteiket hallgatva, - merthogy önsegítő körbe kellett járni, kénytelen voltam, - ki tudtam mászni az önsajnálatból, és talpra tudtam állni. Nem régen fejeztem be a kiképzésemet a lovagrendben, így még csak újonc vagyok, de annak eléggé elhivatott, mert hajt a bosszú. |
|
 Lovas Hozzászólások száma : 39
Join date : 2014. Nov. 03.
| Tárgy: Re: Angel Acker Vas. Márc. 06, 2016 11:04 pm | | | | Angel! Hát most mondanám hogy örülök neked de mivel lovagrendes vagy így nem mondom, viszont az előtörténettel meg minden rendben van, szóval nem tudlak nagyon feltartani hogy vadászni kezdj ránk. Vedd birtokba a foglalókat és a játékteret de azért csak óvatosan, nem mindenki az aminek látszik  |
|
