 Vendég  | Tárgy: Isa Malinauskas Hétf. Júl. 28, 2014 11:11 am | | | |  Isa Malinauskas
 |
†Név: Isa Malinauskas
†Becenév: Isa
†Kor: 21
†Csoport: Féldémon
†Rang: Nincs
†Avatar: Mila Kunis
|
Külső, belső leírás
Mélybarna, néha egyenesen, néha hullámosan a vállaimra hulló hajtincsek keresztezik ovális formájú arcomat, amelyen a tincseimmel színben eltérő, mély, és vérvörös szempár foglal helyet, és villan veszélyesen azokra a halandókra, illetve természetfeletti lényekre, akik éppen ezeket az íriszeket szeretnék megpillantani. Mivoltomat nem csak az előbb felsorolt jelzők emelik ki, ott van még az a fitos orr, az enyhén felfelé ívelő szemöldökök, amelyek nem egy meglepő alkalommal foglalták, és foglalják el helyüket a szemhéjaim felett, majd pedig az íves nyakvonalamtól kezdve, a nőies formákkal megáldott testen át, egészen a kecses, megnyúlt végtagokig, minden a puszta létemet hivatott megismertetni másokkal. Mert én már ismerem minden egyes porcikámat, és keveseknek adatott mindaz meg, hogy ezt a tudást megízlelhessék.
Kerekded vonalaimat szeretem kiemelni olyan ruhadarabokkal, amelyek azt a nőiességet, és azt az erőt sugározzák, amely én magam vagyok, és, amely annyira árad belőlem, hogy mások számára is észrevehetővé válik, ezért szívesen viselek sejtelmesen sokat mutató darabokat, színjeiben harmonizálva a természetemmel, jelentsen ez egyszer naturális, másszor hivalkodó árnyalatokat, a sminkemben is ezzel párhuzamot állítva. Mivel nem vagyok égimeszelőnek nevezhető, szeretem kiemelni termetemet, és alakomat magas sarkakkal megáldott cipellőkkel.
Mint már említettem, elég érdekes egyéniségként élem az életemet. Mit is jelent ez? Azt, hogy csak keveseknek, a kiváltságos személyeknek nyílok meg igazán, noha mások azt állítanák, ismernek már, csak a vad féldémon arcát látják maguk előtt, nem pedig a velős nőét, aki még veszélyesebbnek bizonyul az előbb említett lénynél. Akaratom, és makacsságom olyan berkekbe visz el, amelyekben más embereknek nincs helye. Nem szimpatizálok azokkal, akiket vetélytársaknak nézek, és azokkal is csak a kapcsolatok miatt, akik kevesebbet jelentenek nekem, mint bizonyos személyek. Így, vagy úgy, de mindig elérem a céljaimat, segítséggel, de legtöbbször anélkül, hiszen magabiztosságomnak, és bátorságomnak hála ritkán szorulok arra rá, hogy valaki tanácsait, és tetteit elfogadjam. Ha ez mégis megtörténik, akkor a sajátomnak vallok minden ötletet.
Tehát, nem egészen könnyed velem az élet, de azért megígérem, hogy nem leszek olyan elviselhetetlen. Esetleg.
Előtörténet
Féldémonként láttam meg a napvilágot, egy halandó édesanya, és egy démon édesapa lányaként, amely annyit jelent, hogy nem vagyok egy olyan átlagos ember, mint mások. Inkább még embernek sem nevezném magam, hiszen egész eddigi életemben a démoni oldalam volt az, amely eluralkodott rajtam, nem pedig az ártatlannak nevezett, gyámoltalan, emberi lélek. Az édesanyám volt az, aki ártatlannak mondható, és gyenge volt, az édesapámnak csak arra kellett, hogy kihordja a gyermekeit, mert igen, nem egymagam keltem életre, hanem egy ikertestvérrel lettem megáldva, aki egészen érdekes életemet még egy érdekesebb mederbe terelte puszta jelenlétével. De, mindent elmesélek, részletesen. Ezt is megígérem.
Az édesanyámra nem pazarolnék szót, annyi pont elég volt, amennyit elárultam róla. Azért létezett, hogy a világra hozzon minket, az édesapámnak, a pár perccel idősebb bátyámmal, másra nem volt méltatott, ezért is égetett fel mindent maga után, amint megláttuk a napvilágot, és hagyott az édesapánknál minket.
Az édesapám. Nem mondhatnám, hogy sokat foglalkozott volna akár velem, akár a bátyámmal, igazából nem is nagyon láttam. Egy démoni asszony gondjaira bízott minket, míg ő a titkolt dolgait intézte, míg a világot, illetve a poklot járta. Csak 6 évet kellett várnunk arra, hogy emberi években 21 évessé váljunk, de az a pár év, amit az asszony mellett töltöttünk el, is elég gyorsan elreppent, hiszen hamar felnőtté váltunk, és megkezdtük a sors által nekünk szánt életet.
Izgalmas jövő elé nézünk. És izgalmas múltat hagyunk magunk mögött, amit leginkább a testvéremmel való kapcsolatnak köszönhetek. A mi viszonyunk, annak ellenére, hogy egy démon édesapa gyermekei vagyunk, ugyanis nem nevezhető normálisnak. Sem egészségesnek. Ezt a kötődést csak az értheti, aki legalább álmodott már arról, hogy a testvére tölti ki élete minden percét. Hogy a testvére nem csak a vére, hanem a szíve, és a lelke is, egyaránt, és teljesen hidegen hagyja más emberek, és lények véleménye, csak az számít, amit ő vél, amiben ő hisz. És ehhez nem kell semmilyen külső hatás. Nem szeretnék olyannyira romantikussá válni, mint a televízióban nézhető szappanoperák hősnői, ezért abba is hagyom a monológomat, és csak annyit jelzek azok felé, akik olvassák ezeket a sorokat: szép kis szemeteket levegyétek a testvérem arcáról, és testéről!
A hozzászólást Isa Malinauskas összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 29, 2014 6:33 pm-kor. |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Isa Malinauskas Kedd Júl. 29, 2014 5:49 pm | | | | Ó kedvesem!
Noha erre külön felhívtad a figyelmet, mégis alaposan szemügyre veszlek, és tudnod kell, nem igazán szimpatizálok a félvérekkel, így bizonyítanod kell hogy érdemes vagy arra, hogy démoni vér csörgedezik az ereidben.
Ettől az apró - de igen fontos - részletről eltekintve tetszik a történeted, és máris kezdheted a bizonyítást.
Irány a játéktér, és az avifoglaló! |
|
