 Vendég  | Tárgy: Jazlyn M. Shepherd Hétf. Júl. 28, 2014 6:26 pm | | | |  Jazlyn M. Shepherd
 |
†Név: Jazlyn Madyson Shepherd
†Becenév: Jazy, Mady
†Kor: 102
†Csoport: Nefilim
†Rang: -
†Avatar: Adriana Lima
|
Külső, belső leírás
Hosszú, feketés barnás hajam a hátam közepét súrolja, bársonymelegségű íriszeim téged kutatnak, s ha jól figyelsz megláthatod a jeges kékséget, ami fogva tart és nem ereszt. Ha egyáltalán meg akarod látni…A cseresznyeajkakat, amik egyszerre tiltakoznak és vágynak az elérhetetlenre. Karcsú, izmos test, ami nem rejt túl sok erőt magában és a kérdés…mi olyan furcsa bennem?
Néha igazán félek. Saját magamtól. Attól, hogy furcsa kettősség van bennem. Egy angyal és a bűntől rettegő ember. A kérdés az, hogy van-e egy olyan pókháló finomságú szál, ami meghúzza a határt a kettő között? Megfér egymás mellett a kétely, a vágy a mérhetetlen jóság és önfeláldozás? Nem tudom. Nem tudom, hogy meddig tart ki a jégfal, ha egyáltalán kitart.
Szeretem a hűvös téli éjszakákat, a meleg teákat, szeretem a naplementét és az álmaimat. Az álmaimat, ahol azt tehetek, amit akarok, úgy, ahogy szeretném és azzal…akivel szeretném. Az álmaim mezsgyéjén csak én járok, csak az enyémek.
Előtörténet
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Mi lesz velem, ha hibázok?
Folyamatosan ez az egyetlen gondolat motoszkál a fejemben. Sötét tengerként, vad hullámként ostromolja az elmémet, eltorzítva az éjjeleket, elfeketítve a nappalokat. Mi lesz velem, ha rosszul döntök és végül az emberi felem elcsábul? Ha a félelmetes szörnyek betörnek a világomba és magukkal ragadnak? Hisz az emberek…elcsábíthatóak, néha oly gyengék és nagyon rosszul tudnak dönteni. Rettegnek a valóság terhétől.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Az egyik felem csendes nyugalommal csitítja a kételkedő, némán sikoltó részemet. Ám fogalmam sincs, hogy a jégfal, ami elzár mindentől, ami elzár mindenkit, meddig tarthat ki. Eljön-e az a pont, amikor képtelen leszek a jó utat választani? Hiszen azt mondják…a pokolba vezető út is jó szándékkal van kirakva. Nem én választottam ezt az életet. Nem tudom, hogy, ha eljön a halál, feloldozásra lelek-e és a szárnyaim helyén nem-e maradnak véres csonkok…nem zuhanok a félelmetes pokoli tűzbe?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom.
Gyere közelebb. Mondd, mit látsz a szemeimben? Azokban a jegesen izzó íriszekben…Mit szeretnél látni? Nem érzed még a lelkedben a szorítást, nem érzed még, hogy minél jobban félsz, én annál többet látok belőled…? Sokkal többet, mint hinnéd. Vajon miért fáj ez neked? Hisz olyan vagy, akár a nyitott könyv, a gesztusaid, a döntéseid, a pillantásod.
Tükör vagyok, a te görbe tükröd. Nézz a szemeimbe! Lásd meg magad bennük…hadd legyek hát a te eltorzult, görbe hasonmásod. Tetszik, amit látsz? Üdvözöld hát Önmagad.
Ha kinyújtod felém a kezed most, tudd, el fogok futni. Nem csak te félsz, ne aggódj. Az emberek nem merik bevallani a félelmeiket és nos…néha magamnak is nehezemre esik, ám tudom, hogy szembe kell néznem a keresztemmel és a nevetésemmel elűzhetem.
Tudtad? Tudtad, hogy az én nagy fegyverem a kacagásom? Az a boldog pillanat, amikor a szív húrjai lassan rezonálva veszik fel az apró izmok generálta rezgéseket. Igen. Ha fáj, nevetek, ha boldog vagyok, ugyancsak nevetek, ha pedig ordítanék…akkor a leglenyűgözőbb a mosolyom. Mert ez a jégfal megvéd mindentől és néha elhiszem, hogy minden tökéletes. Igen. Bár így lenne.
Most csak állok és nézem a várost. A fényeket, hallgatom a zajokat. Figyelem az alattam tátongó űrt és mélységet. Bár szárnyalhatnék egy pillanatra, bár eltűnhetnék…mondd meg nekem! Mi a garancia, hogy nem hullok örökre a mélybe?
Csend.
Félelmetes csend.
|
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Jazlyn M. Shepherd Hétf. Júl. 28, 2014 8:45 pm | | | | Üdv, Jazlyn!
Igazán érdekes egy történetet olvashattam tőled. Remélem, játékaidból, már sokkal többet megtudhatunk múltadról. Ezt a részt hiányoltam belőle, de mivel nagyon tetszett a fogalmazásmódod, nem kritizálok, tovább engedlek. 
Foglald le gyönyörű arcod, aztán vedd birtokba a játékteret! |
|
