 Vendég  | Tárgy: Emilia Clinton Szomb. Aug. 08, 2015 12:44 pm | | | |   adatok név: Emilia Clinton kor: 6930 csoport: Bukott rang: Pokol lovagja avatar: Natalie Dormer | képesség Másolás - különleges képességek (10 perc) tárgyak másolása és használata | jellem 168 centimmel átlagosnak mondhatom magam, telt idomokkal és hosszú lábakkal rendelkezem. Festett szőke vállig érő hajam szépen keretezi bájos arcom, amiről határozottságot süt, kék szemeimből komolyságot lehet kiolvasni. Ez mind a külső, amit ránézésre megtudsz állapítani. De fel kell világosítsalak, amit az arcomon látsz, az dac, ahogy szemeim sugarából makacsság verődik vissza. Akaratos vagyok, senki szavára sem hallgatok igazán, csak a magam útját követem. A belsőmet sosem mutatom meg, tökéletes maszkot hordok, amibe nem tudnak belekötni. Egyetlen személy ismer igazán, mást sosem engedek túlságos közel önmagamhoz. |
történet  Egész életemben azt hallottam odafent: "Te mennyivel jobb vagy, mint a bátyád." és "Példát vehetne rólad, milyen tökéletes vagy." Igen is büszke voltam magamra, hogy én vagyok a jobb kettőnk közül, éppen ezért emelt fővel járkáltam a mennyben. Folyton nekem kell elbeszélgetnem Drimasael fejével, hogy viselkedjen vagy legalább próbálja meg. Samael bukása felvillanyozta, talán döntésre jutott, akkor változott meg a helyzet, Drim folyton bajba keveredett és azt mondogatta ő csak gyilkolni akar. Viszont ez nem méltó egy angyalhoz, próbáltam hatni rá, de ahogy nőttünk egyre inkább eltávolodott tőlem. Éreztem rajta unja már a helyzetet és gyűlöl, amiatt, hogy többre tartanak. Ennek ellenére mindig is felnéztem rá, pulikutya módjára követtem bármerre ment, bármit megtettem, amit mondott, persze csak akkor ha olyan kedvem volt. De eljött az idő, amit sosem akartam, pedig számíthattam volna rá. Az egyetlen rokonom végleg lebukott, lelkem mélyén űrt hagyva, fájdalom járta át minden porcikámat. Utána akartam menni, de nem tudtam miként lehetséges ez. Sajnos tovább hallgathattam a szentbeszédet. "Reméljük te különb vagy nála! " Mondogatták egyfolytában, mire elgondolkodtam. De mit jelent valójában jónak vagy rossznak lenni? A bátyám bukását követően sokat járt az agyam miért is tette, míg rá nem jöttem a szívszorító igazságra. Mindent, amit jónak látok, gondolok az szerintük rossz, mert mi mások vagyunk. A mennyei úr valamit nagyon elbaszott, mikor angyalnak teremtett bennünket. Nem voltunk annak valóak, ha későn is, de végül csak rá döbbentem, ami ellen úgy éreztem tennem kell valamit. A háború idején az angyalok oldalán sorakoztam fel, viszont a képességem segítségével egyre több csínytettet hajtottam végre először titokban, majd már felvállaltam tetteimet. Ment ez hónapokon át a harcok alatt, a béke rosszul érintett, tudtam többet nem járhatok le földre. Az utolsók között voltak, akik visszamentek az égbe, ami sosem volt az otthonom. Az utolsó óráimban egy véletlen folytán visszafordíthatatlan tettet követtem el. " - Körbe kell néznem még egyszer, hátha lent maradt egy újszülött vagy kószáló démon - mondtam Kayamielnek, a vezetőmnek. Meg sem várva válaszát elindultam, romok között futottam. Szemeimmel a köveket pásztáztam, mikor megéreztem egy idegen jelenlétét. Valami alacsonyabb rangú démon lehetett, legalábbis arra a megállapításra jutottam. Megidéztem pengémet készen állva az utolsó harcomra. Magam előtt láttam a démont, csatába kezdtünk, közben tökéletesre fejlesztett képességemmel lemásoltam fegyverét, azzal védekeztem. Két fegyverrel egyszerre szúrva vittem be az utolsó vágást egyenesen a szívébe. Legalábbis ezt akartam elérni, de az a mocsok maga elé húzott egy halandót. Minden egy másodperc alatt történt, az illető ott helyben életét vesztette, míg rajtam ijedség futott végig. Összeszedve magam rá döbbentem mosolyogva nézem az élettelen testet, ahogy drága bátyámat, úgy engem is feldobott a gyilkolás. Édes mámor fogott el, már tudtam mit akarok! Újból futásnak eredtem és minden velem szembe jövő embert lemészároltam, kegyetlenül, akár egy démon. Büszke vigyorral az arcomon, véres ruhában tértem vissza a mennyei királyságba. " Egy cseppet se bántam tetteimet, őszintén vallottam be aprólékosan részletezve minden egyes vágást. Innentől kezdve nem volt mit tenni, a sorsom eldöntetett, Sariel egy suhintással lenyeste tollaimat. Ennél boldogabb nem is lehetettem, sietve indultam a pokolba, hiszen egy cél lebegett a szemeim előtt: Meg kell keresnem a bátyámat, meg kell találnom Drimasaelt! |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Emilia Clinton Szomb. Aug. 08, 2015 4:49 pm | | | | No hát, úgy tűnik csak jönnek szép sorban a bukottak.... Ez az, ez az... gyertek csak minél többen, én nem bánom... Drimmel óvatosan, lehet hogy a bátyád de.... fél szemem rajta  Foglalózz és már boldogíthatod is. Elfogadva! |
|
