 Vendég  | Tárgy: Kellan Martin Szomb. Aug. 08, 2015 5:59 pm | | | |   adatok név: Kellan Martin kor: 21 csoport: Lovagrend rang: harcos avatar: Malcolm Lindberg | képesség Szét tudom rúgni a fiatalabb/gyengébb démonok seggét.Ez annak számít? | jellem Külsőm nyilván egyértelmű, így ezt nem magyaráznám túl. De hogy mindenkinek nyugodt legyen a lelke… Egy egyszerű 188cm magas, kék szemű, hosszú szőke hajú, izmos ám nem túlgyúrt huszonévesnek lát e borzalmas világ. Ám belül több titkot rejt e csodás csomagolás. Ami az észjárásomat illeti, én az előbb cselekszem, aztán kérdezek, típus vagyok, bár néha a kérdezek, rész sajna kimarad. Makacs vagyok akár az öszvér. Amit egyszer fejbe veszek, azt meg is csinálom. Addig nem nyugszom, míg nem végeztem vele. Humorom az emberek szerint sose volt, vagy ha igen az számukra kissé furcsa volt. Én is úgy gondolom, hogy inkább vagyok szarkasztikus, mint sem a nagy poén gyár. Nem épp a kedvencem, ha utasítgatnak. Jobb szeretek a magam feje után menni. Munkámnak köszönhetően nem vagyok valami félős/ aggódós típus. Nem szeretek sokat agyalni valamin, így nem futtattok át dolgokat az agyamon háromnál többször. Úgy vagyok vele, hogy az első gondolata jó az embernek, azt meg felesleges sokszor átvariálni. Persze ez néha nem valami jó módszer, hisz nem egyszer kerültem már nagyobb slamasztikába ezen elvem miatt, de szerencsére eddig még mindig ügyes voltam és hamar kivágtam magam a dolgokból. Reméljük, hogy ez továbbra is így lesz. |
történet  Emlékszem még, hogy apám anno kiskoromban, hogy riogatott engem a különféle démon meséivel. A nagy csúnya, vörös szemű dögökről, akik a kegyelem szót nem ismerik. Ha valamit nem akartam megcsinálni, akkor is csak elkezdtek ijesztgetni, hogy majd eljön értem a vörös szemű, ha nem leszek, jó vagy nem csinálom meg ezt vagy azt. Nem is tudom. Lehettem vagy nyolc éves mikorra már ezeket meguntam. Még mindig érdekeltek, de már nem féltem tőlük. Míg egy nap… Szokás szerint jöttem hazafelé nagy boldogan a suliból és már izgatottan vártam, hogy anyának meséljek a napomról. Ám amikor az ajtón beértem síri csend és hullaszag terült el a házba. Azt hittem, hogy anya csak leugrott a boltba. De jó is lett volna. Helyette viszont a nappaliba a következő látvány fogadott. Anyám a földön élettelenül feküdt egy hatalmas vértócsában és egy fekete hajú, magas, véres férfi állt mellette eléggé szokatlan, nem valami természetes virító szemekkel. Ő csupán egy széles mosollyal az arcán figyelte azt a sokkolt kis nyolc évest, aki fel se bírta azt fogni, hogy apja egyik rémmeséje most valósággá vált. Hirtelen kocsiajtónak a csapódása ébresztett fel ebből a sokkból. Az ajtó felé néztem, majd vissza a férfira, ki addigra eltűnt. Lekuporodtam anyám mellé és elkezdtem rázogatni és szólongatni, de nem mozdult. Ekkor valaki a vállamra rakta a kezét. Rémülten pillantottam a tulajdonosra, de szerencsére csak apám volt az. Alaposan kikérdezett arról, hogy kit vagy mit láttam. Ezután elindult a szobám felé és egy nagy sporttáskával a vállán tért vissza. Akkor még nem értettem, hogy hova és miért megyünk. Aztán hirtelen meg álltunk egy kolostornál. Itt kiszállva már egy Adam nevű, csuhás férfi fogadott. Apám azt mondta, hogy egy ideig sajnos itt kell érnünk, ám neki még van egy kis dolga, így most mennie kell. Teltek a napok, hetek, de apám még sehol. Ekkor tudtam meg, hogy a démon után indult, csak sajnos felkészületlenül. Így árva lettem. Viszont a szerzeteseknél maradtam, így én is megkaptam a vadász kiképzést. Elég kemény volt, mint lelkileg, mint testileg. De túl éltem. És elvileg annyira, borzalmasra sem vagyok, ami megnyugtató. Útnak indultam és egy érdekes kisvárosba kötöttem ki, ahol érdekes módon csak úgy hemzsegnek e rohadékok. Nem tudom, mennyien lehetnek pontosan, de, hogy nem ketten az már biztos. Remélem igaz a hír és tényleg erre van az is, akit én keresek. |
|
Vendég | Tárgy: Re: Kellan Martin Vas. Aug. 09, 2015 10:00 pm | | | | Üdv nálunk Kellan!
Tetszik az írási stílusod, és a karaktered jelleme, kellőképpen meg tudja nehezíteni az életet, ez igazán vonzó tulajdonság.  Az adatlapod elfogadom.
Kérlek foglalózz, és irány a játéktér! |
|
