Üdvözlünk minden kedves/kedvetlen erre tévedőt, csak hogy tiszában legyetek a mostani helyzettel: 2018-at írunk, amikor is bekövetkezett az angyalok és démonok második eljövetele a világban. De az angyalok és démonok, most szabadon élnek az emberek között, van aki felvedve magát, mások pedig rejtőzködnek. És akadnak olyanok is szép számmal, akiknek ez nem teszik. Döntsd hát el, hogy melyik kategóriába húz a lelked mélye, és csatlakozz hozzánk bátran!
név: Seraphiel kor: Teremtéssel egy idős csoport: Angyal rang: Vezető avatar: Blake Lively
képesség
Tükör - Ellenségei képességeit vissza tudja fordítani rájuk.
jellem
Olyan, mint egy igazi angyal. Tökéletes alak, telet idomok, gyönyörű baba arc, égszínkék szemek és szőke hosszú fényes haj. külsőleg ennyi, egy modell szerű nő, akiért minden halandó férfi megveszne. De belül üresség lakozik, ami érzéseit illeti. Bölcsessége határtalan, folyton komoly, határozott, ennek hátrányaként nem szeret sokat beszélni és sok ember/angyal környezetében lenni. Zárkózott személy, senki sem ismeri eredeti személyiségét, maga sem tudja ki is valójában. Ismeri a világot és a körülötte lévőket, de sosem volt ideje élni igazán.
történet
Angyal vagyok, legalábbis ezt állítják. Mégsem úgy születtem, mint a többi hozzám hasonló lény, engem Isten hozott létre különleges céllal. Nem szerelemből jöttem létre, ami két szeráf között dúlt volna. Én csak egy bábu vagyok, akit a felsőbbrendű lény azaz urunk alkotott mindenfeletti erejével. Előbb a testemet formálta meg, mostani alakom. Úgy gondolta fehér bőr, kék szemek és szőke hosszú haj illik egy angyalhoz. Különféle tulajdonságokkal ruházott fel, amit jónak,szépnek és igazán bölcsnek látott. Végül mikor késznek nyilvánított kinyitottam fáradt szemeimet. Kérdés nélkül ültem előtte, hiszen már mindent tudtam, amit kellett, de azzal nem számoltak, hogy túl fiatal vagyok ehhez. A sok tudás következtében, némaságba burkolóztam a szobám mélyén, a tudásomhoz nem párosult kellő érzelmi háttér. Ritkán mutatkoztam az angyalok előtt, csak ha nem volt más választásom. Beszélni sem nagyon beszéltem, nem láttam értelmét, némán figyeltem a környezetem és analizáltam minden apró mozzanatot. Elég korán sokat tudtam társaimról, de keveset beszéltem. Mindig szívesen figyeltem az arkangyalokat, akik folyton magasabbra vágytak és atyájuk tiszteletéért harcoltak, hiába. Samael "bukása" is előreláthatónak tűnt számára, ő volt az egyetlen akit nem ért meglepetésként. Évezredek teltek el, minden ment tovább ahogy kellett, páran nehezen fogadták el Lucifer tettét. Végül kitört a várva várt forradalom, a démonok fellázadtak és az emberiség ellen vonultak. Sokan az angyalok közül földre siettek megmenteni a világot, hónapokon át dúló csatát követően eljött a béke. A föld visszakapta a régi állapotát, emberek új emlékeket kaptak, démonok visszatakarodtak a mélybe. Legalábbis ezt mondták, de kezdtek újra megjelenni Sioux Fallsban. A névtelen bábu vagyis én alkotóm segítő, a szeráfok elé lépve felteszem életem első kérdését. - Mi a nevem? - bököm ki rövid gondolkodás után. Hogyan is hangzik az a kérdés, amit világ életemben felakartam tenni, de nem mertem és nem is éreztem szükségét. - Seraphiel - hangzik a válasz, de itt nem állnak meg - Téged azért teremtett Urunk, hogy figyeld a világot, embereket és társaidat. Mindent tudnod kell és az információkat átadnod a feletted állóknak - végre megkaptam fel nem tett kérdésemre a választ. Egy bólintással jeleztem, megértettem és elfogadtam sorsomat. Végre megvan az életcélom, tudtam merre kell tovább haladnom hallhatatlan utamon. - Most menj a Földre és légy az, akinek teremtettünk - hangzott el a parancs. Egy szó nélkül elindultam a halandók világába, hogy azzá váljak, akivé kell.
Shannon
Lord
Hozzászólások száma :
262
Join date :
2014. Jul. 26.
Tárgy: Re: Seraphiel Hétf. Aug. 10, 2015 10:51 pm
Ha jól hallottam módosítottál amit Death kért, amennyiben ez megtörtént nincs ellenvetésem, és el is fogadlak.
Seraphiel
Vezetö
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2015. Aug. 10.
Tartózkodási hely :
Ahol lennem kell
Tárgy: Re: Seraphiel Szer. Dec. 20, 2017 10:46 pm
2018 Napjainkban
"Leülnek Nézik egymást Közben az idő lombja elpereg."
A két év alatt nem sok minden történt, az angyalok közöztt béke uralkodik. Ahogy a legtöbb vezető én is segítek az ujjoncok kiképzésében, de még mindig nem beszélek igazán. A hűségem Isten felé megingathatatlan. Feladatok híján vagy a szobámban tartózkodok vagy a kiképzőteremben segédkezek. Ugyanakkor nem mehetek el amellett, hogy az egyik angyallal közelebb kerültünk egymáshoz, már amennyire ez lehetséges. A démoni lázadás előtt nem sokkal elkezdtem edzeni Michaelel. Olyanbá tűnik, hogy több közös van bennünk, mint azt hittük volna. Úgy érzem ő tökéletsen megért engem, azt, hogy miért vagyok ennyire zárkózott és egyesek szerint hűvös. Úgy gondolom nincs szükség felesleges beszédre, a tettek embere vagyok, ha Isten úgy akarja. Michael szokása mindenki előle elzárkózni, mégis valamilyen, még számomra is ismeretlen okból kifolyólag felém megnyílt. A két év alatt többször láttam mosolyogni, mint bárki más. Ha a tengerkék szemeibe nézek elfog a nyugalom, úgy érzem magam mellette, mintha otthonra találtam volna. Ő az én egyetlen menedékem. A legtöbb angyal felfedte magát az emberek előtt, de ő és én mégsem tettük meg ezt. Némán figyeljük az emberiséget, segítünk ahol tudunk. A két év alatt Michael bizalmasává nőttem ki magamat, ezt a posztot névlegesen kaptam csak meg, szavk nélkül történt az egész. Egymáshoz igazodtunk, mikor Michaelnek a Földre kellett mennie Isten parancsa alapján én is vele tartottam. Viszonylag béke honol, így nem szükséges a mi beavatkozásunk. Ha akarom, ha nem gyengéd érzések egyre jobban erősödnek, de, hogy velünk mi lesz. Az még a jövő zenéje...
Kezdőlap
Angyal vagyok, legalábbis ezt állítják. Mégsem úgy születtem, mint a többi hozzám hasonló lény, engem Isten hozott létre különleges céllal. Nem szerelemből jöttem létre, ami két szeráf között dúlt volna. Én csak egy bábu vagyok, akit a felsőbbrendű lény azaz urunk alkotott mindenfeletti erejével. Előbb a testemet formálta meg, mostani alakom. Úgy gondolta fehér bőr, kék szemek és szőke hosszú haj illik egy angyalhoz. Különféle tulajdonságokkal ruházott fel, amit jónak,szépnek és igazán bölcsnek látott. Végül mikor késznek nyilvánított kinyitottam fáradt szemeimet. Kérdés nélkül ültem előtte, hiszen már mindent tudtam, amit kellett, de azzal nem számoltak, hogy túl fiatal vagyok ehhez. A sok tudás következtében, némaságba burkolóztam a szobám mélyén, a tudásomhoz nem párosult kellő érzelmi háttér. Ritkán mutatkoztam az angyalok előtt, csak ha nem volt más választásom. Beszélni sem nagyon beszéltem, nem láttam értelmét, némán figyeltem a környezetem és analizáltam minden apró mozzanatot. Elég korán sokat tudtam társaimról, de keveset beszéltem. Mindig szívesen figyeltem az arkangyalokat, akik folyton magasabbra vágytak és atyájuk tiszteletéért harcoltak, hiába. Samael "bukása" is előreláthatónak tűnt számára, ő volt az egyetlen akit nem ért meglepetésként. Évezredek teltek el, minden ment tovább ahogy kellett, páran nehezen fogadták el Lucifer tettét. Végül kitört a várva várt forradalom, a démonok fellázadtak és az emberiség ellen vonultak. Sokan az angyalok közül földre siettek megmenteni a világot, hónapokon át dúló csatát követően eljött a béke. A föld visszakapta a régi állapotát, emberek új emlékeket kaptak, démonok visszatakarodtak a mélybe. Legalábbis ezt mondták, de kezdtek újra megjelenni Sioux Fallsban. A névtelen bábu vagyis én alkotóm segítő, a szeráfok elé lépve felteszem életem első kérdését. 
