 Vendég  | Tárgy: Benjamin Nash Pént. Szept. 18, 2015 2:40 pm | | | |   adatok név: Benjamin Nash kor: 30 csoport: Szellem rang: földi avatar: Gaspard Ulliel | képesség Szellemi képességekkel bír. | jellem Most mit akarsz? Mit mondjak? Hogy hazajáró lélek vagyok, vagy, hogy bosszúszomjas? Tudja a halál, esküszöm, annyit tudok, hogy az első dolog, amit megpillantottam, egy slozi volt. Fogalmam sincs, hogy kerültem oda, de megrázó élmény volt rostokolni és ordítani három órán keresztül a slozin. Ja, hogy milyen vagyok. Idegesítően sztoikus, és nyugodt. De most mit ugráljak? Úgyse hall meg senki. Meg.. minek? Nem is tudom, ki vagyok, viszont elég bosszantó, hogy mások meg igen és sokszor nem a legjobb megjegyzésekkel illetve. De most komolyan, mi az isten haragját tehettem életemben, hogy erre rászolgáltam? De jó lenne rágyújtani.... Szeretem a vetélkedőműsorokat nézni, szerintem tök jó dolog rájönni, hogy mennyit nem tud az ember... szellem. A másik tulajdonságom, hogy akár órákig tudok egy helyben lenni, igaz, akkor a végére már csak egy füstpamacs vagyok, annyira befigyelek magamba. Életemben biztos fizikai munkát végezhettem, vagy valami sportot, mert egy kanadai favágó is megirigyelhetné az izomzatom, még szerencse, hogy már nem kell a ruházattal törődnöm, nem kapnék rá normális ruhát. Ja, igen, erről jut eszembe. Néha bizony elfeledkezem, hogy a ruhát is magamra kéne varázsolni, ezt még gyakorolnom kell... A szemem kék, égszínű, a hajam barna, és vagy rövid vagy hosszabbra hagyott, ha úgy jelenek meg. De sokkal kényelmesebb, közlekedni is, ha nem jelenítem meg magam teljesen. |
történet  Vajon voltak gyerekeim? Családom? Ahogy elnézem ezt az üvöltő kisördögöt, nem biztos, hogy akarnék bármi ilyesmire gondolni, akarni pedig végképp nem. A bőgőmasina felém fut, majd átfut rajtam. Kell nekem a felső lépcső közepén ülni. Elég pocsék érzés, és elég intenzív, amikor áthalad rajtam. Kiszív belőlem mindent, aki látna, annyit venne észre, hogy az emberi alakból átváltok pár másodpercre füstpamaccsá, majd részlegesen változok vissza újból emberi formájúvá. Francokat bajlódok én ezzel. A következő szempillantásban már az egyik parkban ácsorgok, zsebre dugott kezekkel és próbálok kavicsot rugdosni. Még az sem megy, komolyan megőrülök!!! Mérgesen rúgok bele az egyik nagy kőbe és az megadja magát, bele egy ablakba. Megkövülten állok, és nem értem az egészet. Legszívesebben elfutnék, lábaim mégis az ablak felé visznek. Be akarok hajolni, megnézni, minden rendben van-e, de nem merek, mert megvág az üveg. Még hogy megvág, jó vicc! Belépek a falon és a szobában nézek szét. Senki sincs itt és itthon sem. Szép szoba. És úgy a lakás is. Az enyém milyen volt? - Picsát bámulsz, nézd a tapétamintát! – morranok a kutyára, aki lelkes farok csóválással jön hozzám. – Te... te látsz engem? – mutatok magamra, majd leguggolok, ahogy látom, valóban engem figyel. - Gyere ide, blöki. – nyújtom ki felé a kezem, mire morogni kezd. Inkább felállok. - Jóvanna. Akkor legyél letojva. – de ismét a farkát csóválja és lelkesen néz. Rám. Inkább megfordulok, majd miután látom, hogy senki sincs rajtam kívül, felfelé nézek, de ott sincs senki. Hirtelen kapja a fejét az ajtó felé, kopognak, majd csöngetnek. Igen, mi is tudjuk, hogy betört az ablak. - Nincs itt senki! Vagyis de. Egy négylábú, meg egy szivarfüst. Önkéntes házfoglaló. – dünnyögök a végére. Ha már itt vagyok, szétnézek. Cukker család, két kölyökkel, egy kutyával, feszt nem engedi magát közel hozzám, és egy idős nagyi. Aki meghalt, nem olyan rég, érzem. Az ágyhoz megyek, szinte vonz. Kitartom fölé a kezem. Békében ment el, szeretettel vették körül. Én is így mentem el? Önkéntelenül levegőt, veszek, csak tudnám minek, mégis, lenyugszom. - De most mit rohangálsz, ki meg be? Edzel, vagy mivan? – nézek a kutya után, aki lelkesen leül a fallal szemben és kétszer ugat, felfelé nézve. - Nem ott vagyok, itt vagyok. – mutatok magamra. De tovább ugat. Vállat vonok és behajolok a falba. Sosem volt kellemes élmény, de már tudom, miért ugat. - Nem fog menni. – rázom meg a fejem. – De neked még mehet. Kapard! Hogy kell kaparni? Ja, nem jó, kikapsz... – megvakarom nem létező kezemmel a nem létező tarkómat. - Ha az előbb ment a kő, menni fog ez is. – belerúgok a falba, semmi. – Tudtam, megmondtam, látod? A rosseb! – rúgok bele mérgesen a falba, mire belyukad a fából épített fal és a doboz egy kis sarka kiáll. - Na, úgy látszik, méregből minden megy! – elégedetten vigyorodom el. – Köszi, haver! Ennek már egy éve, azóta a család már nem is lakik ott, kifigyeltem őket, mint az egyik kedvenc foglalatosságomat. A nagyi hagyatéka gazdaggá tette őket és úgy hitték, a pénzzel jobb életük lehet. Nem mentem utánuk, nem érdekelnek a semmi kis nyavalyáik. De a blöki maradhatott volna. |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Benjamin Nash Pént. Szept. 18, 2015 10:49 pm | | | | Hát helló itt köztünk!
Mit ne mondjak elég szellemes szellem vagy, és alig várom hogy itt zaklatni kezd a démonokat meg angyalokat, mivel ők mind mind látnak téged és akár még beszélgethetsz is velük.
Kivetni valót nem találtam, szóval... vedd birtokba a játékteret és nyomás játszani.  |
|
