 Vendég  | Tárgy: Segnael Vas. Szept. 20, 2015 1:24 am | | | |   adatok név: Segnael kor: Jóval öregebb mint az időszámítás csoport: Angyal rang: Harcos avatar: Ed Marquezini | képesség Isteni törvény: Amint kimond egy hatalomszót (azokra vonatkozik akik hallják, beleértve őt magát is), az valósul meg arra az időre (10 perc). Naponta maximum háromszor használható, a három napszakban 1-1x. | jellem Hosszú aranyló haj, igéző kék szemek, magas szálkás alkat, hosszú combok, kerek fenék...kifogástalan megjelenés. Ez volnék én a felszínen. Ilyennek teremtettem. Ártatlan ámde megnyerő külsővel. Fenn a mennyben ennek sosem éreztem hátrányát, a földön azonban más a helyzet. Gyakran néznek potenciális áldozatnak, melyet néha előnyömre is tudok fordítani...sőt legtöbbször csak arra. Nincs olyan halandó vagy halhatatlan aki vagy ezért vagy azért, ne figyelne fel rám. A mendemondákkal ellentétben, egy angyal sem csak fekete vagy fehér. Eredendően jó vagyok. Mindig is ilyen voltam, más nem is lehetek. A gonoszságot elítélem és harcolok ellene. A világot hagyni kell a saját medrében és nem beleavatkozni. Azonban ez mára már lehetetlenné vált. Még akkor is, ha jelenleg látszólagos béke honol. Védelmezőnek kellene lennem, de a harcokban ígéretesebbnek bizonyultam. A mennyek serege sem csupa szeretlek zászlót lengető szárnyas pufók angyalkából áll. Legalább olyan kegyetlenül képes mindahány küzdeni mint a legrátermettebb pokollakók. A különbség annyi, hogy mi csak akkor teszünk bármit ha arra alapos okunk van. Merő kedvtelésből senki nem kezdeményez harcot. Általában a magányt választom. Jobb ha nem kötődöm senkihez igazán. Mivel a háború akkor is zajlik, és mindkét oldal egyre több katonát veszít. Egy angyal halála azonban, sokkal fájdalmasabb élmény mint egy démoné. |
történet  Nehéz dolog volt végignéznem a halálát. Kötődtem hozzá, vigyáztam rá egész életében. De van ami ellen még egy angyal sem tud tenni. A vége mindenkinek meg van írva, csupán a hogyan a kérdés. Neki szebbet szántam volna. Életét áldozta a férfiért akit szeretett. Túlélhette volna a támadást és megmenekülhetett volna. Én mellette voltam akkor is. Könyörgött nekem...smaragd szemeiben gyöngyöztek a hatalmas könnycseppek. És elmondtam, hogyan segíthet. Ekkor követtem el az első hibát. Hagytam, hogy egy halandó megismerje a titkot. A szószerinti önfeláldozás titkát. Valami eltört bennem amikor az aurája, az aranyló aurája halványodni kezdett. A férfi pedig? Nem értette. Nem érezte. Nem látta. Nem tett semmit. A büntetésem sokáig tartott. A lány lelke jó helyre került, de nem vált angyallá. Nekem ez valamilyen szinten megnyugvást hozott. Mikor újra szabadon járhattam, a testvéremet kerestem. A többiek hallgatása súlyos volt. Elbukott. Összetörtem. Mi késztet erre egy angyalt? Mitől jobb ez, mint velünk maradni és segíteni? Sokáig, nagyon sokáig kerestem a választ. Azt, amelyet végül Michael adott meg. "Ha tenni akarsz, tégy." Ezzel az egyszerű, rövid mondattal ébresztett fel a kábultságomból. Harcos lettem. Érzem a dühöt és a fájdalmat, de megtanultam előnyömre fordítani. Soha nem vezetik a karomat amikor küzdök. Mert ha elfelejtem a célt és csupán a saját bosszúm vezérel, megfoszttatok szárnyaimtól és ezt a hibát nem engedhetem meg magamnak. Ha küzdök, hidegvérrel teszem. Mélyen, titokban - és ezt Michael is tudta - a testvéremet kerestem. Meg akartam büntetni azért, amit tett. És meg akartam óvni attól, hogy további rosszat tehessen. Nehezen találtam meg, sok időbe került. De az én feladatom volt. Másnak nem is hagytam volna. Csak néztem az arcát, a kezeit, alakját. Majdnem teljesen ugyanúgy néztünk ki...de egy valamiben különböztünk. Belőlem nem áradt a szenny és a bűn. Belőle igen. Egyetlen szót mondtam ki: Halandóként. Láttam a félelmet az arcán, melyet hamarosan elborított a vakmerőség ostobasága. Valóban a halálig küzdöttünk. Az én életem és egész létem legalább annyira veszélyben volt, mint az övé. Mégsem szólt bele senki, nem avatkoztak közbe. Noha éreztem a jelenlétüket az elején, mind tudták...ez az én harcom, nem másé. Máig fel tudom idézni az utolsó mozdulatait. Meghalt. Az én kezem által. Testvért gyilkolni egyike a legnagyobb bűnöknek. Térdre rogytam teste felett és csupán könnyeim folytak némán. Miért nem buktam hát el? Mert amit tettem, helyes volt. Ártatlanokat kínzott, sokakat megölt. Nem tartozott már közénk. Ez volt elrendelve. Talán tudatosan tettük az egészet, talán más irányította lépteinket és erőnket. De vége volt. Hogy elnyerem-e valaha a feloldozást? Nem, nem hiszem. Maradt-e a régi énemből valami? Talán, bár nagy részem vele együtt pusztult és tűnt el a semmiben. Azóta sem vagyok képes azokra az érzelmekre, melyekre előtte. Végsősoron katona vagyok, aki tudja a feladatát és álljon az utamba bármi, én átmegyek rajta, hogy eljussak a célhoz. 100 év után először járok újra a Földön. Vannak dolgok, melyekhez egy angyalnak is idő kell...leggyakrabban ott vagyok, ahol a testvérem pusztult. Ettől a helytől nem tudok elszakadni...még nem. |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Segnael Vas. Szept. 20, 2015 1:35 am | | | | Nohát, nohát.... micsoda élvezetes előtörténet, fájdalom és keserűség, igazi dallamok a fülemnek. Nem sajnállak, széles mosollyal nézem a szenvedésed és gyötrelmedet, és a földön... találkozunk. Elfogadlak, mert semmi kivetni valót nem találtam, megfogott a karakter, és gyere csak szőke modell, megrontlak én  |
|
