 Vendég  | Tárgy: Contagion Szomb. Szept. 26, 2015 8:09 pm | | | |   adatok név: Contagion kor: 5600 csoport: Démon rang: Lovas avatar: Olivia Hussey | képesség A történelem során ő indított útjára minden járványt, mely megtizedelte a halandókat, és megannyi szenvedést okozott nekik. A ragályokat felsőbb kívánságok és a maga szeszélyei szerint bizonyos időközönként, újra és újra az emberekre küldte – ahogy teszi azt ma is lankadatlan lelkesedéssel. | jellem Méznek tetsző vitriolt csepegtet; fehérlelkű bárány képében leheli rád a legundokabb halált hozó, testet-lelket az utolsó cseppig kifacsaró kórt. Az édes angyalarc a szenvedés ezer színét hozza rád, ha pedig rád vetül a holdfényes íriszek sugara, boldogság helyett kínban fogsz majd fürdeni. Ő pedig habzsolni fogja a fájdalmad; a testeden kiütő gennyes kelések örömére szolgálnak, a halálhörgésed lágy dallamként játszik fülében, kihűlt porhüvelyedet pedig százszorta vonzóbbnak fogja találni, mint egykori élő, lélegző valódat. Trónusán már hosszú évezredek óta terpeszkedik. A szelíd, fiatal lány arcát viselő démon jócskán kilóg a társai, a lovasok közül; ő nem kelt félelmetes benyomást, egy szikrányi kegyetlen kéj sem villan tekintetében, ahol groteszk nyájasság és elbűvölő báj vert tanyát. A látszat azonban hazugságokkal áltat; Contagion már számos csatában győzedelmeskedett, hála a trónbitorló botorságának, aki lebecsülte mimóza léleknek vélt ellenfelét. A démon tudatosan, kíméletlen számítással építette fel a külvilág felé mosolygó arcát. – Egyébként megrögzött hazudozó; olyan folyékonyan csúfolja ki az igazságot, mintha Bibliából olvasná a szavakat. Elmondható róla, hogy rendkívül következetes; kötelességeit mindig előrehelyezi, és addig nem ül győzelmi tort, míg minden szálat a legteljesebb pontossággal el nem varrt. Nem iszik előre a medve bőrére és nem vakítja el a potenciálisan elnyerhető élvezetek gazdagsága; csupáncsak olyan magasra tör, ahonnan a zuhanás nem okozhatja pusztulását. Ugyanakkor teremtésétől fogva kitartóan kapaszkodik felfelé a pokol hierarchiájában; mint egy pióca, úgy tapad kiszemelt célpontjára. Az utolsó cseppig kiszívja a véred – nem pazarol. Érinthetetlen szűznek tetszik, és olykor valóban ilyen szerepben parádézik, habár a fertő már rég átmosta testét. Könnyedén csalható ágyba, így nem mondható különlegesnek az a halandó, aki elnyerte kegyeit, azonban kegyetlen hóbortjai általában hamar kedvüket szegik alkalmi partnereinek. Amolyan fekete özvegy; hajnalra virradóan pihegő, vénuszi teste mellett partnere lassan hullamerevségbe fagy. Pár száz éve csupán mulatságból, könnyed unaloműzésből, egy legendáról hallva próbára tette, hogy valóban olyan értékes és élvezetes-e szűz lányok vérében fürdőzni, mint azt a mitikus történet állította; ugyan nem nyűgözte le egészen az újszerű lubickolás, mivel különlegesnek ítélte a rítust, azóta rendszeresen elvégzett szokásává tette azt. Karmazsin fürdővízét minden egyes alkalommal fehér rózsaszirmok koronázzák. Csapongó szeszélyű démon, játékos kedvvel és gyermeki pajkossággal üres lelkében. Idealista szellem, nagy tudású és művelt; szenvedélyei közé tartozik a filozófia, melyet mindig örömmel művelt. Nagy tetszéssel követte végig kultúrák tündöklését és bukását, lelkesedéssel adózva azok nagy szellemei és vívmányai előtt. Gyermeteg módon szórakozik az emberek alkotásain, hogy mindezek után egy könnyed intéssel a porba sújtsa őket. Kedve telik az emberiségben, ami azonban nem változtat a tényen, hogy a halandókat az ókori rómaiak a rabszolgákra alkalmazott jelzőjével határozza meg: beszélő eszközök. |
történet  „Zsarnok vagy, isten, és én
Átkozlak tégedet!
Ott űlsz az égi trónuson hideg
Méltóságodban érzéketlenűl,
Csak úgy, mint itt a földi zsarnokok
S uralkodol kevélyen, és naponként
Hajnalsugárral s megrepedt sziveknek
Vérével ujra s ujra fested
Királyi széked kopott bíborát!
Légy átkozott, zsarnoknál zsarnokabb,
Amint te megtagadtál engem,
Ugy tagadlak meg tégedet.”Mennyi, de mennyi utolsót rugó emberi lélek sóhaja volt a végső átok; mennyi bárányt ragadott el az utolsó pillanatban a vérmocskos pofájú farkas, mennyi esendő lélek hullott a pokol örök tüzének lángjai közé… valódi ünnep, hétfogásos, ínyenc vacsora ez egy magamfajtának; ó, ha tudnád, milyen mézédes és érintésével selymesen simogató a bűn aromája… Egyáltalán tudod te, mi a vétek? Az Isten önnön képére formálta az embert, fia pedig halandó porhüvelyben váltotta meg a teremtett világot. Mégis a sátán munkálkodik az emberek közt, ő hajtja járomba ürességtől kongó fejüket, a világ minden pontján az ő keze nyoma hagyott foltot. Hol van hát ilyenkor az Isten? Miért fordította el vigyázó tekintetét teremtettjeiről? Miért hagyta, hogy a ragály kiirthatatlan gyomként üsse fel a fejét köztük, elemésztve az áldozatok végeláthatatlan sorát? Díszes, aranyfényű köntösben tetszeleg, miközben a ti véretek mossa azt a földet, és a ti véretek festi vörösre azoknak a vizeknek habjait, melyet Istenetek – a hitetek szerint – oly’ nagy szeretettel és odafigyeléssel formált. Hányattatásaitokat látva, mondjátok, miért nem sújt le rám, a Gonosz szolgálójára, igazságosztó pallosával? Tévedek, ha azt mondom, ez volna a helyes? Köztetek jártam, amikor falvakat rekesztettek el a megállíthatatlan pestisjárvány miatt és önostorozók járták a vidéket Isten kegyelmében bízva. Sötét kámzsám alól villant rátok vöröslő pillantásom, ittam szenvedéseteket; ti pedig vakon bíztatok egy olyan Úrban, ki nem oltalmazott meg titeket karmaim halálos szorításától. Ma is köztetek vagyok. Ugyan elismeréssel adózom előttetek, kik a középkor csatornabűzös sötétségéből a nagyvárosok pezsgő neonfényéig emelkedtetek fel röpke néhány század alatt, kiszolgáltatottságotok most is oly’ ízletes és fenséges, mint egykoron volt. Képtelenség betelni vele. Legyetek optimisták, tekintsetek úgy a rátok szabadított kórokra: az AIDS-re, az ebolára, a tífuszra, a sárgalázra, az agyhártyagyulladásra és az összes emberi nyavalyára, mint lehetőségekre, olyan motivációkra, mely elülteti bennetek a fejlődésre, az előrelépésre való törekvést. Hol lennétek ma, ha nem lettek volna leküzdésre váró problémák? Köszönjétek nekem, hogy ma civilizáltnak titulálhatjátok magatokat. Halandó férgek, gondoljatok hálával rám, ki felemelt titeket, ki örökké csak a jóra, a haladásra sarkallt! |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Contagion Vas. Szept. 27, 2015 5:55 pm | | | | Contagion, Édes Ragályom!
Örülök hogy végül megérkeztél, és megörvendeztetted gonosz és kegyetlen szívem ezzel a szép összeszedett történettel. A jellem leírás nagyon tetszett, mindent belefoglaltál, és kérlek jöjj... a világ csak ara vár hogy romlásba taszítsuk.
Elfogadva! |
|
