 Hozzászólások száma : 8
Join date : 2016. Jan. 17.
 | Tárgy: Mistrall Vas. Jan. 17, 2016 8:12 pm | | | |   adatok név: Mistrall kor: 20 csoport: Démon rang: újszülött avatar:Wil Rios Reyes | képesség Képes vagyok mérget árasztani a testemből 500 méteres körzetben, ami lelassítja/ meggyengíti ellenfeleim. Viszont ha valakin harapást vagy karmolást is tudok ejteni, arra az erő jobban hat és gyengébb lények esetén, akár bénuláshoz is vezethetnek. | jellem Csak egy átlagos, goth huszonévesnek tűnök. De mint mondtam csak tűnök. Ám én ennél több vagyok. Néz meg csak közelebbről. Vörös szemem eredeti, nem holmi kontaktlencse. Nem bizony, én olyanba csak jég kéket hordok. Testalkatom igen csak vékony. Már talán hihetetlenül is. Ezzel viszont együtt jár a hajlékonyság is. Ez a másik fegyver, amivel az embereket lehet ámulatba ejteni. Magasságom átlagosnak mondható. Nem vagyok egy két méter, húsz centi, de azért törpe sem. Öltözékem, lehet elegánsabb, de extrémebb is. Attól függ milyen fejjel kelek fel. Habár, be kell, valljam, hogy szívesebben vagyok, csak egy száll hosszú fekete nadrágban. Néha viszont magamra kell erőltetni valami kis könnyed fekete trikót vagy inget. Hajam hosszú, fekete és oldalt felnyírt. Mit is mondjak, igazi szépség vagyok. Na meg egy szerény dög. De hát, ilyen, ha a démon az apjára üt. Na, igen. Igazából még életemben nem láttam, de már sokat hallottam róla és mindig megkapom, a hasonlítok rá megjegyzéseket. Persze azért van jó pár dolog drága, kis szép fejembe, aminek nem kéne, hogy ott legyen. Fiatal vagyok még és eléggé ingadozó állapotú. Egyszer egy vérszomjas dög vagyok, máskor meg emberekkel haverkodó kölyök. Míg más húzza a száját, hogy mikor térünk már végre vissza a régi kerékvágásba, mikor a vörös szeműeké volt a föld, én addig élvezem az életet. Szeretem a világukat, a találmányaikat és maga a fajtájukat. Szívesen tanulmányozom viselkedésüket és, azt, hogy mennyit bírnak. Amolyan kíséret patkányok a laboratóriumomba, akiket először alaposabban szemügyre veszek, majd akit meguntam belülről is megvizsgálgatom. Viszont az évek folyamán lett pár olyan alanyom, akit még véletlenül sem szeretnék bántani. És itt van az a buktató, amely gyengeségemet jelzi. Emellett persze egy makacs, önfejű dög vagyok, aki a végsőkig is harcol csak, hogy bebizonyítsa igazát. Nem szeretem, ha térdre kényszerítenek. Vakmerően állok ki velük szemben. Persze a kis mitugrásszal már az ötszázasok is simán elbánnak. Még. De napról napra erősödök, hogy mihamarabb megmutassam tehetségem. |
történet  Hogy ki vagyok én? Hm, barátom. Nem vagy te egy kicsit túlságosan is kíváncsi? De rendben, elmondom. De, csak azért mert szeretek beszélni. Na, hogy a téma is én vagyok, úgy meg főleg. Normális esetben azt mondanád, hogy nem vagyok több egy őrült huszonévesnél? Oh, nem? Akkor most mit is keresek az egyik híres szobor legcsúcsán, ahova maga a feljárás is tilos, na meg a feljutás is kétséges? Nekem nem kell aggódnom olyan butaságok miatt, mint például a halál. Hisz, biztosítalak benne, hogy egy karcolást sem fogsz látni rajta. Ha igen, azt is csak két pislogás elejéig. Vörös szemeimet nem szégyellem én a világ elől, de azért egy jég kék szempárba simán kiegyeznék. Gondolom te is csak egy vagy a sok közül, aki őrültnek fog tartani, mert fáj beismerni az igazságot. Mit is mondjak? Őrültnek lenni jobb móka. Akkor legalább biztos egyedi vagy és kevésbé unalmas. De, amit sokan elfelejtenek, hogy gyakran ez a valóság. A mai rohanó világba ezt már észre sem veszik. Hogy mikor térek már a lényegre? Ennyire nem lehetsz türelmetlen, ez még csak az eleje. Lehet, hogy rosszul tudom, de a túlzott kíváncsiság és türelmetlenség súlyos sérülésekhez, esetenként halálhoz is vezethet....És egyébként is. A kétmondatos kis mondanivalóm, így izgalmasabb. De hogy még ma el is kezdjem... Még valamikor 20 évvel ezelőtt, a pokol egyik bugyrában láttam meg a kínszenves világot. Akkor még koránt sem ilyen világot éltünk. Minden tele volt vérrel, fájdalommal és szenvedéssel. Anyám egy egyszerű babiloni szajha volt - legalábbis emlékeim szerint. Aki valahogy ágyba keveredett egy igen neves démonnal. - Nem ő nem Lucifer. Főleg mivel démonról volt szó ő, meg bukott. Nem-nem a halál, az éhínség vagy egyéb emberek által is jobban ismert vörös szemű. Ha jól tudom, hozzájuk semmi közöm. Egy olyan személyről van szó, akit még életemben nem láttam és szerintem ő sem tud rólam. Most ezen, mit kell meglepődni? Tudod az emberek többsége nő fel így és te még rajtam csodálkozol? Tudod, húsz év a pokolba, az még semmi. Fiatal vagy és mindenki lenéz. Ha hihetetlen tehetség lennél, akkor esetleg több esélyed lenne figyelemre. Ami, talán nem is mindig jelenthet jót. A másik meg az, hogy a fajtám béliből sem kettő van ám. Azt viszont mindig meg kapom, hogy hasonlítok rá. Mint külsőleg, mint belsőleg. Persze-persze. A külsővel kapcsolatban még lehet igazuk - és ha az is van, akkor igen pofás apám lehet - de belsőben...hát, talány egy kicsit. Hiszen van egy kirívó ok, ami miatt nem nevezhetném magam igazi démonnak. Mint minden fajnak, úgy ennek is meg vannak, a maga elvárásai. Röviden és tömören, hogy nem kéne haverkodnunk a drágaságos kis tudatlanokkal, hátsó szándék nélkül. Nekem pedig sikerült ezt, kicsit megkavarnom. Ne érts félre, nekem ugyan úgy csak kísérleti patkányok vagytok. Vizsgálgatlak benneteket, hogy mennyi terhet és fájdalmat bírtok el és, hogy mi mit, hoz ki belőletek. És akit megunok, az mondhatni kuka. Már egy semmire használható lélek. Ám három egyén elérte azt nálam, hogy gondjukat viseljem. Vagy is, na, az épségüket. Magam sem tudom, hogy történt az egész. Valahogy szimpatikussá váltak és megtetszettek. Kellő kép ahhoz, hogy ki közösítsem magamnak, ha úgy jobban tetszik/hangzik. Humán létükre egész jó fejek, és habár túlzás lenne őket családnak / barátnak nevezni, igen is közel állnak az elvileg nem is létező szívemhez. Név szerint: Abel, Juliet és Enzo. –Még szép, hogy van köztük egy lány is. Igaz kicsit le kell hajolni hozzá, mert nem valami magas, de ettől lesz ő cu…. izé, inkább hagyjuk. A lényeg az, hogy nem szándékozom egyenlőre megválni tőlük, így a védelmem alatt állnak. Jó ez így nem nagy szó fiatalságom miatt, de kortársaimat, már így is kétszer lehagytam. Sokan úgy tartják, hogy azért, ha jót akarok magamnak, akkor ideje meg ismerkednem apámmal. Ő majd kezelésbe vesz. És tudja a fene is, hogy miért keresem fel az első lordot, de most már látni akarom. Vigyázz fater, jövök! |
|
 Lord Hozzászólások száma : 262
Join date : 2014. Jul. 26.
| Tárgy: Re: Mistrall Kedd Jan. 19, 2016 8:13 pm | | | | Mondanám hogy jer keblemre fiam, de hazudnék.... hát mit tanított neked anyád a pokolban, he? Semmit? Ez is rám marad.... Kösd fel a gatyád, kölyök...apád se egyszer eset  |
|
