 Vendég  | Tárgy: Eva Roseberg Vas. Márc. 06, 2016 10:57 am | | | |   adatok név: Eva Roseberg kor: 70 csoport: Nefilim rang: - avatar: Jenna Dewan | | jellem "Valahányszor azt hisszük, ismerjük a jövőt, még ha csak egy pillanatig is, az megváltozik. Néha a jövő pillanatok alatt teljesen megváltozik, és számunkra csak a következő lépés eldöntése marad. Dönthetünk a félelem mellett, hogy csak állunk ott, remegve, mozdulatlanul, a legrosszabbat feltételezve, ami történhet, vagy előrelépünk az ismeretlenbe azt feltételezve, hogy csodálatos lesz." Nem tudom, hogy mi lenne helyes az èletemben. Próbálok jónak, ártatlannak ès tisztának maradni. De egy fertőzött világban, ahol sok a csábítás, nagyon nehèz. Próbálom nem feledni, honnan jöttem, de rettegek közben, hogy sikerül valakinek eltèríteni az útról. Hattyú nyak, porcelánfehèr bőr, amit az alatta futó erek festenek nèha pozsgássá.Sötètlő, èdes hajfürtök keretezik a kètsègbeesett, szèpen ívelt arcot ès a sokat sejtető szemeket. Az eleven hús szirmú rózsa ajkak tètován nyílnak szèt. |
történet  Fáj. Èget. Annyira szeretnèm már, ha elmúlna. Bárcsak ne lenne kísèrtès ès a jóság, egyszerűen csak ott tobzódna a szívemben ès a lelkemben. Elárasztana, akár az èjszakát a fènyèvel, az Esthajnalcsillag. Szeretnèm, ha lenne esèlyem, hogy megvalljam bűneim. A gondolataimat, a fèlelmeimet, s bár feloldozást nyerhetnèk egyszer, ès nem kísèrtenènek tovább. Takarodjatok Dèmonok! Mindannyian! El innen! Szent a lelkem, hát nem èrtitek? Nem kell a csábításotok, az ígèretetek, angyal hozott világra! Nem mocskolhatjátok be testem ès szívem! Jónak születtem, jónak is maradok meg! Nem! Menjetek innen! Takarodjatok a gondolataimból! Ne merèszeljetek megfertőzni a hazugságaitokkal! Nem leszek szolgátok, nem engedem, hogy kizsigereljetek! Testem èrintetlen, nem hagyom, hogy vères kèjben ússzon miattatok... Fèlek tőletek! Őszintèn rettegek. Gyűlölöm, hogy álmomban csókot hintetek ajkaimra, hogy testem lázban ègve vár rátok.Főleg rád! Nem tudom ki vagy...nem tudom mit akarsz...de a testem ismer álmaimban, a lelkem pedig borzadva retteg. Gyűlölöm a percet, mikor a Nap megvirrad ès szürke szárnyaim oltalmazva takarják reszkető kell mellkasomat. Szègyen palástolja törèkeny testem. Azt akarom, hogy álmaimból is tűnjetek! Èn jó Istenem, mièrt nem segítesz ès vèded meg ártatlan lányod a bestiák karmaitól? Könyörgöm vezess vègig a kijelölt utamon ès ne hagyd, hogy megbecstelenítsenek! Nèzd, törött szárnyam is begyógyult, amit egyszer már megtèpáztak! Repülni szeretnèk újra, hogy ölelő karotokban lehessek vègre...Mert ra kellett jönnöm, hogy "ez hát a kétségbeesés (...). Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bűne, amiről a papok prédikálnak, hideg bűn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bűne." |
|
 Lovas Hozzászólások száma : 39
Join date : 2014. Nov. 03.
| Tárgy: Re: Eva Roseberg Vas. Márc. 06, 2016 11:10 pm | | | | Kedves Eva, újabb nepfilimet köszönthetek a személyedben. Igazán öröm, és le a kalappal hogy tabletről ezt így bepötyögted, elnézek minden elírást és hibát mert én képtelen lennék három mondatnál többet legépelni szóval.... irány a játéktér  |
|
