 Vendég  | Tárgy: Jophiel Vas. Márc. 20, 2016 2:35 pm | | | |  Jophiel Szívemben édesen, füstösen, szédülten száll az élet illata
 |
név: Jophiel
kor: 3000 körül
csoport: Angyal
rang: Vezető
avatar: Zoey Deutch
KépességElektrokinézis: Képes az áramot és a villámlást irányítani, ezzel akarata alá vonni a gépeket és már kialakult vihart |
JellemHát, hol is kezdjem… Elég átlagosan nézek ki, de ez egyáltalán nem is zavar. Csak egyszerűen és stílusosan. Ez a mondat az egész kinézetemre levetíthető, majd meglátod. Átlagos magasságú vagyok a nőkhöz viszonyítva, ami 168 cm-t jelent. Ezt csak nagyon ritkán toldom meg magassarkúval, de azért látni rajtam. Hosszú vöröses barna hajamat kibontva vagy valami egyszerű frizurába rendezve hordom. Borostyánsárga szemeimben általában vidámság ül, de ha egyszer elkap a hév, akkor szikrákat szór, szinte szó szerint. Minden érzelmemet ki lehet belőle olvasni, nincs benne semmi titokzatosság. Alkatom formás, vékony derék, picit szélesebb csípő, arányos vagyok, de ne hidd, hogy nem tudok neked embereset behúzni, ha arról van szó. Nem vagyok egy harcos típus, nem is szeretem az erőszakot, de a bátyám megtanított megvédeni magam, ha úgy hozná az élet, hogy nekem kell cselekednem és ő nincs mellettem. A ruházatomat a világos színek és a virágminta határozzák meg. Szinte mindig van rajtam valami virág témájú dolog, legyen az a szövet mintázata, ékszer, vagy egy igazi szál. Hasonlóan a bátyámhoz, nekem is sok ékszerem van, de annak a töredékét hordom csak, ezért mindig továbbadom őket, hogy utána újakat szerezzek. Egyetlen állandó darabom egy gyűrű, ami anyánktól maradt rám, attól sosem válnék meg. Nagy általánosságban a kényelmeset preferálom, de vannak idők, amikor megőrülök és tűsarkúban és szoknyában járkálok fel-alá.
Személyiségem alapját a szépség képezi. Mindenhol képes vagyok megtalálni a szépséget, ott is, ahol senki más nem látja. Ennél fogva mindenem a művészet, legyen szó képzőművészetekről, irodalomról vagy zenéről. Keresem is ezt a szépséget, és nagyon magam alá tudok kerülni két méterrel, ha látom, hogyan teszik tönkre az ékességet a világban, akár természetesről, akár emberi termékről van szó. Féltő természet vagyok, de igyekszem nem másnak az idegeire menni ezzel, hanem meghagyni a személyes terét és döntési lehetőségeit. Makacsnak mondanám magam, ha már egyszer valamit eldöntöttem, de amíg ez megtörténik, a véleményem folyamatosan változik, amitől döntésképtelennek tűnhetek, ami viszont nem igaz. Megvédem, ami számomra fontos, akármibe is kerül. Mások gyermetegnek mondanak, de én csak legyintek rá, hiába van igazuk. Nagyon is tudok felnőttesen viselkedni, csak úgy döntöttem, nem akarok, ha nem muszáj. Sokkal érdekesebb az élet, ha mindenre rá tudok csodálkozni újra és újra. A kedvem ebből adódóan képes nagyon hirtelen változni bizonyos esetekben, de ne arra gondolj, hogy egyik pillanatban még a mezőn virágkoszorút fonok, a következőben meg már le akarok kaszabolni minden szembejövőt, ennyire azért nem durva. Azt hinné az ember ezek után, hogy társasági lény vagyok, de erre rá kell cáfoljak. Szeretek beszélgetni és másokkal együtt tölteni az időmet, de egy idő után kénytelen vagyok visszavonulni a civilizációtól a magányomba, hogy feltölthessem az energiakészleteimet, hogy ismét mehessek szocializálódni.
Előtörténet Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap, amint megláttam az első jeleket, kétségbe estem. Tudtam, hogy anyánk hamarosan meg fog halni és egyenesen rettegtem attól, mi lesz velünk nélküle. Lassan teltek a napok, az én bizonytalanságom pedig minden pillanattal nőtt. Hiába vagyunk háromezer évesek mind a ketten, nem voltam képes elképzelni, mihez fogunk kezdeni az egyetlen szülőnk nélkül, mert hát eddig is egyedül anyánk volt nekünk. Tökéletesen boldog voltam eddig ezzel a helyzettel, de most… Aztán eljött a nap, amikor anyánk ágynak esett és elérkezett a búcsúzás pillanata. Meg se tudtam szólalni, hiába volt minden gondolatom, hogy segítsek anyámnak, csak néhány szó, csak egy mondatnyi megnyugtatás… De nem ment, egy hang se jött ki a torkomon. A bátyám, mint mindig, most is beszélt helyettem, megnyugtatta anyánkat, amikor nekem nem sikerült. Aztán már csak zokogtam és a testvérem ismét ott volt nekem és senki más a világon. Mert azt nem voltam hajlandó elfogadni, hogy ő, pont ő legyen az apánk. Persze elhiszem, mert anyám miért is hazudna, de sosem fogom őt apámnak elismerni, ha fene fenét eszik is, vagy a menny és a pokol helyet cserél. Most, hogy megtapasztaltam, milyen valakit elveszíteni, aki fontos volt számomra, soha többet nem akarom megtapasztalni ezt a fajta fájdalmat. Minden más ehhez képest szúnyogcsípés, még úgy is, hogy könnyen viselem a különböző kínokat. Ezért sem akartam a bátyámat a halandók közé engedni, mert nem akarom elveszíteni őt is. Nem akarom, hogy elvegye tőlem az „apánk”. Hosszú életünkben először veszekedtünk ennyit és ilyen nagyon. Sosem volt még ekkora nézeteltérésünk. De végül beláttam, ez így nem fog menni, engednem kell, különben megromlik a kapcsolatunk, ezért eldöntöttem, teljesítem a kívánságát. Hagyom lemenni a Földre és bemutatkozni Lucifernek, de én is megyek vele. Hagyom megharcolni a harcát, de távol tartom őt a befolyásától, ha az életem múlik is rajta. |
|
 Sátán Hozzászólások száma : 322
Join date : 2014. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Sioux Falls
| Tárgy: Re: Jophiel Szomb. Márc. 26, 2016 1:58 pm | | | | Üdv, Jophiel!
Az én pici lányom  . Bár olyan könnyű lenne minden amit itt leírtál. Befolyásolni a bátyádat csupán egy a megannyi tervemből. De reményeim szerint annyira elvakítanak az aggályok és a testvéred iránti aggodalmad, hogy azt nem veszed észre, mi a tervem veled. 
De ezt hagyjuk a játéktérre. Menj, foglalózz, aztán szívesen látlak egy játékra! |
|
