 Szolga Hozzászólások száma : 7
Join date : 2016. May. 09.
 | Tárgy: Ren Kaima Kedd Május 10, 2016 8:44 am | | | |  Ren Kaima Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle.
 |
név: Ren Kaima
kor: közel 700
csoport: Ember
rang: Szolga
avatar:Yuuji Kamijou
Képesség- |
JellemSzamuráj. Harcos lélek, olyan lélek, ami sosem hódol be másnak, és inkább meghajlik mintsem eltörjön, szívós, és rugalmas, ami ha meghajlítod visszapattan, mint a gumi. Határozott véleménye van mindenről, és nem mondhatni egy jellem gyenge embernek, noha nem keresi feltétlen a bajt. Van különbség bölcs és gyáva között. Racionálisan, taktikusan gondolkodik, és ez tette számára lehetővé, hogy megnyerje a tartományi háborúkat, és a daimjókat legyőzve az első lehessen. Kemény szigorral, de bölcsen és jóindulattal uralkodott, és bár nem szerették, de tisztelték a törekvései miatt. Nem volt soha rossz ember a bushido útját járta ő is, mint minden nemes szamuráj, és az őszinteség mindig is vele járója volt. Azonban bármilyen törhetetlen és hajlíthatatlan egy lélek, közel hétszáz év nyomot hagy benne, és néha kissé megkeseredett látszatot kelt, és szarkasztikussá vált, hiszen a démon ura sem egy kedves alak. Megtanult számítónak lenni Kage mellett, és ha teheti inkább háttérjátékosként marad meg, ha nem ismerik akkor nem is tudják kellőképpen megbecsülni. Annak ellenére hogy ilyen nyugodt lélek a háborúzás, és gyilkosság nem áll tőle messze, hiszen minden győzelemhez vér és halál tapad. A harcos énje pedig még mindig ott benne valahol mélyen.
Harcos alkat, nem túl kigyúrt de izmos, formás, mellkasa szélesebb, csípője keskeny, combjai izmosak és arányosak, a lovaglás edzette ilyenné. Testén pár vékony, halvány sebhely található jelezve, hogy nem sebezhetetlen, tetoválása vagy testékszere nincsen, csak fülbevalója. Az sem túl régi szerzemény. Hosszú haja barna volt, hiszen akkoriban ez dívott, és csak akkor vágták le ha vereség érte őket, de az ő haja hosszú maradt mindig. Csak mostanában vágta le. Szeme egészen világos kék. Ha teheti legszívesebben japán holmit hord, yukatát és gi-t, de már a modern világban is el tud vegyülni, és tulajdonképpen tetszik neki a mostani divat. A szűk nadrágokkal és kellemesen kivágott és különleges ingekkel, pólókkal remekül kiegyezik.
Előtörténet Felriadok a rémálomból, és felülök az ágyon. Még mindig kiver a víz ha eszembe jut az az éjszaka. Hátrasimítom a hajam az arcomból, és hirtelen nem tudom hol is vagyok. Ismeretlen hely, kényelmes ágy és csendes légkondicionáló zümmög valahol. Oh igen, újra az emberi világban vagyunk, hétszáz hosszú év után, csupán egy dolog nem változott. Most is ugyanúgy fogoly vagyok, mint eddig. Bár a börtöncellát idővel felváltotta a kényelmesebb szoba, de akkor is csak rácsok. Kimegyek a fürdőbe, és megmosom az arcom, ugyanazt látom a tükörbe nézve amit eddig is. Rövid, világosbarna, szinte szőke hajat és kék szemeket. Semmit nem változtam azóta az éjszaka óta, amikor az életem kisiklott. Sóhajtva támaszkodom a mosdóállványnak. Eszembe jut az az éjszaka... Háború volt, a tartományi háborúkat vívtuk meg, miután kineveztem magam Sógunná, le kellett vernem a lázadókat. Hosszú éjszaka volt, a fekete-zöld páncélomat viseltem aznap amikor kilovagoltam az alkonyatba hogy rendet teremtsek. Ellenálltak, de az én seregem szervezettebb volt, és erősebb. Sokan meghaltak, és sokan elmenekültek, de voltak akik meghátráltak, és végül felesküdtek rám. A birodalomnak békére volt szüksége, és én ezt akartam megadni. Nem szeretek harcolni, de tudok, és hadvezérként nem is tehettem volna meg hogy ne tudjak. Kicsit ambíciózus szamuráj voltam, de végül elhoztam a békét, és az emberek is elismertek uralkodónak, az első uralkodónak. Azonban mindig is voltak, akik nem fogadták el a változást amit hoztam, és hadba kellett indulnom. A csata hosszú volt, de győzelmet hozott, és véresen, koszosan, pár sebbel de mosollyal az arcomon tértem vissza a kastélyomba az asszonyomhoz. Mint uralkodónak meg kellett házasodnom, és igazán kedves nőt választottam. Utódot akartam, aki tovább viszi majd a munkásságom, és Ryoko is anyai örömökben reménykedett. Kedveltem őt, bár nem feltétlen voltam belé szerelmes, jól kijöttünk és nem esett nehezünkre ágyba bújni sem. Azon az éjjelen mégis nyugtalanul aludtam el, nem tudom miért. Fogalmam sincs mire ébredtem fel, leginkább a vágyra, álmodtam és nagyon vágytam valakire, Ryokora talán hiszen ő aludt mellettem, de mikor kinyitottam a szemeim nem őt láttam, hanem egy vérvörös szemű emberarcú szörnyet. Megrémültem, de aztán haragra gerjedtem hogy mer idejönni és fenyegetni minket, mindenesetre csendben maradtam. Nem tetszett ahogy rám nézett és amit tett, a kardomért nyúltam, de észrevette az alig moccanást és elvette a fegyverem. Miféle teremtmény ez? Mégis mit akar tőlem? Néma gyűlölettel vettem tudomásul amit csinált, és ahogy kifűzte az alvós ruhám, ellenkeztem volna de persze nem kockáztathattam a falu, a királyságom sorsát, azzal ha ellenállok. Később már nem is tudtam. A testem mintha nem engedelmeskedett volna nekem, és ez a démon, meggyalázta a testem, olyasmiket tett velem, amiket el sem tudtam képzelni. Szinte már könnyeket ejtettem annyira mérhetetlenül dühös voltam, és miután elment, még abban az órában kiadtam a parancsot hogy mindent kutassanak át, találják meg és öljék meg ezt a férfit. Keresték napokon és éjjeleken át, de mindhiába. Másnap is eljött, és még pár éjjelen hogy megtegye, kinevessen, és megalázzon a saját fekhelyemen. Őrjöngtem amint uralni tudtam a testem, és mérhetetlen dühömben felbőszült bikaként csörtettem az egész kastélyban és kapóra is jött, hogy újabb hírek érkeztek a felkelőkről. Azonnal kiadtam a parancsot hogy készüljenek, mert hajnalban indulunk, és hozzák a vörös páncélomat. Nem igazán voltam megbocsátó kedvemben. Azonban aznap éjjel nem csak eljött, hanem el is vitt magával. Nem hagytam hátra mást, csak a feldúlt szobát, és a fegyvereim, meg egy két vércseppet, mert nem adtam magam olyan könnyen, amíg el nem varázsolt. Az ellen nem tehettem semmit. Ma sem tehetek. Dühösen markolom meg a mosdókagyló szélét, és végignézek újra magamon. Még indig az vagyok aki voltam, még bennem él a küzdő szellem, és még mindig nem adtam meg magam neki. Egyszerűen képtelen vagyok rá. |
|
 Harcos Hozzászólások száma : 35
Join date : 2016. Mar. 06.
| Tárgy: Re: Ren Kaima Vas. Május 15, 2016 10:22 pm | | | | Üdvözöllek Ren Kaima!
Hányattatott sorsod igazán sajnálatos, senki szabadságát nem lenne szabad elvenni ilyen módon. Sose veszítsd el a harcos szellemét, aki benned él és, aki te magad vagy!
Foglalózz, és irány a játéktér! |
|
