 Vendég  | Tárgy: Talia Nelson Vas. Május 15, 2016 2:48 am | | | |  Talia Nelson Akkor csinálod jól a dolgod, ha azok akik utálnak, még jobban elkezdenek utálni
 |
név: Talia Nelson
kor: 25
csoport: Ember
rang: Szolga
avatar: Lorena Rae
Képesség- |
JellemKözép magas, nagyjából 170 cm. Karcsú és vékony lány, nem edz túl sokat, így az izmok nem igazán látszódnak rajta, inkább alakja megtartásának és munkája érdekében teszi. Természetes szépsége éppen elég, semmi mű nincsen a nőben. Bőre hamvas, feszes és sima, mindig nagy gonddal ápolja, kicsit barnább lány, sokat napozik. Lábai hosszúak és vékonyak, feneke formás, mellei kicsik. Valójában nem a teste miatt szokták főleg szépnek nevezni, hanem arca miatt: Pisze orra van, ovális arca, és igézően szép acélkék szemei. Ajkai nem dúsak, finom vonalúak. Akkor ragyog csak igazán, mikor elmosolyodik, s megvillantja hófehér, szép és rendezett mosolyát, ami szinte angyalivá teszi. Szép szemei felett barna, igényesen szedett szemöldök pihen, arcát váll alá érő, hosszú barna haj keretezi. Alapjáraton hullámos, de egyenesre szokta szárítani, vasalni. Természetes sminket használ, csak kivételes alkalmakkor használ erősebb színeket, mert a sminktől hajlamos többnek is kinézni, mint amennyi valójában. Szereti a divatos ruhákat és előszeretettel hordja is őket. Utcán gyakran látni valami lazább, menő ruhában, de szívesen hord elegánsat is.
Alapjáraton csendes, de mosolygós lány, tipikusan az a fajta, aki saját magában remekül el van, tömegben viszont inkább oldalra húzódik és csak hallgatja a többieket, velük nevet. Elsőre meglehetősen zárkózott, de csak azért, mert tart attól, hogy kihasználják. Ennek ellenére remek csapattárs tud lenni, bár a problémákat van, hogy nehezen oldja meg, lévén konfliktus kerülő. Szereti az utazgatást és a kirándulást, oda és vissza van a zenéért és a művészetekért. Habár alapjáraton visszahúzódó típus, a munkájában és az utcán mindig határozott és céltudatos, mert megtanulta, hogy ehhez ezek szükségesek.
Sajnos fóbiái is vannak, retteg a férgektől, a sötéttől és a bezártságtól (vermifóbia, niktofóbia és klausztrofóbia).
Előtörtnet „Hangosan csattan a takarítószertár ajtaja. Belerúgtam a vödörbe, mikor megfordulva, karommal sodortam le a polcról a dolgokat a szűk helyen.
- Ne! Fiúk légyszi! Ez nagyon nem vicces! Engedjetek ki! – kérleltem őket, miközben elkezdtem dörömbölni az ajtón.
- Ugyan már, ez csak játék! Vedd úgy, hogy csak le kell győznöd a félelmed és minden rendbe jön! – hallatszott az egyik osztálytársam hangja. Neki feszültem az ajtónak, de mindhiába, többen tartották a másik oldalt. Szinte éreztem, hogy a szívem hevesen kalapálni kezd, a falak pedig elkezdtek közeledni, a sötétség magába szívott. Neki tántorodtam a falnak és lecsúsztam a tövébe. Zilálva ugrottam vissza emlékeimben a gyerekkoromba…
Kiskoromban még nem igazán féltem semmitől… Egy kis faluban laktam a szüleimmel, s már 10 évesen is szerettem a nagy és nyílt tereket, a fényt. A szobámban mindig világított egy lámpa éjjel, mert nem bírtam máshogy elaludni. De akkoriban még nem féltem a zárt terektől, vagy a férgektől. Azonban egyik nap haza felé tartottam az iskolából. Lovarda mellett haladtam el, megművelt földek között. Épp ezen a napon láttam valami szörnyűséget, olyat, amilyet egy gyereknek soha nem szabadna látnia. Egy gyilkosságot. A férfi baltával sújtott le többször is az eleinte sikoltozó, majd elhallgató nőre. A lábam a földbe gyökerezett és kikerekedett szemekkel néztem az eseményt, egészen addig, amíg a férfi meg nem látott. Egy ideig szemeztünk, azt hiszem össze is vizeltem magam akkor, mikor megindult felém, nem igazán emlékszem már. Ahogy arra is, mennyit futottam, mielőtt még elkapott volna, vagy hogy mikor hagytam el a táskámat út közben. Hiába harcoltam, elcipelt a kocsijához, a csomagtartóba dobott, majd lecsukta azt. Így is nagyon féltem, de a sötétségtől pánikolva próbáltam kiszabadulni, mindhiába. Végül a csomagtartó újra felnyílt, és felnézve reménykedtem, hogy nem öl meg engem is, hogy most elenged, de e helyett csak bedobta mellém a nő holt testét. Azt hiszem soha nem rettegtem úgy, mint akkor. A gyomrom felfordult, levegőt is alig kaptam, ordítottam, rugdostam csomagtartó falait. A motort beindította, és éreztem, hogy a kocsi elindul.
Órákon át kocsikázhattunk, mivel amikor legközelebb kinyitotta a csomagtartót, már sötét volt, talán éjszaka. Kivette a hullát, majd újra bezárt. Az agyam és a testem ekkorra már teljesen lefagyott, a nőtől véres lábaimat felhúzva kuporogtam ott és könyörögtem, hogy legyen vége. Végül értem jött.. a karomnál fogva rángatott és hiába kérleltem, hogy engedjen el, nem mondom el senkinek, nem figyelt rám. Egy tanyán voltunk, láttam a házat, miközben a sötétben a fészer felé cipelt. Kinyitotta az ajtót és belökött, majd rám zárta és elment. Az sem volt tágas hely, de még mindig jobb volt, mint a kocsi csomagtartója. Azonban a sötét itt is itt volt és úgy tűnt, ide cipelte a nőt is… Talán engem is megöl majd holnap és vele együtt temet el?
Végig sírtam azt az éjszakát, majd a következő reggelt és annak az éjszakáját. Éhes voltam, szomjas voltam, fáztam, féltem.. A férfi nem jött értem, inkább olyan volt, mintha azt várná, hogy magamtól haljak meg. A nő közben oszladozni kezdett, legyek járták a testet, különböző bogarak és nekem minden éjjel vele volt rémálmom, ha sikerült álomra hajtanom a fejemet a sarokban.
Akkoriban alakult ki a klausztrofóbiám és a vermifóbiám, ugyan is a nőt hamarosan ezer meg ezer féreg kezdte rágni.
Már rég feladtam, amikor a fészer ajtaja kinyílt. Azt hittem, Ő jött értem, de szerencsére tévedtem. Rendőrök voltak, akiknek ennyi időbe telt kinyomozni, ki is rabolt el. Kórházba vittek, infúziót és ételt kaptam. A szüleim nagyon aggódtak, s még hónapokig, évekig rémálmaim voltak. A hely sem tett jót nekem, mert minden emléket vissza hozott. Ekkor költöztünk a városba, Sioux Fallsba.
Évek teltek el, és csak egyszer ejtettem ki véletlenül, milyen fóbiáim vannak és már is itt tartok…”Becsukom a naplómat, amelyet az egyik régi dobozban találtam... Hogy elrepült az idő… 10 év telt el a szertáros dolog óta. Akkor még nem gondoltam volna, hogy háttértáncos és modell leszek. Végül is az adottságaim mindig meg voltak hozzá, ráadásul utóbbi még utazgatással is jár. Nem vagyok ugyan felkapott, vagy híres, csupán kisebb magazinokba kerültem be eddig, de ez bőven elég ahhoz, hogy megéljek belőle. Ha pedig éppen nem kellenék, ott a tánc. A munkám miatt a férfiakat is inkább kerülöm, hiszen nem akarok egy dísz lenni valaki oldalán. Egy erős, független nővé akarok válni. Azt hiszem, végül is jól folytatódott az életem, ha már a gyermekkorom olyan volt, amilyen. |
|
 A Pokol Ura Hozzászólások száma : 226
Join date : 2014. Sep. 19.
| Tárgy: Re: Talia Nelson Vas. Május 15, 2016 1:28 pm | | | | Üdvözöllek Talia!
Ennyi fóbia, megannyi lehetőséget kínál a magamfajtáknak. Csak el ne fogyjon a szerencséd, mert lehet, hogy ezúttal nem lesz, aki érted menjen!
Foglald el arcod, és irány a játéktér! |
|
